Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-26

396 26. országos ülés 1901 deczember 9-én, hétfőn. ték, hogy a t. ház ezt minél előbb fogja tárgyalásra kitűzni és a lehető legjobban elintézni. Es a midőn a múltkor más viták következtében a kérvény a napirendről leszorult (Halljuk! Halljuk!) és keresték, hogy ugy mondjam, a bűnbakot, a ki oka volt, hogy a kérvény a tárgyalásról lemaradt, akkor voltaképen, ha olyan fontos és sürgős volt a dolog, a minőnek én ismerem, a kérvényi bizottságot kellett volna felelősségre vonni, mert ezt a házszabályok semmiképen sem akadályozták abban, hogy ezt a kérvényt az összes kérvények elé helyezze (Ugy van! Helyeslés a néppárton.) és legelsőnek tűzze ki tárgyalásra. (Ugy van! a néppárton.) De, t. ház, mi ennek a kérvénynek tartalma? Kétféle: A munkások egyrészt sürgetik a mostani munkanélküliségnek enyhítését, másrészt törvényhozási intézkedéseket kérnek arra nézve, hogy a válság, hogy ugy mondjam, krónikus bajnak ne maradjon a mostani társadalom testében, szóval, hogy e kérdés lehetőleg a munkásnép javára megoldassák és minthogy oly képviseletre legalább, a mint ők mondják, nem találtak e házban, a mely az ő programmjukat napirendre kitűzhette volna, belefoglalták egy kérvény alakjába és ezen kórvény alakjában kerül a t. ház elé dióhéjban, majdnem az egész szocziálpolitikai programm. (Ugy van ! a néppárton.) Azt mondják a kérvényben, hogy ez a megoldás a mai társadalmi keretben nem lehetséges. Hát kérdem, vájjon lett-e annyira felforgatva pl. Francziaországban az egész addig fennállott társadalmi rend ? Pedig tudjuk, hogy Francziaországban tettek eddig legtöbbet a munkáskérdés szabályozása érdekében, tudjuk, hogy Francziaországban már egy külön miniszterük is van a miniszteri tanácsban, a ki képviseli az ő nézeteiket, és tudjuk, hogy Francziaország a munkásoknak leghatalmasabb fegyverét, a striket legalizálta s most kísérleteket tesz, mennyire fog beválni a munkáskérdés megoldásában. Tudjuk továbbá azt is, hogy Németországban, Belgiumban, sőt a politikailag anynyira elzüllött Ausztriában is messzemenő szocziálpolitikai intézkedések történtek. Es a mi azt illeti, a mit épen az imént emelt ki Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársam, hogy t, i. nálunk a városoknak nincsen olyan önkormányzatuk, ők egyes üzemekkel foglalkozhatnának: azt, mint a hogy méltóztatnak tudni, Bécsben a keresztény szocziális párt valósította meg, mert az vette ki az angol társaság kezéből az ottani világítási üzemeket, és a város saját üzemébe vette azokat, ezer meg ezer munkásnak szolgáltatván ez által kenyeret. (ElénJc helyeslés a balWzépen.) T. ház! Mondottam már előbb, hogy ez a kérvény magában foglalja röviden, dióhéjban majdnem az egész szocziálpolitikai programmot. Nincsen benne ugyan szó a vagyonközösségről, nincsen benne az éremnek másik oldala, a vallási, tanügyi, családi programm, mert ha az is benne lett volna, akkor Vázsonyi Vilmos t. képviselő ur ezt a kérvényt, miként itt kijelentette, alá nem irta és a ház elé nem terjeszthette volna. így is elérte azonban czélját, bogy t. i. a háznak alkalmat adott arra, hogy ezen kérdésekkel foglalkozzék. Mi van e programmban ? Kívánják a munkások az éjjeli munkának szabályozását. Hát ki volna a t. báz tagjai között, a ki ezt ellenezné ? Kívánják a tanonczmunka szabályozását. Hát igaz, vannak egyes üzletek, vannak pl. nyomdák, a hol hat-hét tanonczczal és egy betűszedővel dolgoznak és a tulajdonosok a tanonczok bőrén hiznak és vagyonosodnak. Ez természetellenes állapot, ez nem egyéb, mint a szegény tanonczok kizsákmányolása. (Helyeslés a haloldalon.) Ugyanezt látjuk a női munka terén is. A nők nehezebb munkákra egyáltalában nem alkalmazhatók. Ma, miután az asszonyok, leányok rendesen olcsóbban állanak munkába, ezeket fogadják be, ez által kiszorítják a férfiakat és szaporítják a munkanélküliek számát. (Ugy van! a baloldalon.) Itt van a baleset és az aggkor esetére való biztosítás. Hát nekünk is van némi véclekezé sünk balesetek ellen, de mit ér az ? Kimegy a bizottság s rendesen azt állapítja meg, hogy a munkást saját hibája folytán érte a baleset, és igy ez a munkás semmiféle rekompenzácziót nem kap. De benn van a kérvényben a munkabér minimuma is, továbbá a maximális munkaidő. Bevallom őszintén, hogy ez nehéz kérdés, melyet a szocziális törvényhozásnak eddig még sehol sem sikerült teljesen megoldani, és pedig azért nem, mert a munkabér az áru kelendőségétől függ, s ez megint függ a világ-konkurrencziától. Minél nagyobb a konkurrenczia az ipar terén, annál inkább kénytelen az iparos, a gyáros az árakat leszállítani, s akkor nem lehet arra a gyárosra ráparancsolni, hogy bizonyos minimális munkabéreket fizessen. Hasonlókép vagyunk a munkaidő kérdésével is. A munkaidőt bizonyos szakmákban meg lehet állapítani, ebben jó példával járhat elő az állam. Különösen a vasutaknál és postánál túlságos az emberi erőnek kihasználása; (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) azok a tisztviselők csakugyan görnyednek a napi munka terhe alatt és egészségük és családjuk károsításával és tönkretételével mindenüket feláldozzák az állam szolgálatában. Igen könnyű volua az államnak az ezen téren tapasztalt visszásságokat megszüntetni. Hogy a munkanélküliség oly nagy mérvben terjed, különösen nálunk Magyarországon, annak a vita folyamán emiitett három okon kivül még egy különös oka van nálunk, t. i. igen sok az iparos munkás és igen kevés a gazdasági munkás. Nyáron, mikor egész vidékek keresnek, nem kapnak munkást földmiveléshez; pedig ezek a munkások szép napibért tudnának szerezni sok