Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-25

25. országos ülés 1901 deczember 7-én, szombaton. 377 bogy a Curia ő Felsége a király nevében ítélkezzék, mert az első paragrafus azt mondja, hogy a Curiát ezen Ítélkezési jog, ezen törvény alapján a törvényhozás, a 'képviselőház átruházott jogkörének gyakorlásaként illeti meg. A 118. §. pedig kötelezi a Curiát, hogy ezen törvényre vagyis annak 1. §-ára hivatkozzék, azt a jogforrást megnevezze, a melynek alapján jogát gyakorolja. Semmi más törvényben nem fogja nekem ezt a miniszter ur megmutatni. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Hogyha a legislácziónak akármilyen terére áll a t. miniszter ur, nem fog találni törvényt, a mely azt mondja, hogy a Curia itélkezésjogát ettől vagy attól -a tényezőtől, pláne az Ítéletben passzív szerepet viselő tényezőtől kapott felhatalmazás alapján gyakorolja. Ebben a törvényben az megvan. Miért? Mert a ház a maga szuverenitásának jogát teljességgel nem is ruházta át a Curiára. De ez nem is ruházható át, mert ez Magyarország történelmi fejlődésén végigvonuló összes alaptörvényeink által biztosított szuverén joga a képviselőháznak. Ezt nem lehet a Curiára egyszerűen átruházni. Átrubázta a jog gyakorlásának egy részét kisérletképen és bizonyos kautélák által való megszorítással. Hogyha azt mondta a t. miniszter ur, hogy az a distinkczió, hogy így ítélkezik és az Ítéleteknek eléje teszi, hogy »0 Felsége a király nevében« csak forma, akkor nem én mondtam azt, hogy ez csak forma, ha azonban lényeg, mint a hogy lényegnek tartják azt, — mert a melyik polgári vagy büntető ítéletnek az élén ezek a szavak nem állanak, azok semmisek — akkor ez érinti a ház szuverenitásának lényegét is, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloäalon.) mert ő Felsége a király nevében mandátumokat megsemmisíteni, vagy mandátumokat adni ebben az országban nem lehet. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ez a jog fenn van tartva a háznak magának. Mindegyik háznak külön. A főrendiház is maga bírálja el a maga tagjai okmányainak és jogainak az érvényességét és a képviselőház is maga Ítélkezik azok fölött. Ez a jog minden törvényhozási intézkedéssel világosan fenn van tartva és azért emiitettem azt, hogy közjogi kérdésről lévén szó, egy oly közjogi kérdésről, a mely közjogi kérdés a ház szuverenitásának a kérdését mélyen és közvetlenül érdekli, azzal az argumentáczióval éltem, hogy oly joggyakorlatról van szó, a melylyel ő Felsége a király maga sem birt, s azért ő tőle származott jogon ezt a jogot a házzal szemben gyakorolni nem lehet és igy a Curiának ezen ítélkezési módja a ház szuverenitását és igy az 1899 : XV. t.-cz. rendelkezéseit és szellemét sérti. Épen azért nem vagyok abban a helyzetben, hogy a miniszter ur válaszát tudomásul vegyem. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Plósz Sándor igazságügyminiszter: T. ház! Szabadjon néhány szóval felelnem azokra, a miket Barta Ödön t. képviselőtársam szives volt felhozni. (Halljuk! Halljuk.) KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. I. KÖTET. Barta Ödön képviselő ur kifogásolja az én válaszomat azért, mert szerinte nem vettem azt figyelembe, hogy itt a ház szuverenitásáról van szó és hogy a ház felhatalmazta, megbízta a kir. Curiát a bíráskodással. Azt mondja a képviselő ur, hogy nem fogok találni semmiféle, törvényt, a mely olyformán szól, hogy felhatalmaztatik a kir. Curia a ház által, hogy bíráskodást gyakoroljon. Igy méltóztatott mondani? Barta Ödön: Nem értettem, kérem! Plósz Sándor igazságügyminiszter: Azt méltóztatott mondani, hogy nem találok olyan törvényt, a mely oly formán szól, hogy felhatalmaztatik a kir. Curia a ház által, hogy bíráskodást gyakoroljon. Barta Ödön: Nem azt mondtam! Plósz Sándor igazságügyminiszter: Bocsánatot kérek, ebben a törvényben sincs ez benn és nem is lehet benne, mert azt, hogy ki gyakorolja a képviselőválasztások felett a bíráskodást, törvény állapította meg. Megállapította nevezetesen az 1848-ik évi V. törvényczikk és ezt a törvényt csak törvény módosíthatja. A ház egyoldahilag nincs is jogosítva a törvény szerint őt illető bíráskodást a Curiára ráruházni. Barta Ödön: Tudom. Plósz Sándor igazságügyminiszter: Ezt csak törvény teheti. Tehát nem áll az, hogy a ház ruházta volna a kir. Curiára az őt megillető bíráskodást. Nem is ruházhatta volna, — el is tekintve attól, hogy kettőn áll a vásár, —• mert a képviselőház nem is rendelkezhetik a kir. Curiáról, arról csak törvény rendelkezhetik. Itt az a kérdés, hogy a kir. Curiának hatáskörébe van-e utasítva az ügy, vagy egy uj, eddig nem létezett bírói hatalom van-e a Curiára ruházva ? Azt méltóztatott mondani, hogy itt más dologról van szó, mint az 1874-ik évi XNXIII. törvényczikk által a kii-. Curiára ruházott csekélyebb fontosságú kérdésről. Barta Ödön: Azt nem mondottom, hogy csekélyebb fontosságú! Plósz Sándor igazságügyminiszfer: Hát én igen óhajtottam volna, ha méltóztatott volna az 1874: XXXIII. törvényczikknek azt a másik szakaszát, — a melyet én szintén bátor voltam idézni — figyelembe venni, t. i. a 89-iki szakaszt, a mely egész általánosságban igy szól (olvassa): »A kérvénynyel megtámadott választások érvényessége felett a Curia ítél. Az anyagi és alaki szabályokat, melyek szerint a Curia ezen hatáskörében eljár, külön törvény határozza meg.« Itt határozottan arról van szó, »hatáskörében jár el«. Azt méltóztatott továbbá mondani, hogy az a törvény a büntető-perrendtartást szubszidiárius eszköznek tekinti, de csak annyiban, a mennyiben a törvénynyel nem ellenkezik. Nagyon helyes, igy áll a dolog. De hiszen én sem mondtam egyebet, mint azt, hogy azok, a kik 48