Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-26

384 26. országos ülés 1901 deczember 9-én, hétfőn. nek el és Tétetnének le napirendről, a melyeket pedig a képviselőház ellenzéke épen a maga politikai tendencziája szempontjából napirenden tartani akar. (Ugy van! jobbfelöl.) Ezen okokból én ilyen fontos kérdésnek inczidentaliter, akármilyen állásfoglalással való elintézését a parlamentarizmus igazi, valódi lényegének helyes felfogása alapján nem tartom a magam részéről helyesnek. (Helyeslés a jobboldalon.) A mi magát a kérdést illeti, a három éves szolgálati idő igen fontos kérdés. Nagy fontossággal bir az, — elismerem, — gazdasági, pénzügyi és katonai szempontból. Hiszen ez a kérdés másutt is, nemcsak nálunk, állandóan tárgyaltatik. Az európai törvényhozások, a kormányok foglakoznak vele. Fel van az vetve Németországban, fel van az vetve Francziaországban és én nem tagadom, hogy ez a kérdés megérdemli, sőt a kérdés lényege és a kérdés következései egyenesen igénylik, hogy evvel a kérdéssel állandóan foglalkozzanak, hogy a kormány figyelemmel kisérje a dolgokat és a mennyire a katonai kiképzésnek és a haderőnek a rovására nem történik, igyekezzék lehetőleg arra, hogy a szolgálati idő^ leszállittassék. Mert hogy ez teher, hogy az gazdaságilag az országra nem hasznos, az természetes, azt mindenki tudja és csak azért, mert a véderő és a kiképzés igényei követelték, állapíttatott meg eddig is a három éves szolgálat. Azt vagyok bátor azonban a t. képviselő urak figyelmébe ajánlani, (Halljuk! Halljuk!) hogy lehet talán a három éves szolgálati idő leszállításának az okairól és bizonyos időre való keresztülviteléről beszélni, de kapcsolatosan más reformokkal, (Ugy van! jobbfelöl.) mert a katonai kiképzésnek rovására menne annak egyszerűen és tisztán való leszállítása. Aki a katonai dolgokat egy kicsit is ismeri — és nekem igen sok alkalmam volt velük foglalkozni, mert 1868-tól a delegáczióban a hadügyi albizottság referense lévén, mint ilyen, azután mint pénzügyminiszter, mint miniszterelnök és mint a delegáczió állandó tagja, igen sokat foglalkoztam velük, — mondom, a kik a kérdést ismerik, igazat fognak nekem adni, hogy ma már az állománynak csekélységéről panaszkodtak a katonák és méltán. Hát ezt most még lejebb szállítani, egyoldalulag és egyéb reform nélkül, nem tartanám helyesnek, nem tartanám lehetségesnek. (Helyeslés jobbfelöl.) Nagyon alaposan kell meggondolni a dolgot. Annak idején napirendre fog kerülni az illető reformmal kapcsolatban és akkor állást lehet a kérdésben foglalni. (Helyeslés a jobboldalon.) A mi a nyári időben való szabadságolást illeti, (Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) mert a kórvényben nem a három évi szolgálatidőről van szó, hanem csak a nyári időben való szabadságolásról, hát akkor, a mikor munkásban hiány van, történnek szabadságolások és történt az, hogy mikor az aratás idejében nagy munkáshiány volt, még katonai erővel is segítettek e munkáshiányon; de a mikor munkáshiány nincsen, akkor ez az argumentum meg nem áll, mert ez akkor a munkakeresők rovására menne. (Elénk ellenmondások a baloldalon.) Engedelmet, én distingválok. Ha nincsen munkáshiány, állítom, hogy a mikor egy területen pl. az aratási munkálatok elfoglalják azt az arató népet és az ő keresete abból áll télire, hogy az aratás idején foglalkozást keressen, akkor neki nem előnye, hanem hátránya volna az, ha a katonaságot szükség nélkül szabadságolnák. (Ugy van ! jobbfelöl.) Ennek a kérdésnek igen sok oldala van, a mint ebből is méltóztatnak látni. Ezt tehát egyszerűen, elvi állásfoglalással eldönteni nem lehet. Ezért kérem — sine ira et studio, tisztán elvi alapon, — ne méltóztassék . az eddigi gyakorlattól eltérni, hanem méltóztassék csak egyszerűen, pártolás nélkül adni ki a kérvényt a minisztériumnak, a mely a kérdést állandóan figyelemmel kiséri, a mint kötelessége is és annak idején a kérdésben állást fog foglalni. (Helyeslés jobbfelöl.) Kossuth Ferencz: Legyen szabad egypár megjegyzést koczkáztatnom arra vonatkozólag, a mit a miniszter ur épen most mondott. (Halljuk! Halljuk!) Én a kérvényezési jogot fontos jognak tartom, a melynek értékét a nemzet közfelfogásában csökkenteni — szerény véleményem szerint — nem szabad. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) A kérvényi bizottság egyszerűen postahivatallá alacsonyittatik le, ha más hivatása nem lesz, mint az, hogy szortírozza a kérvényeket és megjelölje, hogy melyik melyik minisztériumhoz küldessék, mert ezt egy alsóbbrendű hivatalnok is megteheti és a kérvényi bizottságra szükség nincsen. (Elénk tetszés a szélsőbaloldalon.) De t. ház, minden olyan kérdés, a mely a kérvényezési jog gyakorlata folytán a képviselőház elé került, a ház előtt lévő kérdésnek tekintendő, a háznak minden ilyen kérdés felett véleményt kell mondani. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Az tehát nem helyes alkotmányos felfogás, hogy a kérvényi bizottság minden véleményadás nélkül egyszerűen, mint postahivatal küldje át ezeket a kérvényeket a miniszterekhez. Ez az egyik megjegyzésem. A másik pedig az, hogy — szerény felfogásom szerint •— minden egyes kérvényről a minisztereknek jelentést kellene tenniök a ház előtt... Madarász József: Ugy is volt! (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Kossuth Ferencz: ... és a háznak kellene kimondani a véleményét a kérvények felett, nem pedig azt a szokást szentesíteni, hogy a kérvényeket ... Papp Zoltán: Elaltassák! Kossuth Ferencz: .. . elaltassák. Nem mondom, hogy minden kérvény, de nagyon sok el-