Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-27

404 27. országos ülés 1901 deczember 10-én, kedden. Minthogy a budapesti munkások kérvénye az előadottak után az én véleményem szerint nem egyéb, mint a szocziáldemokrácziának és többet mondok, a kommunizmusnak manifesztacziója, ennélfogva a magam részéről . . . Visontai Soma: Éhező emberekről van szó! (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ballag! Géza: . . . épen a munkanélküliek, az éhezők érdekében tartom szükségesnek, hogy a ház eme veszedelmes tanok ellen határozott állást foglaljon . . . (Helyeslés jobb felel.) Polczner Jenő: Adjon kenyeret nekik ! (Ugy van! a szélsőbaldalon.) Ballagi Géza: . . . hogy ebből a házból ezek a veszedelmes tanok visszautasittassanak és én a magam részéről ezeket vissza is utasitom (Nagy zaj a néppárton és a szélsöbaloldalon.) és kérem a kormányt arra, hogy folytassa a munkásvédelem és a munkás-segélyezés érdekében azt az akcziót, a melylyel már eddig is oly fényes sikereket ért el. (Felkiáltások a néppárton és a szélsöbaloldalon: Látjuk!) Én a kérvényi bizottság javaslatát elfogadom. (Helyeslés a jobbóldalon.) Papp Zoltán: Ez a fényes siker! (Zaj.) Illyés Bálint jegyző: Ernszt Sándor! Ernszt Sándor: T. ház! Azzal szemben, a mit az előttem szólt t. képviselő ur mondott, van szerencsém megjegyezni, hogy Csernoch János képviselőtársam már a tegnapi napon is azt mondta, hogy a munkások tulajdonképen csak felhasználják az alkalmat, hogy az ő programmjukat elhozzák ide a házba és hogy mi az ő programmjokkal foglalkozzunk. Arra nézve mi nem vagyunk kétségben, hogy vannak abban a kérvényben olyan pontok, a melyekhez ebben a házban talán senki sem fog csatlakozni, de t. ház, azt is be fogjuk látni mindnyájan, hogy vannak e kérvényben oly jDontok, a melyekre nézve a megoldás most már égető szükség, ugy hogy a magyar törvényhozás kötelezve van arra, hogy ezekben a tekintetekben valamit tegyen. (Ugy van! a néppárton.) Igaz ugyan, hogy azokat most hirtelenében igy elintézni nem lehet. Ha a t. képviselő ur azt mondja, hogy a magyar törvényhozás a szociálpolitikai téren rendkívül messze ment, én ebben osztozni egyáltalán képes nem vagyok. (Ugy van! a néppárton.) Hogy mi e téren senkinek irányt nem adunk és senki előtt példaképen nem állunk . . . Ballagi Géza: Nem mondtam! Ernszt Sándor: .... azt csak be fogja látni mindenki, a ki méltányosan gondolkozik, (Ugy van! a, néppárton.) Hogy pedig a magyar munkás, a mint mondani tetszett, élhetetlen, ez mégis olyan kifejezés, a melyet, ugy hiszem, a magyar munkásra nem kellett volna mondani. Polczner Jenő: Különösen, a mikor nem is igaz! Ernszt Sándor: Sajnálom, hogy nincs itt Pichler képviselőtársam, a kinek beszédére tegnap egy megjegyzést tettem, a melyre ő azután hosszasabban kitért. 0 Vázsonyi képviselő ur nyomán rátért arra, hogy Németországban a szoczialisták között most nem Bebel a domináló, nem az ad irányt, hanem Bernstein. Szeretném neki megjegyezni, hogy Berlinben az az ötvenhárom tagból álló párt nem Bernstein, hanem Bebel direktivája szerint megy. A mióta Bernstein visszajött az ő hazájába, Németországba, egyáltalán nem képes maga iránt melegséget és érdeklődést kelteni, legfölebb az orosz származású philosoptrixeknél. Szeretném neki megmondani, hogy sajtójukban él az öreg Liebknecht szelleme, hogy a marxizmus dogmatikusa, Kautsky egyáltalán nem fél Bernsteintól: ez nyilvános tény. A Bernsteinra való hivatkozás tehát igen korai, mert ő hazájában nem politikai faktor. Ha már erről beszélünk, legyen nekem igen szerényen megjegyeznem, hogy az a szocziálpolitikai törvényhozás, a mely Németországban, Berlinben kifejtetett, az ma már úgyszólván az első a kontinensen, mindig a polgári pártok kezdeméiryezéséből keletkezett és nem a munkáspártéból. Valamikor Bebel és társai egészen merev álláspontot foglaltak el ezzel szemben, mindent elleneztek és minden részletes vitatkozást visszautasítottak. Ha most szerényebbek, nos az idő tette őket szerényebbeké, mert ő is ugy tett, mint néhány nagy államférfiú, hogy politikai profécziákra vállalkozott és bejelentette, hogy 1897-ben be fog következni a világ vége. Mivel pedig ezzel rossz eredményt ért el, mivel ez nem következett be, most sok tekintetben szerényebb és sokkal inkább simul a szocziálpolitikai reformhoz és azon elvekhez, a melyekre most uj törvényeket épit a német törvényhozás. A kérvény egyben nem egyezik Vázsonyi t. képviselő ur felfogásával. A midőn a kérvény emlegeti az individualizmust és a midőn Vázsonyi t. képviselő ur emlegeti ezt, ez nem azonos dolog, ez egészen más. Pichler Győző képviselő ur hivatkozott Stojalowski Krispinre és ennek szereplésére, de — engedjék meg. hogy igy fejezzem ki magamat — oly homályosan, hogy a szöveg ismételt elolvasása után sem tudom, mit értett ő ez alatt és mi ennek az igazi értelme? Azt mondják a kérvényezők, hogy a kapitalizmus és a kajiitalista produkczió az oka mindennek. No hát, t. ház, Vázsonyi t. képviselő ur, a ki három kategóriát állított fel, a melyekből a mostani pangást lehet magyarázni, nem volt olyan radikális felfogású ezen a téren, mint más téren szokott lenni és nem volt olyan radikális felfogású, mint pl. a kérvény szerkesztői, a kik egész világosan és határozottan rámutattak arra, hogy a baj oka a kapitalista produkczió. Én a múlt alkalommal szerencsés voltam erről a helyről néhány megjegyzést tenni a kis-