Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-26

26. országos ülés 19ÖÍ deczember 9-én, hétfőn. 383 ket. Midőn kérdeztem tőlük, hogy mennyi időre, azt felelték, hogy nem tudják, de azt hiszik, hogy legalább egy fél esztendőre. Most az a bajunk, — mondották, — hogy a téli időre szabadságoltak; a mikor munkát egyáltalában nem vagyunk képesek kapni. Mondhatom, hogy ezáltal azoknak a szegény embereknek megélhetése van lehetetlenné téve. Itt tulajdonképen forditott gyakorlatról van szó. Tessék szabadságolni azokat a katonákat akkor, amikor azok a megélhetési alapot is megtalálják; nem pedig olyan időben, a mikor azok megélhetése lehetetlenné van téve. Ezek azok a szempontok, t. képviselőház, a melyekért én ugy Molnár János, mint Okolicsányi László t. barátaimnak beadott indítványait pártolom. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Illyés Bálint jegyző: Madarász József! Madarász József: T. képviselőház! Azon sajnálatos helyzetben vagyok, hogy kötelességemnek érzem e tárgyban is felszólalni, noha szerettem volna ezt nem tenni. De azért kell tennem, mert én ugy hiszem, hogy nem egy pártnak, hanem a képviselőház és az országgyűlés minden tagjának pártkülönbség nélkül kötelessége, a mennyire lehet, a népnek terhein könnyíteni és alkalmat adni arra, hogy mindenki polgári kötelességeit teljesíthesse. Egyike vagyok azoknak, a kik közbeszóltak. Meglehet, hogy ez rossz természet. Nem tehetek róla, de megvan a magyar emberben, én bennem legalább megvan, hogy ha valami olyat mondanak, a mi teljesen ellenkezik az én fogalmaimmal és meggyőződésemmel, minő például az, hogy »mi tartozunk azzal,« közbeszólok, hogy »nem tartozunk.« A törvény rendeli, de á törvény sokszor olyat rendel, a mit az emberi, a felebaráti szeretet, jog és igazság bizony nem mindég helyesel és a minek ellene van. (Igaz ! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Én tehát azért szólalok fel, akár szavaztatik meg az, akár nem, hogy pártolólag meg jelentéstétel végett, hogy felhívjam az egész képviselőház, de különösen az ellenzék tagjait, hogy ne vegyék e tárgyat közönyösen, mert a közöny öli meg a legjobb szándékot, (Helyeslés a bál- és szélsöbaloldalon.) hanem a mikor kívántatik, hogy a nyári időszakban a polgári elem, ha már fegyver alatt kényszerül is lenni, polgári kötelességeit teljesíthesse, hogy szegény szülői, szegény gyermekei és éhező családjának segítségére váljék az által, , hogy teljesíthesse a nagyon és nagyon terhes kötelezettségeket, hogy családjának élhessen kezével, hogy élelmezését, ruházatát megszerezhesse és apró testvéreit oktathassa a hazaszeretetre (Elérik helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) és például a jövő tavasz elején, a tavasz előhóiban a t. honvédelmi miniszter ur jelentését meg nem tenné, akkor tartsa kötelességének az ellenzék és tartsák kötelességüknek önök is t. képviselőtársaim ott a kormánypárton, ezt újból követelni, mert a tekintetben egy a vélemény e hazában, hogy a hol lehet, segíteni kell a polgárokon, a népen, a melynek ínségét lényegesen enyhítjük azáltal, ha akkor követelni fogjuk a kormánytól ennek teljesítését. Ha pedig a képviselőház többsége követel valamit, nincsen olyan rossz, nincsen olyan igazságtalan törvény, a melyet az igazság érdekében meg nem változtathatnánk. Ez volt az, ami engem felszólalásra késztetett. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Elnök: Kivan még valaki szólani ? Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! A hallottak daczára is azon nézetben vagyok, hogy ebben az esetben is a kérvényi bizottság véleménye a helyes, a mely egyszerűen akarja kiadatni ezt a kérvényt is, mint a többit. Ezért arra kérem a t. képviselőházat, hogy ne méltóztassék azt a »pártolólag« szónak hozzátételével kisérni és pedig azért nem, mert én valóban nem tartom helyesnek elvi szempontból, — és most eltekintek teljesen ettől a kérdéstől, a mint máskor is eltekintettem e részben a többi kérdéstől, a melyek a kérvényeknek tárgyát képezték. — hogy a képviselőház egyik kérvényt egyszerűen adasson ki, a másik kérvényt pártolólag; hogy az egyiket az egyik, a másikat a másik fajta megjegyzéssel kiséri. Nem tartom pedig helyesnek két okból. (Halljuk! Halljuk!) Először azért, mert bizonyos klasszifikácziót állit fel a t. képviselőház azon kérvényekre nézve, a melyeket megjegyzésekkel kisért, azokkal szemben, a melyeket megjegyzéssel nem kisért. (Ugy van! a jobboldalon.) Pedig azon kórvények között is, a melyeket megjegyzéssel és különösen a »}3ártolólag« sző hozzáadásával nem kisért a képviselőház, igen fontos és elvi jelentőségű kérdések vannak. (Ugy van! jobbfelől.) Nem volna helyes a minisztériumot abba a helyzetbe hozni, hogy az egyik kérvényt nagyobb figyelemben részesítse az elintézésnél, mint a másikat. (Helyeslés a jobboldalon.) Ez az egyik. A másik az, hogy én nem is tudom, megfelel-e a képviselőház szuverenitásának és akarata szuverén megnyilatkozásának, hogy valamely kérvényt pártolólag tesz át a minisztériumhoz. Ha valamely kérvénynyel szemben a képviselőház állást akar foglalni, mindig joga van akármelyik képviselőnek felkelni, határozati javaslatot beadni, indítványt tenni akkor vagy máskor, a mikor azután a ház a kérdéseket megvitatja és azokkal szemben azok érdeme szerint állást foglal. De ne tegye ezt a képviselőház a kérvénynél, ne pedig azért, mert fontos kérdéseket inczidentaliter, kérvények tárgyalása alkalmából, — a mint már a képviselőházat erre figyelmeztettem is, — nem lenne helyes elintézni. Én, t. ház, épen az ellenzék szempontjából a parlamentarizmus lényegéből merítem ennek a felfogásnak jogosultságát. Nem volna helyes ezt a prakszist behozni, mert akkor ilyen inczidentális elintézéssel kérdések üttetné-