Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-26

26. országos ülés 1901 deczember 9-én, hétfőn. 38o alszik a minisztériumoknál, a minek következtében a kérvényezési jog leromboltatik és leromboltatik a nemzetnek az a bizalma, a melynek a kérvényezési jog csak egyik manifesztácziója. (Tetszés a szélsobaloläalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. ház! Mert t. képviselőtársam ezt az álláspontot nem méltóztatik helyeselni, a melyet én elfoglaltam, vagyok kénytelen ellenében felhozni, hogy, ugy hiszem, a kérdés lényegét nem helyesen méltóztatik disztingválni és azért a képviselő urnak nincs igaza. Madarász József: Különböztetni! Széll Kálmán miniszterelnök: Különböztetni, hogy Madarász t. barátomnak a szemrehányását megszívleljem. Madarász József: Nagyon le vagyok kötelezve! (Derültség.) Széll Kálmán miniszterelnök: Nem méltóztatik helyesen különböztetni, még pedig azért nem. mert a kérvényezési jog komolyságán semmi csorba sem esik, ha a képviselőház mindjárt minden kérvénynél állást nem foglal, mert nem áll, a mit t. képviselő barátom mond, hogy posta egyszerűen az a kérvényi bizottság. Azt nem látom, hogy posta (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: De az!), mert tényleg ide jönnek a kérvények és tárgyaltatnak. A kérvényezésnek a lényege pedig abból áll, hogy az országnak egyetlen egy állampolgára se legyen attól elzárva, hogy a képviselőházban a maga kérvénye előadassák. íme, elő is adatnak a kérvények; már harmadnapja tárgyaljuk és helyesen; nincs semmi kifogásom ellene. Nem egyszerűen postaexpediczió tehát az a kérvényi bizottság, hanem tárgyalja a kérvényeket; a ház sem az, mert az is tárgyalja, (Ellenmondások balfelöl.) A postán azonban sem a leveleket, sem a pakétákat nem tárgyalják. Hát a ház tárgyalja a kárvényeket a tárgyalás folyamán, a mely akármilyen széles mederben folyhatik, előadatnak a nézetek ; pro és kontra és én érdemileg hozzászólok minden kérvényhez. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Ezért nincs igaza a képviselő urnak, hanem — véleményem szerint — annak az álláspontnak, a melyet én védek, van igaza. És, ha az én nézetemet fogadja is el a többség, ebből még nem következik az, hogy mi a kérvényezési jogot semmibe sem veszszük, mert hiszen mi tárgyaljuk a kórvényeket, csakhogy a képviselő urak nézetét nem fogadjuk el. Épen nekem lehet legkevésbbé ily szemrehányást tenni, a ki a legutóbbi napok tanúsága szerint majdnem minden egyes kérvénynél felszólaltam, hozzászóltam a kérvény érdeméhez és előadtam a kormány nézeteit. Hát ez nem haszon ? Hát ez nem eredmény, a melyet a kérvénynyel elérünk ? (Igazi Ugy van! a jobboldalon) Volta múltkor két kérvény, a melyekre, a túloldal figyelmeztetése folytán, határozottan és kötelezőleg kijelentettem, hogy a kormány kötelességének fogja tartani, hogy azt az ügyet törvény által renKÉPTH. NAPLÓ, 1901 1906, I. KÖTET. dezze, holott az talán ama kérvény figyelmeztetése nélkül szóba nem jött volna sok esztendőn keresztül, mert régi, elavult és olyan dolognak, a melyet senki sem vett észre, a felelevenítéséről volt szó. Megvan tehát a kérvényezési jognak fontossága, meg annak eredménye, mert a közvéleményben a kérdések érleltetnek és tisztáztatnak. Az eredmény, t. ház, akkor is csak ugyanaz, ha pártolással, mintha minden hozzátoldás nélkül adatik ki a kérvény a minisztériumnak. Azt meg épen nem fogadhatom el, a mit Kossuth Ferencz képviselő ur mond, hogy a kérvényekről azután a kormánynak jelentést kell tennie és azokat újra be kell mutatnia. Az ország dolgait nem a kérvények utján és kérvények alkalmából kell elintézni. (Felkiáltások a szélsobaloläalon: Olló!) Az ország dolgait, mondtam. (Zaj.)Nagyon csodálkozom a megbotránkozás felett. A kérvényeket igenis^ kellő módon el kell intézni, de az ország ügyeit a kérvények alkalmából nem ; mert a parlamentarizmus lényegét méltóztatnék félreérteni. Miben áll a parlamentarizmus lényege a törvények előkészitésénél ? Abból, hogy a minisztérium, meglévén az előterjesztési, kezdeményezési kötelessége, ezt gyakorolja: ha ez nem mutatkozik elégségesnek, minden képviselőnek van joga törvényt inicziálni, határozati javaslatokat beadni, inditvány^okat tenni, hogy a minisztérium utasittassék. Ez a módja a törvények előkészítésének, ez a módja az ország ügyei vitelének, nem pedig az, hogy kérvények folytán tétessenek jelentések és igy tárgyaltassanak azok. Ezért fen tartom véleményemet. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Beöthy Ákos: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az előadottakból ugy veszem észre, hogy a t. miniszterelnök ur nézetei között, a melyeket egy más alkalommal és a melyeket most hangoztatott, bizonyos eltérést lehet konstatálni. A midőn ugyanis felvettetett az a kérdés, hogy ezt a ház asztalán fekvő kérvényt pártolólag kell felterjeszteni, akkor előbbi időkben a t. miniszterelnök ur ugy nyilatkozott, hogy annak a körülménynek, hogy valamely kérvény pártolólag vagy minden megjegyzés nélkül terjesztetik-e a miniszterhez, semmi fontossága nincsen, az egészen egyre megy. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem igy nyilatkoztam ! Beöthy Ákos: Most pedig igen erős érvekkel a mellett küzd a miniszterelnök ur, hogy a kérvény ne terjesztessék fel j>ártolólag. Itt első sorban ki kell mindjárt emelnem azt, hogy a kérvényezési jognak fontosságára a t. miniszterelnök ur nem helyez elegendő súlyt. (Helyeslés balról.) Széll Kálmán miniszterelnök: Azért beszélek annyit a kérvényekről! Beöthy Ákos: A kérvényezési jog nemcsak nálunk, hanem, mondjuk Angliában, olyannyira fontos, hogy a 17. században Angliának egyik 49