Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-26

390 26. országos ülés 1901 vén) hozási akczió ellen szól, a mely működik, él és a mely szerves valami, de mégis a nemzetnek egy külön részét képező munkásosztály aspiráezióinak nem felel meg, A munkások peticziója két részből áll. Igen helyesen csoportosították ezt két részre, kiemelvén azokat a feladatokat, a melyek a törvényhozóra várnak egyrészről azért, hogy a pillanatnyi szükségen segitsünk, másrészről, hogy a modern kapitalisztikus termelési rendszer nyomában mindenkor felmerülő munkanélküliség rémével mi, a társadalom és a törvényhozás, megküzdhessünk. Én ugy vélem, hogy a mai napon tulajdonképen a törvényhozást ezen peticzió folytán első sorban az a rész érdekli és annak sürgős elintézését követelhetik tőlünk, a mire kötelezve is vagyunk, a mi az u. n. akut munkanélküliséget illeti és pedig azért, mert én meg vagyok győződve arról, hogy ha mi ezt a részt elintéztük, a magyar törvényhozás nem mondhat le annak a kötelességének teljesítéséről, hogy valamint a czivilizált világnak egyéb államai, ugy most már mi is foglalkozzunk a modern közgazdasági termelési rendszer nyomában minduntalan felbukkanó munkanélküliség belterjesebb, hathatósabb, állandóbb leküzdésének feladatával is. (Élénk helyeslés balfelöl.) Mi történt eddig nálunk? Jól tudjuk, hogy ezt a kérdést átterelték egyszerűen a munkaközvetítés terére, ugy gondolván, hogy a munkaközvetítéssel és a munkások részére való munkajuttatással ez a kérdés el van intézve. Ezen a téren is csodálatos az a nagy mozgalom, a mely széles e világon mindenütt észlelhető, csodálatos az irodalomnak az a sokoldalúsága, a mely ezt a kérdést minden tekintetben felkarolja. Svájcznak van munkás-biztosítása, Parisban vannak az u. n. munka-házak, a melyeknek mintájára a jótékony társadalom itt a fővárosban is létesített u. n. munka-házat, hogy a munkanélküliek pillanatnyi szükségleteiknek fedezése végett munkát találhassanak. Egyebütt foglalkoznak már az államok is ezzel a kérdéssel; mert hiszen tudjuk, hogy legutóbb a német birodalmi gyűlés néhány képviselője oly indítványt nyújtott be, amelylyel felhívja a birodalmi gyűlést, utasítsa a birodalom kanczellárját arra, hogy az összes birodalmi államok hozzájárulásával igyekezzék az állam ezt a kérdést a saját kezébe ragadni. Mert a munkanélküliség kérdése azonos a társadalom nyugalmának, azonos a munka és munkás biztonságának kérdésével. Nálunk, t. ház, ez a kérdés még napirendre nem került. Lelkiismeretem nyugodt, hogy azon hosszú idő alatt, a mióta szerencsém van a t. ház tagjának lenni, soha sem mulasztottam el az alkalmat, hogy a munkáskérdést itt napirendre hozzam, (Helyeslés a szélsőbalon és a néppárton.) hogy a társadalmi reformnak mindenkor megpenditésével e kérdést napirenden tartsam. (Ugy van! Ugy van! a szélsÖbalddalon.) Nyugodt a lelkiismedeczember 9-én, hétfőn. retem, hogy ebben a kérdésben az ellenzék részéről mindenkor támogatásban részesültem. De azt hiszem, hogy a munkanélküliség kérdése ma már olyan veszedelmesen kopogtat a törvényhozás ajtaján, hogy e kérdéssel nekünk is meg kell barátkoznunk. Fájdalom, a munkakérdés egyszersmind iparkérdés. Jól érezte ezt a t, pénzügyminiszter ur, a mikor az ő terjedelmes és tartalmas expozéjában, habár csak ugy mellékesen, erre a kérdésre is kitért. Mert hogy mennyiben azonos a munkanélküliség kérdése az ipar lengésének kérdésével, azt a következő rövid adatok bizonyítják, a melyeket különböző oldalról beszereznem sikerült; habár nem tudom, hogy épen egészen minucziózusan megfelelnek-e a statisztikai adatoknak, de azt hiszem, megközelítik azokat. Be van t. i. bizonyítva, hogy a munkások körében a fővárosban már hosszabb idő óta oly nagy a munkanélküliség, hogy szövetkezve elhatározták, hogy itt hagyják az ő szülőföldjük talaját és a külföldön keresnek munkát. Sok ezer munkás Amerikába szeretett volna kivándorolni ; de annyira nyomorultak és szegények voltak, hogy az ehhez szükséges útiköltséget sem szerezhették meg; sőt későbben meggyőződtek arról, hogy Németországban, Oroszországban, Francziaországban is, hol mindenütt kérdezősködtek munka után, ugyanazon szerencsétlen viszonyok vannak, mint nálunk. És hogy miért vált szükségessé ez a kivándorlás, ezt bizonyítja az, hogy Budapesten pl. a hidépitési munkálatoknál ezelőtt 2000 munkás volt elfoglalva, most 200 munkás van. A kormánynak, azt hiszem, a t. kereskedelmi miniszter ur hozzájárulása folytán, de hosszas huzavona után sikerült a Szentes-csongrádi hid építését elrendelni. Ez azóta némileg adott kis munkát az úgynevezett hidépitészetnél. A műlakatos-czikkek re vonatkozólag jíéldául műlakptos-czikkeket ma Budapesten egyáltalában nem is gyártanak, ahol gyártanak is, ott, míg azelőtt azokban a gyárakban 10,000 lakatos volt elfoglalva, most alig dolgozik 1500; a waggongyáraknál 8600 munkás dolgozott, most csak 3000 munkás; a vasöntödékben, a melyek a többi iparágaktól függnek, ma már állandó munkás nincs is, és a hol dolgoznak is munkások, — a mi nagyon jellemző, t. képviselőház — (Halljuk! Halljuk! a baloldalon) hetenkint csak két-három öntés történik, és mig azelőtt állandóan 3000 munkás dolgozott, most csak ezer munkás kap foglalkozást. Az épitőbádogos, fémöntő, üstkovács-mühelyekben, valamint a mezőgazdasági gépgyárakban is szintén leszállították az üzemet, és körülbelül ezer munkást elbocsátottak. Most nézzük Budapest kiválóbb gyárait. A Ganz-féle gyárban pl., a hol azelőtt 12— 15.000 munkás dolgozott, ma csak 6000 munkásnak akad dolga. De menjünk át a magyar államvasutak gépgyárára; ott azelőtt 10.000