Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-26

26. orszáyos ülés 1901 deczember 9-én, hétfőn. 397 helyen. Ellenben ugy a fővárosban, mint a vidéki városokban is igen sok az olyan iparos, a kiknek semmi keresetük nincsen. Mert iparosaink közül — kategoricze ki lehetne mondani — egy sincsen, a ki fiát földmivelési pályára szánná, a gazdák, a földbirtokosok pedig igen sokan iparosoknak nevelik fiaikat, a kik akkor, a midőn kitanultak, semmiféle munkát nem találnak. Bismarck herczeg egyszer azt mondta a német parlamentben, hogy a legridegebb politika homlokán is ott kell hogy ragyogjon egy kis szocziális olaj csepp. Ha nálunk a viszonyok továbbra is igy fejlődnek, én azt hiszem, hogy nem olajcseppekre, hanem olaj-tengerre lesz szükségünk, hogy a munkáskérdés által támasztott hullámokat lecsillapítsuk. Nem vallom azt a nézetet, a mely a munkások kérvényében foglaltatik, hogy t. i. a mai társadalom keretében a munkáskérdést szervezni és rendezni ne lehetne. Igen sok jót lehet tenni a mai társadalmi kereteken belül is, és igen sok alkalma lesz a kormánynak, ha pl. az ipartörvény revíziója kerül napirendre, sok olyan kívánságot teljesíteni, az ipartörvény keretén belül, a mely most a munkások kérvényében foglaltatik. Elismerem, hogy a munkáskérdés megoldásánál mindent nem tehet maga az állam, itt szükség van a társadalom közreműködésére is, szükség van arra, hogy a gazdagok tanuljanak egy kis önmegtagadást, a szegények pedig egy kis tűrést. Mert az teljesen lehetetlenség, hogy a szegények egészen eltűnjenek a földről, mert pauperes semper habebitis vobiscum, szegények mindig lesznek és szegényekről mindig lesz alkalmunk gondoskodni. De a társadalom egyetértőleg járjon el az állami hatalommal. A társadalomban az egyes társadalmi osztályokat ne állítsuk szembe egymással, hanem karöltve járjunk a szocziális bajok gyógyításában és orvoslásában. És miután nálunk csakugyan eddig nem volt a t. háznak oly szakközege, mely állandóan foglalkozott volna ezen kérdésekkel és miután már a külföldi parlamentekben, mint j^éldául Németországban és a szomszédos Ausztriában is van a képviselőháznak egy bizottsága, mely állandóan foglalkozik ezekkel a kérdésekkel . . . Vázsonyi Vilmos: Kezdeményez is, nemcsak foglalkozik. Csernoch János: ... és kezdeményez is, ennélfogva én ugy a saját magam, mint pártom nevében hozzájárulok ahhoz az indítványhoz, melyet Visontai Soma képviselő ur nyújtott be. (Helyeslés a néppárton.) Megjegyzem, hogy miután abból a fogalmazványból kimaradt az »állandó« szó, ha talán szükséges volna, azt e szóval kérem megtoldatni. Illyés Bálint jegyző: Pichler Győző! Pichler Győző: T. ház! Daczára az előrehaladott időnek, szintén bátorkodom a t. ház figyelmét néhány pillanatra igénybe venni, midőn ily nagyfontosságú kérvényről van szó, a minő előttünk fekszik. Mert ezt a kérvényt nem egy város, nem egy törvényhatóság irta alá, hanem az összes ipari munkások képviselői és szakközegei. Egész tömegében vannak itt felsorolva a legkülönbözőbb ipari szakokhoz tartozó munkások, a kik egyesültek arra, hogy ide jöjjenek mint kérvényezők. Nem követelnek ettői a parlamenttől, hanem kérik, hogy foglalkozzunk velük. T. ház! Ez a kérvény mutatja, hogy a Magyarországon uralkodó munkáskérdés is modern alapokra helyezkedett. Mert a miről itt megemlékezett Visontai t. képviselőtársam, midőn előhozta a kommunizmust és egyéb fenyegető rémeket, már a kommunizmus ideje a munkáskérdésekben lejárt. A mai szocziálpolitika elve a szerves fejlődés, a lépésről-lépésre való haladás. A Blancizrnus tana, mely a felforgatásban, az államcsínyben és forradalomban találta a szoczializmus érvényesülését, a Blanc tana a szoczializmusból már eltűnt. Magának a szocziáldemokrácziának elve is a szerves, lépésről-lépésre való fejlődés. A modern szoczíalizmus irányát ma Bernstein képviseli, nem Bobcl. Nem érvényesülhetett Németországban sem a szoczíalizmus abban a pillanatban, a mint azt felekezeti czélokra akarták felhasználni, belebukott ott is és belebukott Stöckerer — (Egy hang balról: Stöcicer! Ne toldjuk!) Igaz; inkább meg kellene rövidíteni, mint toldani! Belgiumban is a szoczíalizmus, a mint nem szerves fejlődést követett, hanem felekezeti czélokra lett kihasználva, elpusztult, és antidinasztikus mozgalommá lett. Látjuk Bécsben is, hogy a szoczíalizmus abban a pillanatban, a mint önállósította magát, üdvös és hasznos lett, ellenkezőleg, ha bizonyos felekezeti irányban halad, csakis társadalmi felfordulást teremthet meg. (ellenmondás a baloldalon.) Ez igy van. Példája ennek Stojalovszky Krispin, a ki, a míg szoczialista volt, hatalmas és nagy volt, de a mikor szocziáldemokratává lett, kénytelen volt Budapestre szökni és itt vettek neki reverendát, hogy járhasson az utczán. (Altalános derültség.) E rövid kitérés után visszatérek eredeti álláspontomra, a mely jelzi, hogy a mai szoczíalizmus a szervi fejlődés tana. A szóban forgó kérvény különböző pontjait szépen méltányolta ép> ugy Csernoch főtisztelendő ur ő méltósága, a mint méltányolta bizonyos pontjait az előttem szólt és pártunk álláspontját kristály tisztasággal oda állító Csávolszky Lajos t. képviselőtársam, a ki az általános választói jogot és az önálló vámterületet állította elénk orvosszerek gyanánt. Engedje meg a t. ház, hogy most e kérvénynek csak egyetlen pontját kiragadva, a kormány figyelmét felhívjam arra, hogy ezt a pontot respektálja nemcsak munkás szempontból, hanem általános emberi szempontból és abból a szempontból, a mely a jogegyenlőséget állapítja meg Magyarországon. Ez a pont pedig az, hogy a munkások számára a legszélesebbkörü szervez-