Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-27

27. országos ülés 1901 deczember 10-én, kedden. 405 ipar érdekében és jóllehet meg vagyok győződve arról, hogy a kisipar nem olyan causa desperata, nem olyan vesztett ügy, mint a hogy azt feltüntetik némely helyről, jóllehet meg vagyok győződve, hogy nem érdemli meg azt a mostoha bánásmódot, a melyben részesül és még sem fogom tagadni soha azt, hogy a kapitalista produkcziót eliminálni teljesen lehetetlen, hiszen az nem függ a mi parlamenti debattjainktól. A fejlődés, az evoluczió, egészen természetes dolog és a kapitalista produkcziót egy állam sem tudja többé eliminálni, a mely versenyképes akar lenni. (Elénk helyeslés a bálközépen.) A kapitalista produkczió mellett pedig természetes, hogy ilyen jelenségek jelentkeznek: jelentkeznek nemcsak Magyarországon, hanem az egész kontinensen. (Helyeslés.) A kapitalista produkcziónál ugyanis teljes anarchia van a termelésben, annak csak egy regulatora van és ez a piaczi ár, a mely néha vonzza magához a munkást, máskor eltaszitja, kilöki azt az utczára. E tekintetben tudnék valamit mondani, ámbár nagyon félek, hogy a t. miniszterelnök ur, a ki igen sokszor szokta állítani, hogy reakczionáriusok vagyunk, most is azt fogja mondani. A régi államban ugyanis mindig ugy volt. hogy a produkcziónál az egyedet, az individuumot nézték és nézték a produkáló osztályokat. Ez volt az államrezon, az állambölcseség. A modern világban, a modern állam fogalmai szerint, mindig a produkcziót, mindig a tőke mennyiségét, mindig a nemzeti vagyont nézik és nem az embereket, nem a produkáló osztályokat. Pedig, ha kellő időben gondoskodtak volna ezen produktív osztályok védelméről, akkor nem volnánk ma olyan helyzetben, mint a milyenben most vagyunk. (Helyeslés a balközépen.) Egy fontos momentumot kívánok most mindenekelőtt a t. ház figyelmébe ajánlani. Méltóztatnak jól tudni, hogy tulajdonképen nekünk nincs is iparunk, vagy csak nagyon csekély van. Mikor mi gyárakat alapítunk, akkor ezt forszírozni kell, azért az állampénztárnak jól meg kell fizetni. Mikor az a gyár kis ideig működött és azután meg eltaszítja magától a munkaerőt, akkor mit tegyünk? Ismét csak az államra vagyunk utalva. Az ipar ilyen fejlesztése mellett tehát az állam kétszer is megfizeti az iparfejlesztés számláját. (Helyeslés a balközépen.) Igen. de t. ház,... (Halljuk ! Halljuk! a jobboldalon.) Rakovszky István: Kis türelmet! Ernszt Sándor: A mi a jelen állapotokat illeti, méltóztatnak tudni, hogy itt minden diskussziót félre kell tenni és cselekedni kell. Ez világos. A legtöbb ipari államban azzal a helyzettel szemben, a melyben az államok jelenleg vannak, utasitották a kormányokat, hogy mindenekelőtt a törvényhozás elé megbízható teljes statisztikával jöjjenek. Ilyen statisztikára nekünk is szükségünk lenne a jelen helyzetben, hogy tudjuk, mennyi a munkanélküliek száma. (Ugy van ! a, néppárton.) Erre nézve itt már hoztak fel némely adatokat. Tegnap pedig Visontai Soma képviselő ur kiegészítette ezeket. Az újságok azonban azt mondják, hogy körülbelül 80.000 emberre lehet tenni azoknak a számát, a kiknek nincsen foglalkozásuk. Én a magam részéről azt hiszem, hogy ez túlzott szám; de mindenesetre áll, hogy a nyugtalanság igen nagy és nincsen hivatalos adatunk, a mely azt megezáfolná. Még egy megjegyzést kell teixnem a munkaközvetítő intézetre. (Halljuk! Halljak!) Ha jól emlékszem a szavakra, midőn Vázsonyi Vilmos képviselő ur először és midőn tegnap másodízben felszólalt, burkoltan bár, de mind a két alkalommal a munkásközvetitő intézet ellen szólott. Ennél a kérdésnél egy dolog rendkívül feltűnő, t. i., hogy most, a mikor nagy az ipari pangás, a mikor mindenki erről beszél, a munkásközvetitő intézetnél nincsen több, mint négy ezer és néhány száz munkáért jelentkező, inig ugyanebben az esztendőben az első hónapokban 6500— 7100 volt az átlag szám minden héten. Honnan van ez, hogy lehet ezt érteni, hogy most, midőn általános a pangás, két-három ezerrel kevesebb jelentkezik a munkaközvetítő intézetnél, mint az év elején? Ezt én másképen nem tudom megmagyarázni, mint ugy, hogy vagy a munkásközvetitő intézet elvesztette hitelét, vagy pedig valamely agitáczió történik ezen intézet ellen. Vázsonyi Vilmos t. képviselő ur azt mondta, hogy a munkásközvetitő intézet helyett kellene inkább a szakszervezeteket támogatni és erre nézve hivatkozott egy angol Trade-Union-ra. Igen ám, de a hivatkozás nem teljesen plauzibilis, mert a Trade-Union politikai tekintetben teljesen indifferens, mig a mi szakszervezeteink politikailag angazsálva vannak. (Ugy van! a néppárton.) Én, bár az állami szoczializnms kivé nem vagyok, sokkal jobban szeretem, hogyha ez a munkásközvetités a maga egészében a t. miniszter ur kezében van, mert igy sokkal jobban meg vagyok nyugodva, mintha más kezében volna. Rakovszky István: Mintha Vázsonyi kezében volna! Ernszt Sándor: Ezek után az egyes kérdésekre rátérni ugy, a mint azt akár Vázsonyi Vilmos, akár az előttem szólott Ballagi Géza kéj^viselő ur tette, nem akarok, még pedig azért nem, mert ezek rendkívül fontos kérdések és beható vita kell mindig, valahányszor ezeket felvetik. Én csak egy megjegyzést akarok tenni. (Halljuk! Halljuk'!) Vázsonyi Vilmos képviselő ur elmondta, hogy a nyolez órai munkaidő dolgában mi mindenféle történt. Az 1891. évi berlini nemzetközi konferenezía soká tárgyalt ezen és törte a fejét a nyolez órai munkaidő ügyében, de semmi eredményre nem jutott. Addig, mig ezeket a kérdéseket nemzetközi