Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-26

%. országos ülés 1901 deczember 9-én, hétfőn. 391 munkás dolgozott, ma csak 5000. De tessék az illető munkások munkakönyvét megnézni. Nekem módom volt egyiket-másikat átvizsgálni. Mit látunk? Az sem állandó napi bért szerez, mert vagy nem egész nap foglalkoztatják az illetőt, vagy pedig nem dolgozik a hét minden napján, ugy, hogy ez is tulajdonkép nem igazi munkatérként jelentkezik, hanem ez csak időleges és a munkaszünet által sajnos, nagyon félbeszakitott munkabér. Itt van a Schlick-féle vasöntöde és gépgyár. Azelőtt 2500—3000 munkás dolgozott ott, most csak félannyi. A Danubius hajóépitő részvénytársaság most 300 munkással dolgozik, azelőtt 8—900 munkással dolgozott. A Vulkán vasöntő gépgyár 700 munkást bocsátott el. A Walser-féle gyárból több száz munkást bocsátottak el. Ép ilyen a kismesteremberek helyzete, a kik műhelyt tartanak fenn és kénytelenek voltak munkásaikat elbocsátani. Már most, t. képviselőház, a társadalom nagyon erősen észreveheti, hogy a modern munkanalküliség réme egyszersmind rémét jelenti az ipar hanyatlásának és a nemzeti ipar tönkretételének. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon) És észreveheti azt is, hogy ezen munkásoknak nyomorúsága egyszersmind egy hatalmas vétót jelent azon termelési rendszer ellen, a mely most divik, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és inti a társadalmat, hogy a munkást mégsem lehet egyszerű gépnek tekinteni, a melyet vizzel látnak el, befütenek, azután ha nincs munka, megszüntetve minden szervi működést, pihenhet és nyugodhatik. Az élő szerv nem képes erre, mert az élő szerv kenyérért kiált és kinyújtja a karját a társadalom felé. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) És azért látjuk, t. ház, hogy azok az izmos karok és azok az életszükségletek által fen tartott óhajok, a melyeket a munkások képviselnek, sokszor félelemmel töltötték el a társadalmat, és ha nem is gazdasági indokokból, nem is a jótékonyság szempontjából, de sokszor állami czélszerüségből mégis arra intették a kormányzatokat, hogy a munkanélküli munkásokkal igenis leszámolni kell. Nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy nem egy nagy erupcziója az államnak a munkátlanságból eredt. Nagyon jól méltóztatnak tudni azt is, hogy forradalmak keletkeztek, a melyek alapját azoknak a helyzele nyújtotta és azoknak kezdeményezése teremtette meg, a kik döngették az állam kapuját kenyérért és nem kapták meg. Mik voltak a 48-iki franczia forradalomnak előzményei, az 1870-iki commune-lázadás előzményei? Méltóztassanak a történelem lapjait megnézni, a mind jobban és jobban felszaporodó munkanélküliek voltak azok, a kik helyzetüknek mostohaságát belátva, a jóllakott, vagyonos, gazdag és dúslakodó társadalomnak hidegvérüsége és lelketlensége folytán érezték magukat arra sodortatva. Ezért látjuk, hogy a közgazdasági érdekek az állami czélszeriiségnek nagy eszméjével igy kooperálva kell, hogy működjenek; ezért látjuk, hogy a munkanélküliek az előttünk fekvő kérvényben, mig egyrészt az akut munkátlanságnak gyors szanálását kívánják, felsorolják mindazon feladatokat is, melyeknek megoldásától a munkanélküliség leküzdését remélik. En, t. ház, minthogy tökéletesen osztom Csávolszky t. képviselőtársam felfogását, arra kérem a t. házat, hogy meleg érzéssel és meleg szívvel ragadjunk meg minden eszközt arra, hogy első sorban ezen Ínséges állapotnak véget vessünk. A t. pénzügyminiszter ur e.xpozéjában előadta mindazon nagy közmunkákat és iparmüveket, melyeknek létesítését ő épen az ipar felsegélyezése, ezzel kapcsolatban tehát a munkások gyors segélyezése szempontjából szükségesnek tartja. Elmondta, hogy ő a vasúti beruházásokból, a népfelkelésre szükséges felfegyverzéseknek gyors beszerzéséből, a kereskedelmi miniszternek adandó felhatalmazásból a közutak létesítésére nézve, mely magában szintén 7,500.000 koronát képvisel, továbbá egyéb építkezésekből reméli, hogy gyorsan segíteni lehet a helyzeten. Hozzátette azt is, — és ezt igazán dicsérőleg említem fel •— hogy ezen munkálatokat pedig az illető vállalatok és gyárak csak akkor kapják meg az államtól, ha szerződésben kötelezik magukat arra, hogy mostantól kezdve P/'z éven át munkásaik létszámát a jelenlegi színvonalon fentartják. (Elérik helyeslés balfelöl.) Ez helyes, humánus, nemes felfogás és intézkedés. Szeretném, ha a t. igazságügyminiszter ur is ezen nyomon haladna és ha azon szegény dijnokoknak, a kikről azt irják a lapok, hogy télvíz idején körülbelül 3—400-at el akar bocsátani, megkegyelmezne és ezt a nagy akczióját, melynek czélszerüségéről majd az igazságügyi költségvetés tárgyalásakor lesz alkalmunk beszélni, szives volna a tavaszra vagy nyárra elhalasztani. (Helyeslés a szélsöbaloläalon.) A munkanélküliek kérdésével kapcsolatban leszek bátor egy határozati javaslatot benyújtani, mert a beadványból méltóztatik látni, hogy nem koldusokkal van dolgunk, a kik csak Ínséges munkát akarnak, nem olyan emberekkel, a kik csakis az alamizsnára appellálnak, hanem tudatos munkásosztálylyal, a mely jól tudja, hogy a pillanatnyi segítés után sincs kimerítve az állam feladatainak azon nagy sora, melyekkel a társadalomnak tartozik és a melyekkel az u. n. állandó munkanélküliséget leküzdeni képes. Ezen kérvényben fel van sorolva, hogy mi szükséges minderre. Nem uj dolgok, a czivilizált nyugot mindezekkel a kérdésekkel már foglalkozott, a nyolcz órai maximális munkaidővel, melyről méltóztatik tudni, hogy Angliában maga az állam jár jó példával előre, mert bizonyos állami üzemeknél meghonosította a nyolcz órai munkaidőt és ez sem az állam, sem a munkások hátrányára nem vált.