Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.
Ülésnapok - 1901-25
376 25. országos ülés 1901 deczember 7-én, szombaton. neki, mint állami bíróságnak valahogy kifejezésre kell juttatnia, hogy mint állami bíróság jár el, ezt pedig azáltal fejezi ki, hogy ő Felsége a király nevében határoz, ugy, a mint ez általában kötelessége. Végül azt hiszem, hogy akár ő Felsége a király nevében határoz a Cm-ia, akár nem, mindenesetre mint független bíróság jár el, mert alaptörvényeink által abban az esetben is biztosítva van az, hogy a Curia függetlenül járjon el felfelé és lefelé, ha ő Felsége a király nevében határoz. Ezen okokból nem tartom szükségesnek, hogy ebben a kérdésben novelláris intézkedés történjék és kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Barta Ödön: T. képviselőház! Meg méltóztatik engedni, hogy a jogászköröket olyan élénken foglalkoztató eme kérdés, a melyben az igen t. miniszter ur most a pro és kontra argumentumoknak egy csoportozatát állította elénk, arra kényszerit engem, hogy ezen válaszszal szemben észrevételeimet megtegyem és megindokoljam röviden azt, hogy miért nem vagyok abban a kellemes helyzetben, hogy a miniszter urnak különben nagyon konszilians és megnyugtatásra törekvő válaszát tudomásul vegyem. Nem vehetem tudomásul a t. miniszter ur válaszát azért, mert a lényeg ezzel a válaszszal eldöntve nincs. Azt mondja a miniszter ur — nem követhetem azon a nyomon, a melyen haladt, mert első helyre kell ezt tennem — hogy akár közjogról van szó, akár közjogi kérdés az, akár nem, egyik argumentuma az ellentábornak az, hogy egész megnyugvással lehet a Curiának Ítélkezésében bízni, ha azt ő Felsége nevében gyakorolja is. A kik szívesek voltak az interpelláczió indokolását annak idején meghallgatni, talán emlékezhetnek rá, hogy én is azt mondottam, hogy azon a területen, hogy a Curia iránt a bizalom meg legyen az ítélkezés tárgyában elfoglalt álláspontjára nézve, rám nézve is teljesen közömbös volna, vájjon ítéletét ő Felsége a király nevében vagy egyszerűen az 1899: XV. t.-cz. 1. §-ában nyert jog alapján gyakorolja-e a Curia, mert én a Curiában mint legmagasabb bírói testületben, múltjánál, jelenénél, valamint tradiczióinál és képességeinél fogva feltétlenül bizom. De itt nem arról van szó, hogy bizalmi kérdést csináljunk ebből a dologból, hanem arról van szó, hogy közjogi téren, semmi néven nevezendő elhomályositást maga a törvény sem engedvén meg, az indokolásban épenséggel perhorreskálván minden ilyen elhomályositás lehetőségét, miután a közjogi jogkör elhomályositásának lehetőségéről van szó, szükséges, hogy ez a kérdés precziziroztassék. A Curiát közjogi szempontból én nem kifogásolom és ha közjogok valamelyike feletti ítélkezés a Curiára ruháztatik világosan, az ellen semmi kifogásom sincs, hogy a Curia ezt gyakorolja. De igenis van különbség azok között a jogok között, a melyeket az igen t. miniszter ur felvetett az 1874 : XXXIII. t.-cz. nyomán és azon kérdés közt, a mely fölött az 1899: XV. t.-cz. értelmében a Curia Ítélkezik. Fontos közjog a választói jog is, de ott nincs érintve a szuverenitás. (Ugy van! a szélsöbaloídalon.) A szuverenitás érintése a lényeg. Az egyik szuverén faktor nevében a másik szuverén faktor egyesei és testületei fölött Ítélkezni nem lehet. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ez a kérdés. Ezt a kérdést a t. miniszter ur figyelmen kívül hagyta. Nem lehet tehát itt analógiaként hivatkozni az 1874 : XXXIII. t.-cz.-re. Senki sem kifogásolta azt, hogy a választói jog érvényessége fölött a Curia Ítélkezzék, mint utolsó fórum. Nem kifogásolták azok, a kik hozzájárultak, azt sem, hogy a Curia Ítélkezzék választási ügyekben. De egy különbséget megenged a t. miniszter ur, hogy mig az 1874: XXXIII. t.-cz.-ben a törvényhozás annak tudatában, hogy itt nem szuverenitás kérdése felett fog ítélni a bíróság, nem tett megszorítást abban, hogy a Curia, mint az ő Felsége a király nevében ítélkező bíróság, ítélkezhessek, ellenben az 1899 : XV. t.-cz. megalkotásánál már ő is a distinkczió terére lépett és nem azt mondotta, hogy a választási ügyekben a Curia ítélkezik, mint az 1874: XXXIII. t.-cz. alapján, hanem Ítélkezik a ház megbízása folytán nyolcz esztendőre reá ruházott, jogánál fogva. Ez az óriási különbség a törvény megalkotásában és a törvény czirkumspectus szövegezésében is feltűnővé tétetett. Erre tehát nem lehet hivatkozni. Hivatkozik a t. miniszter ur egy másik argumentumra is, a mely szerinte megnyugvást kelt a Curia állásfoglalása mellett és a mely megdönti az ellenargumentumokkal küzdők táborát. Ez az argumentum is hibás. Azt mondja a miniszter ur, hogy mint szubszidiárius eszközre, ä büntető perrendtartásra utal ez a törvény. De ha utal is, világosan hozzáteszi, hogy a mennyiben azon törvény rendelkezései ezen törvény rendelkezéseivel ellenkezésben nem állanak. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Tehát nem teszi a büntető perrendtartás szabályait, mint olyan eljárást oda, a melynek feltétlenül alkalmazást kell nyernie, hanem megteszi azt a megszorítást is, a melynek elmulasztásáért a t. miniszter ur most szemrehányást tesz a törvényhozásnak. Mert a miniszter ur azt mondja, hogy, ha jól értettem argumentálását, hogyha nem akarta a törvényhozás azt, hogy a Curia ő Felsége a király nevében Ítélkezzék, ezt ki kellett volna magában a törvényben mondania. Nekem nem feladatom ezt a törvényt megvédelmezni, mert ez a törvény nem az én meggyőződésem szerint van megalkotva. A t. miniszter urnak azonban érdekében áll, hogy azt megvédelmezze, mert ő tartotta keresztvízre. (Igaz! Ugy van!. a szélsöbaloldalon.) Ebben a törvényben, azt állítom, benne van a tilalma annak,
