Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-25

378 25. országos ülés 1901 deczember 7-én, szombaton. abban a nézetben vannak, hogy itt a Curia ő Felsége a király nevében itél, azt vélik, hogy határozottan ki kellett volna mondani a másik alap-törvénynyel szemben azt, hogy itt nem ő Felsége a király nevében jár el a Curia. Abból magában véve, hogy az első szakaszra kell hivatkozni, még nem következik, hogy nem 0 Felsége a király nevében itél a bíróság. Azt is méltóztatott továbbá mondani, hogy én szerintem csak forma-kérdés, hogy a Curia 0 Felsége a király nevében jár el. Nem formakérdés. Mert alaptétel, hogy midőn egy állami bíróság jár el, akkor ő Felsége r a király nevében gyakorolja a bíráskodást. Én ugy állítottam oda a kérdést, hogy itt ama nézetnek adatik kifejezés, hogy a magyar állam nevében, melyet ő Felsége személye képvisel, gyakoroltatik a bíráskodás. Kérem ezek után, méltóztassék a választ tudomásul venni. (Éléiik helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Kérdem a t. házat, tudomásul veszi-e a választ, igen, vagy nem? {Igen! Nem!) Kérem azokat, a kik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A ház a választ tudomásul veszi. Következik Heltai Ferencz interpellácziója,az államvasuti tisztviselők fizetésrendezése ügyében. Heltai Ferencz: T. ház! Az előrehaladott időre való tekintettel csak röviden fogom indokolni azt a kérdést, a melyet az igen t. kereskedelmi miniszter úrhoz intézni szándékozom. A t. ház tagjai méltóztatnak tudni, hogy nem ugyan kapcsolatban az állami tisztviselők fizetésrendezésére irányuló mozgalommal, hanem azzal egyidejűleg az államvasuti személyzet is mozgalmat indított meg anyagi helyzetének javítása érdekében. Ezt a mozgalmat nemcsak az egész közvélemény kisérte rokonszenvvel, hanem a legjobb indulattal fogadta maga az államvasutak igazgatósága is, módot és alkalmat nyújtott tisztviselőinek arra, hogy érdekeik kifejezésre juttatása czéljából tanácskozzanak és bizottságot szervezzenek. Ez az országos bizottság elkészítette az államvasuti alkalmazottak anyagi helyzetére vonatkozó memorandumot és azt átnyújtotta a kereskedelmi miniszter urnak, a ki a küldöttséget a legelőzékenyebben fogadván, a legmegnyugtatóbb biztatással bocsátotta el. Ilyen előzmények után az államvasuti tisztviselők körében — enyhe kifejezést akarok használni — valóságos kiábrándulást okozott az a tény. hogy az állami költségvetésben az ő fizetésrendezésük ügyére nézve semmiféle általános nyilatkozat, sem pedig a fizetésrendezés szerves előkészítésére nézve semmiféle pénzösszeg nem foglaltatik, holott az állami tisztviselők fizetésrendezésének ügyében a kormány nyilatkozatot tett, a mely szerint az illető törvényjavaslat előterjesztése a jövő évben várható és be is állított a költségvetésbe 3 millió koronát, a mely összeg módot nyújt arra, hogy ez a fizetésrendezés a jövő évben keresztülvihető legyen. Ezen általános kiábrándulás közepette az a tény, hogy az államvasuti tisztviselők országos bizottságának tegnapelőttre összehívott gyűlése az államvasutak igazgatóságának magatartása miatt megtartható nem volt, arra a félreértésre szolgáltathat alapot, hogy az államvasutak igazgatósága, a mely eddig a legnagyobb jóindulattal kisérte tisztviselőinek törekvését, most annak útjába akar állani. Meg vagyok győződve, hogy a ki az államvasutak igazgatóságának magatatartásának ilyen magyarázatot adna, az teljesen félreismerné azO' kat az indokokat, a melyek az államvasutak igazgatóságát arra indították, hogy az országos bizottság f. hó 5-ére összehívott ülésének megtartása ellen állást foglaljon. De tény az, hogy ha ez a fölfogás gyökeret verne az államvasuti tisztviselők körében, akkor ez alkalmas volna arra, hogy az államvasuti alkalmazottak különben is deprimált hangulatát — mert az állami tisztviselők hangulata, ez iránt nincsen kétség, a legnagyobb mértékben kedvetlen és deprimált, —•• csak fokozná és esetleg komoly következményekkel járhatna arra a nagyfontosságú szolgálati ágra, a melynek követelményeit az államvasutak tisztikara kedvezőtlen anyagi helyzete mellett is a legnagyobb odaadással, a legnagyobb hűséggel, és a legnagyobb kötelességérzettél teljesiti. Meg vagyok arról győződve, hogy ilyen magyarázatot adni az államvasutak igazgatósága magatartásának nem lehet. Meg vagyok arról győződve, hogy ez a felfogás távol van az államvasutak igazgatóságától, de a hangulat ma már. olyan, hogy ezt az általános elégületlenséget, a mely az államvasutak tisztikarában mutatkozik, nem szólamokkal, hanem tényekkel kell megváltoztatni. Tényekkel kell azt a fizetésrendezést, a melyre joggal igényt tart ez a nagyszámú személyzet, lehetőleg rövid idő alatt valóvá váltani. Ezért a további indokolás mellőzésével azon kérdést vagyok bátor intézni a t. miniszterelnök úrhoz: Mit szándékozik a kereskedelemügyi miniszter ur tenni, hogy az államvasuti tisztviselők és alkalmazottak fizetésének rendezése a közel jövőben kielégítő megoldásra jussson? Elnök: Az interpelláczió kiadatik a keresdelemügyi miniszternek. Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter : T. ház! Méltóztassék a t. háznak megengedni, hogy — tekintettel az idő előrehaladottságára röviden — válaszoljak e kérdésre. (Ralijuk.) Előbb azonban a t. képviselő ur előadása nyomán kénytelen vagyok én is pár megjegyzést tenni az előfordult eseményekre. Ugy látszik, az államvasuti alkalmazottak hirtelenében Ítéletet hoztak oly dologról, a mely| ről teljes mértékben tájékozva nem voltak. Bele pillantottak ugyanis a jövő évi költségvetésbe s látván, hogy az ő memorandumuk alapján abban külön intézkedések anyagi helyzetük javítására nincsenek, ebből azt következtették, hogy az a memorandum papírkosárba vándorolt, én a