Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-26

26. országos ülés 1901 deczember 9-én, hétfőn. 395 bertelen sorsra kárhoztatni nem szabad. A tiszta szabadelvüségnek követelései tehát mindazok, a miket itt a munkások követelnek. (Ugy van! a szélsÖbaloldálon.) Nem radikális dolgok ezek, mert hiszen a radikalizmustól megijednek és a radikalizmustól nagyon óvott engem a t. miniszterelnök ur. Rakovszky István: Mi nem ijedünk meg olyan nagyon! Vázsonyi Vilmos: Hát ne ijedjenek meg! De én sem ijedek meg, legyen nyugodt. (Helyeslés a szélsÖbaloldálon.) Ami a radikalizmus kérdését illeti, azok az angol politikusok, a kiknek egyikére Osávolszky Lajos t. képviseló'társam hivatkozott, kezdették, mint szabadelvűek, s befejezték életüket mint radikálisok. Jolin Brigiit, a ki miniszter és a munkásmozgalomnak vezetője volt Angliában, radikális ember volt és magát radikálisnak nevezte. Gladstone. a ki ifjú korában mint konzervatív kezdette, radikális volt életének végén és feljegyezték róla, hogy a 8 órai munkaidőnek lelkes hive és barátja volt, hogy a 8 órai munkaidő behozatalára minden szellemi erejét felhasználta. Ernszt Sándor: Ez nem radikalizmus! Vázsonyi Vilmos: Ugyan kérem, ha zavarni kivan engem, legyen akarata szerint. Én azonban tovább fogom folytatni, mert nem zavartatom magam. (Elénk derültség.) Az angol politikusok példát adtak arra, hogy az igazi szabadelvüség és a radikalizmus nem olyan ellentétek, mint a t. miniszterelnök ur hiszi. A radikalizmus alatt, — ugy látszik, — a miniszterelnök ur felforgatást ért; a radikalizmus azonban, mint a szó maga is mutatja, nem felforgatást, hanem gyökerességét jelent, vagyis jelenti azon intézményeknek létesítését, a melyeknek gyökerük van, a melyek a természetes renden alapulnak. Az a rend pedig, melyet az állam (Zaj.) ma tart fenn, az a rend, a melynek jeléül a magyar parlamentben a munkásságnak egyetlen képviselője sem foglal helyet, az a rend nem a természetes rend, az a fák növésének megakadályozását, a mesterséges nyirbálásokat jelenti (Mozgás a jobboldalon.) és mint ilyen, igenis ellensége a gyökerességnek; de épen ez a felforgatás, mert a természetes rendnek felforgatását jelenti. Az igazi rend a természetes társadalmi egyensúlyon alapszik, nem pedig az erőszakkal vagy holmi balanszírozó állami egyensuly-müvészek által csinált produkeziókkal áll elő. A radikalizmus ezt a társadalmi rendet követeli. Követeli tehát azt, hogy ne mutassa a magyar jiarlament annak képét, hogy míg Európa egyetlen egy parlamentjében sem tárgyalhatnak ma szocziális politikárál a nélkül, hogy a munkások ott kój^viselve ne volnának, a magyar parlament az, a melyben egyetlen egy képviselője sincsen a munkásoknak, a hol azok, a kik nem a munkásokat képviselik, — mert hiszen a munkások ki varaak zárva a politikai jogokból, azoknak szavazati joguk nincsen, — bizonyos vállveregetéssel beszélnek a munkásokról. Én azt tartom, hogy egyik osztálynak sincsen joga a másikról vállveregetéssel beszélni. Én azt tartom, hogy a munkásságnak épen olyan joga van itt a parlamentben a hangját hallatni, hogy a munkásság épen olyan jogosult arra, hogy részt vegyen a politikai jogokban, mint a társadalomnak bármely más osztálya. (Helyeslés a szélsÖbaloldálon.) És méltóztassék már most, midőn rámutatok arra a helyzetre, hogy az egész munkásság ki van zárva a politikai jogokból, niegezáfolni azon állitásomat. hogy igenis osztály-alkotmány áll fenn, mert a társadalomnak nagy rétegei innen ki vannak zárva! (Mozgás a jobboldalon.) Én mindezen okoknál fogva pártolom, mint jogosokat és helyeseket a munkások kérvényében foglalt követeléseket és csatlakozom Csávolszky Lajos képviselőtársam határozati javaslatához. (Helyeslés balfelöl.) Illyés Bálint jegyző: Csernoch János! Csernoch János: T. ház! Az előttem szóló Vázsonyi Vilmos képviselő ur a múltkori beszédének kezdetén bánatosan zengte, hogy ő kórus nélkül indul ki első parlamenti útjára; (Halljuk !) midőn pedig beszédét befejezte, azt láttuk, hogy nemcsak kórusa, hanem egész orkesztrunia volt. (Igaz! Ugy van! Derültség a néppéirton. Egy hang a szélsöbaloldaloyi: Meg is érdemelte!) Mert, akár az általa hangoztatott eszmék voltak azok, a melyek a ház egy részében élénk rokonszenvre és helyeslésre találtak, akár pedig az ő szónoki tehetségének köszönhette ezt a hatást, . . . Madarász József: Mind a kettőnek! Csernoch János:... mindenesetre egyben mégis csak tévedett: abban, hogy e házban ne volnának szivek, a melyeknek van érzékük a munkások helyzete és a munkáskérdés helyes megoldása iránt. (Elénk helyeslés a néppárton.) T. képviselőház! A munkáskérdés nagy kérdés, a melyet rendkívüli óvatossággal, körültekintéssel, tapintattal és — a mi a fő — szeretettel kell tárgyalni. (Igaz! Ugy van! a néppárton.) Mert a szeretet az, a mely sebeket gyógyít, ez a szeretet az, a mely nemcsak nyugtalanná teszi azt a munkásembert, nemcsak az utczán eteti meg kenyérrel ós itatja meg tejjel, a mely kenyér idővel igen könnyen változhatnék kővé, a tej pedig kénsavvá, hanem ez a szeretet felkeresi őt ott is, az ő elhagyatott hajlékában, (Ugy van! a néppárton) leül az ő ágya szélére és helyet foglal az ő rozoga székén és beszél a szivéhez, iparkodik őt kibékíteni az ő sorsával és a társadalmi helyzettel. (Tetszés és helyeslés a néppárton.) T. képviselőház! Az előttünk levő kérvény fontosságát már az a körülmény is bizonyítja, hogy, a midőn a munkások e kérvényt beadták, már akkor is — ha ugyan helyesen voltak informálva a lapok, —• azt a biztosítást nyer50*