Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.
Ülésnapok - 1901-27
27. országos ülés 1901 Nem lehet azonban ugy odavetve azt mondani és ugy állítani fel a kérdést, mint a hogy felállítani hallottam, hogy a munkáskérdésben e lehetetlen és tarthatatlan állapotnak, a mely most van, tisztán a közös vámterület az oka. (Elénk ellenmondás a széísöbaloldalon.) Jó, de ne féljenek attól, hogy én meg az én érveimet hozzam fel; hiszen dönteni fog azután ebben a kérdésben — nem most, hanem majdan — a képviselőház és nekem jogom van a magam részéről ezeket az ellenvetéseket kritika alá venni; méltóztassanak az enyéimet majd hasonló kritika alá venni. (Helyeslés jobb felöl.) Akik ezt mondják, kettőt nem gondolnak meg. Az egyik az, hogy én soha sem tagadtam, hogy az ipar és minden, ami az iparossággal összefügg, az önálló vámterület mellett jobban fejlődhetnék, annak érdekei inkább meg lennének védhetők. De másfelől szíveskedjenek konczedálni, hogy ez mégis csak egyoldalú álláspont. Egy ország gazdasági érdekeit azoknak egyeteméből, az egész gazdasági életre való visszahatásából kell megítélni. (Helyeslés jobbfelöl.) És akkor ne felejtsék el, hogy ha az iparosság egy védett piaez által — mert akkor az lenne — előnyöket szerez, másfelől a termelés többi ága egy piacz elvesztésével igen nagy kátrányokat szenved. (Igaz! Ugy..van ! jobbfelöl.) Holló Lajos: Örökös ijesztgetések! Papp Zoltán: Megtalálják könnyen a belfogyasztás emelésében! (Zaj.) Kubik Béla: Igen, a belíogyasztásba/n! Ezek mind csak jelszavak! Széll Kálmán miniszterelnök: Azt mondják, hogy könnyen megtalálható a piacz. Először, hogy Európában a mai védvámpolitika mellett oly könnyen meg volna található, azt, engedelmet kérek, de nem merném aláírni. (Igazi Ugy van! jobbfelbí.) Másodszor azt, hogy a belfogyasztásban találunk piaczot, én is mondom, mondtam a múltkor is, hosszasabban ki is fejtettem ; de hogy itt nem található meg rögtön, és nem található meg egész terjedelmében, az már bizonyos. (Helyeslés jobbfelöl.) Már most arra figyelmeztetem a t. képviselő urakat, hogy a termelőközönségnek a meggyöngülése, az ország termelő erejének sorvadása, nem fog-e visszahatni a konzumpczióra ? És ba a konzumens meggyöngül, hogy fogja az a fejlődött, védett ipar gyártmányait elfogyasztani? (Tetszés jobb felöl. Mozgás a széísöbaloldalon.) De erről még nem akarok'beszélni, hanem csak két másik dologra figyelmeztetem azokat, a kik minden bajnak a forrását a közös vámterületben és minden bajnak elenyésztetését oly egyoldalúan az önálló vámterület felállításában keresik. (Halljuk! Halljuk!) A mi a munkanélküliséget illeti, ha a mai helyzet, a mint a fővárosban van és a mely ezen kérvény indokául szolgál, a közös vámterületből folynék, akkor miért nem volt 34 esztendőn át folytonosan ez az állapot? (Igaz! deczember 10-én, kedden. 411 Ugy van! jobbfelöl.) Mert a közös vámterület 34 esztendő óta áll fenn. Ez az egyik. Másodszor mutatnak-e nekem a t. kéjjviselő urak olyan államot, a hol átmenetileg nincs ilyen helyzet, pedig nincsen közös vámterület? (Helyeslés jobbfelöl.) Maga ez a két tekintet teljesen igazolja azt az állításomat, hogy annak a kérdésnek igen sok oldala van, de azt ezzel a kérdéssel, a melyről ma van szó, azonosítani nem szabad, az önálló vámterület és a munkanélküliség kérdését ilyen válhatatlan összeköttetésbe, ilyen conditio sine qua non összeköttetésbe, hozni nem lehet. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Nem lehet még olyan állítással sem, a milyennel Csávolszky képviselő ur kísérelte azt meg. a ki a maga erőteljes kifejezéseiben azt mondja, hogy micsoda állapot az, mikor mi behozunk Ausztriából 450 millió frtot, amiben 150 millió munkabér van és igy 150 millió munkabértől fosztjuk meg Magyarország munkásait? (Felkiáltásoka baloldalon: 180 milliótól.) Ezt nem lehet megjegyzés uélkül hagyni. (Helyeslés a jobboldalon.) Mert ba ezt a kérdést igy állítják oda önök a kevcsbbé müveit munkás elé, hogy azt mondják neki, tőletek az ország politikája évenkint 180 millió forintot von el, akkor, ha az a munkás ezt el találja hinni, ez igen veszedelmes és nagyon káros következményekkel járhatna, (Ugy van! Elénk helyeslés a jobboldalon.) Kubik Béla: A kormányra! (Ellenmondás jobbfelöl és felkiáltások: Mindnyájunkra!) Széll Kálmán miniszterelnök: Igen, mindnyájunkra, ha igy volna. Csakhogy nincsen ám igy. Mert ha egyoldalulag igy volna, magam is beállanék (Egy hang a, széísöbaloldalon: Szoczialistának!) azok közé, a kik ostrommal akarják ezt az állapotot megszüntetni. De hát nem igy van. (Zaj. Halljuk! Halljak! a jobb- és a baloldalon.) Hiszen nem engednek beszélni. Elnök (a szélsőbal felé): Kérem a t. képviselő urakat, ne méltóztassanak közbeszólásaikkal zavarni a szónokot. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem lehet a kérdést igy felállítani, mert a ki igy állítja fel a dolgot, az nem itél objektíve, az egyoldalulag itél. Hát talán azzal a 450 millió frt áruval szemben, — talán 400 milliót mondott a képviselő ur — a mit Ausztriából behozunk, nem áll semmi? Hát azt elhallgatjuk, erről nem szólunk? Nem tudja ezt a t. képviselő ur? És ha tudja, miért nem mondja, hogy helyes képet adjon? Miért nem mondja meg, hogy mi épen annyit, vagy épen valamiyel többet kiviszünk ? (Ugy van! Ugy van! Elénk helyeslés a jobboldalon.) Abban pedig, a mit kiviszünk nyersterményekben . . . (Felkiáltások a, baloldalon: Az más dolog! Munkabér! Zaj. Halljak! Halljuk !) Most hallom először azt a nagy nemzetgazdasági tant. (Halljuk! Halljuk! Nagy zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, legyenek 52*
