Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-26

26. országos ülés 1901 legbrutálisabb erőszak gátolja azt meg léptennyomon (Ellenmondások jobbfelöl.) és a helyzetük javítására való törekvést már csirájában elfojtják. (Mozgás jobb felöl. Igaz! Ugy van! a szélsöbahläalon.) Az egyik helyen betiltják a népgyűlést azzal az indokolással, hogy a békés polgárok nyugalmát megzavarhatná, (Igaz! Ugy van! a ' szélsöbahläalon.) a másik helyen meg betiltják a népgyűlést, a melyet iparosok kértek, azzal az indokolással, hogy az iparosok dolga nem tartozik a népgyűlés elé. Az egyik helyen munkás-egyletet akartak alapítani és az alapszabályokat nem hagyták jóvá avval az indokolással, hogy van már abban a községben más olvasókör, tessék oda belépni! (Igaz! Ugy van! a szélsöbahläalon.) Egy másik helyen munkás-önképző-egyletet akartak alapítani, a melynek alapszabályait avval az indokolással utasítják vissza, hogy a hatóság nem hiszi, hogy a munkások azokat a czélokat akarnák szolgálni, a melyeket az alapszabályok hirdetnek. Visontai Soma: Minden alap nélküli gyanúsítás ! Csávolszky Lajos: Ez a legrettenetesebb gyanúsítás; a spanyol inkviziczió óta ilyenről nem hallottunk és nem olvastunk. (Nagy mozgás jobbfelöl.) Grulneré a dicsőség, hogv ezt aláirta! Visontai Soma: Ezek a dolgok titokban történnek; ezeket nem ismerik t. barátaim! Csávolszky Lajos: Félő, t. ház, hogy ezeknek az erőszakodásoknak nagyon szomorú következményei lesznek; mert méltóztassék elképzelni, mit jelent az, ha 20—30.000 önérzetes, munkára kész, dolgozni vágyó munkás ide jön könyörögni és a képviselőház kapuját kezdi zörgetni: munkát nekünk, munkát és munkát adjatok! Tessék elképzelni, hogy milyen ottan a helyzet, a hol minden igavonó állatnak megvan a tápláléka és éjjeli szállása, csak az embereknek nincs, a kik minden erejöket és munkásságukat rendelkezésünkre bocsájtják. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Rettenetesnek kell ott lenni a helyzetnek, a hol a munkához szokott emberek a munkától megkérgesedett kezökbe tollat vesznek és munkájukért könyörögnek! Innen már csak egy lépés van a kétségbeesésig, a mikor azután nem tollal, hanem szerszámmal a kezükben jönnek ide munkát és kenyeret kérni. Azért ajánlom a miniszter urak figyelmébe Brighton angol államférfiunak egy mondását, melyet a munkásmozgalmak alkalmával tett: (Halljuk! Halljuk!) »Ha én a Vezúv lábánál állok, és a föld morajából és dübörgéséből azt veszem észre, hogy a tűzhányó hegy kitörni készül, és figyelmeztetem az embereket, hogy vigyázzanak, mert a lavina közeledik, akkor nem én vagyok az oka annak, hogy a hegy tüzet okád. Én csak figyelmeztettem, hogy lássanak utána idejekorán okos és bölcs törvényekkel gátat vetni ezen veszedelemnek.« (Ugy van! a baloldalon.) deczember tí-éh, hétfőn. 389 Elfogadás és hozzájárulás végett a következő módosítást ajánlom a t. képviselőháznak: (Halljuh! Halljuk!) Módosítás: Kiadatik a miniszterelnök utján a kormánynak sürgős intézkedés végett azzal az utasítással, hogy a teendő intézkedések iránt sürgősen tegyen jelentést a háznak. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Illyés Bálint jegyző: Visontai Soma! Visontai Soma: T. képviselőház! Ugy télvíznek idején mi már megszoktuk azt, hogy valamely különös jelenség kizavar bennünket a mi rendes törvényhozási munkánkból. Itt, e háznak kapuján alakok döngetnek, a kik előttünk idegenszerűek. Sem öltözékük, sem ábrázatuk, sem lényük, sem viselkedésük nem azonos a mienkkel. Nyomorultak, ínségesek, elcsigázottak, szegények. (Ugy van! Helyeslés a baloldalon.) Mielőtt az országgyűlésnek ezen szaka megnyittatott, a hírlapok hoztak közleményeket arról, hogy a kormány nagy előkészületeket tesz az ínségnek és a munkanélküliségnek eloszlatására. Ugy vettem azonban észre, hogy ez csak olykópen történik, mint az operákban, mikor a vizbeíuló felett hosszú kórusban zengik el a mentő nótát, mondván hosszú taktusokban azt, hogy : kimentjük, kimentjük, kimentjük őket. (Derültség.) Ugy látjuk, hogy habár ez az országgyűlés már hetek óta együtt van, és habár már az országgyűlés megnyitása előtt a hírlapok telt hasábokban hirdették, hogy a t. kormány nagy előkészületeket tesz a munkanélküliség megszüntetésére, az ínségeseknek ezrei, tízezrei mégis itt döngetik a mi kapunkat. Ugy látszik tehát, hogy ez a segítség még nem következett be. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbahläalon.) Pedig ez a döntő peticziő, ez az élő peticzió többet ér minden nyomtatott betűnél és minden nyomdafestéknél. 1893-ban, az északamerikai államok válságos idejében történt ott az Oczeánon tul, hogy Ohio államban egyik farmer, Koxey, azt mondta, hogy a nyomtatott betű nem ér semmit a t. törvényhozó urak előtt, addig, míg azt felolvassák, őket gondolataik egyébfelé vezetik, hanem vigyünk egy eleven peticziót eléjük. Azok a fakó arczok, azok a beesett szemek, azok a lecsigázott alakok, a melyek annyit beszélnek ínségről, nyomorról, szegénységről, éhező gyermekek jajkiáltásairól, ezek talán azokat a t. törvényhozó urakat is megindítják, a kik törvényhozási munkálataikban ós összes törvényeiknek keretében bizonyos rendszernek, bizouyos osztályok kedvezésének hatalmában állanak, de az ínségesekről vajmi keveset gondolkoznak, azokról bizony igen sokszor megfeledkeznek. Ehhez a mozgalomhoz csatlakozott akkor egy amerikai iró, Kelley, San-Eranciskóban és azután Washingtonba vezettek egy élő peticziót, az éhező munkások százezreinek küldöttségét. Ép ugy élt az a peticzió, mint itt él most a Sándor-utczában, a melynek hangos tiltakozása minden kormányzási cselekvény és minden tör-