Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.
Ülésnapok - 1901-24
352 2h. országos ülés 1901 deczembef O-án, pénteken. Felkérem tehát Molnár Antal és Kubik Béla jegyző urakat, hogy olvassák össze a szavazókat. (Megtörténik. Felkiáltása}; a szélsöbaloläalon és a néppárton: Most jönnék he a jobboldalra! Nagy zaj és ellenmondások jobbfelöl.) Holló Lajos: A kérdés feltevését sem tudják, a kik bejönnek. (Ellentmondások jobbról. Nagy zaj a szélsobaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Hát halljuk. mi lesz? (Felkiáltások: Összeolvassák a szavazókat.) Elnök: Kérték az összeolvasást, különben nem rendeltem volna el. Magamtól nem rendelem el. (Helyeslés.) Csávolszky Lajos: Igenis, kértük! (Nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek. Ne méltóztassék mindenkinek beleszólani, mert igy lehetetlen rendet tartani. (Helyeslés jobbfelöl.) Kérem a jegyző urakat, olvassák össze az igennel szavazókat szakaszonkint. Kérem már most a t, ház azon tagjait, a kik nemmel szavaznak, méltóztassanak szakaszonkint felállani. (Megtörténik.) A feltett kérdésre szavazott 77 képviselő ur igennel, 40 képviselő ur nemmel. Ennek következtében a ház a kérvényi bizottság javaslatát elfogadta. Gr. Forgách Antal, a kérvényi bizottság előadója : Komárom, Liptó és Ung vármegyék és Győr szab. kir. város a csendőrség bűnügyeinek a kir. bíróságok hatáskörébe utalása iránt kérvényeznek. Ezek azt kívánják, hogy a csendőrség ügyeit ne a katonai bíróság, hanem a polgári bíróság vizsgálja. A kérvényi bizottság javaslata az, hogy a kérvények adassanak ki a bel-, igazságügyi és honvédelmi miniszter uraknak. (Helyeslés a jobboldalon.) Visontai Soma: T. képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy én néhány szóval hozzászóljak ehhez a kérdéshez. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek! Visontai Soma: Annak idején, talán három évvel ezelőtt volt, a belügyi költségvetés tárgyalása alkalmával indítványt nyújtottam be, a melyben — ráutalva a csendőrök által a bűnügyi nyomozásoknál elkövetett számtalan visszaélésre és különösen arra, hogy a büntető jogszolgáltatást mennyire megnehezítik azok a panaszok, a melyek az u. n. csendőri kínzások és kínvallatások miatt a bíróság elé kerülnek és rámutatva arra, hogy már maga a kir. Curia is számtalanszor átirt az igazságügyminisztériumhoz és orvoslást kért az e téren mutatkozó visszásságok ellen, — indítványt terjesztettem a t. ház elé. a mely oda konkludált, hogy a kormány utasíttassák mielőbb olyan törvényjavaslat beterjesztésére, a melynek értelmében a csendőrök által a bűnügyi eló'nyomozás során elkövetett bűncselekmények miatt a csendőrök büntető és fegyelmi tekintetben polgári bíróság elé utasíttassanak. Nagy örömmel tapasztalom, hogy ezt az akkor fölvetett eszmét ma már a törvényhatóságok, a ' melyeknek pedig módjukban van e jelenség közvetlen megfigyelése, szintén magukévá tették és ma már számos kérvénynyel fordulnak a törvényhozás elé, hogy a csendőrökre vonatkozó eljárás ne a katonai, hanem a polgári bíróság által foganatosittassók. A legutóbbi belügyi költségvetés tárgyalása alkalmával ismét szóba hoztam ezt a kérdést és akkor sem a belügyi, sem az igazságügyi miniszter urak nem zárkóztak el azon tények elől, hogy számos panasz érkezik a csendőri vallatás ezen középkori módja miatt, de rámutattak arra, hogy hiszen az uj csendőrszabályzat, valamint a belügyminiszter ur által későbben kiadandó bűnvádi eljárási szabályok ebben a tekintetben is javítani fognak a helyzeten. Rámutattak azután a bűnvádi perrendtartásra és különösen az életbeléptetési törvénynyel kapcsolatban az igazságügyminiszter által kiadott egyik rendeletre, a mely utasítást ad arra nézve, hogy ha valamelyik vádlott arról panaszkodik, hogy őt az előnyomozás során a rendőri közegek, különösen a csendőrök megkínozták, ez jegyzőkönyvbe vétessék és a mennyiben a vádlott testén ilyen kínzások nyomai volnának, ez nyomban megállapítandó. A mig egyrészről valóban szomorúsággal tölti el az ember lelkét, hogy a jelen században az igazságügyi kormány rá volt utalva, hogy ilyen rendeletet bocsásson ki, a mely kétségtelenül magában rejti legalább a javítás csiráját, elejét vévén annak, hogy a rendszerint négyszem között és a titok leple alatt történő e kínzások nyomukat veszítsék és későbben bebizonyíthatók ne legyenek; de ezzel a baj még egészen orvosolva nem lehet, mert. ha a jogi szaklapokat figyelemmel kisérjük, látjuk, hogy számos esetben az igazságügyi hatóságok e kínzásokat megállapítják s igen sokszor kénytelenek a bíróságok talán olyanokat is felmenteni, a kiket el kellett volna ítélni, ha esetleg a kihallgatás és a nyomozat a törvény keretében történt volna. Ennélfogva nem tartom elegendőnek, hogy e kérvények egyszerűen irattárba tétessenek, vagy minden további intézkedés nélkül kiadassanak az igazságügyminiszter urnak, vagy a belügyminiszter urnak, vagy a kormánynak, hanem azt hiszem, elérkezett az ideje annak, hogy a t. kormány egészen alaposan foglalkozzék azzal, nem lehetne-e a csendőröknek a büntetőnyomozás során elkövetett ezen cselekményeit valósággal a polgári hatóság alá vétetni? Hiszen a jogállam elvével és eszméjével össze nem egyeztethető, visszás helyzet az, hogy a csendőrök, a kik különben sem esnek egészen az állandó hadsereg fogalma alá és a kik különben is e minőségükben nem katonai, nem szorosan csendőri funkczióban járnak el, hanem a polgári bíróság megbízásából a polgári bíróság segítségéül, ezen minőségükben ne a polgári hatóság alá tartozzanak. Különben is veszélyes, hogy a katonai bíróság titkos fóruma elé kerüljenek, a mely-