Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-24

24. országos ülés 1901 deczember 6-án, pénteken. 351 T. ház! Ez a határozat még nem köztudo­mású. Ha tévedek abban, hogy a jövő dele­gáczióra már el van határozva az uj ágyuk be­szerzése és a flottáknak szaporítása száz millió forintnál több kiadással, és ha a kormány nem akar ezzel a delegáczió elé lépni, akkor a kor­mánynak illetékes emberei meg fogják itt a képviselőházban most nekem mondani, hogy ez a tudomásom téves és nem felel meg a való­ságnak. T)e mikor fillérekről, mikor garasokról van szó, mikor uj iskolákra egész költségvetésünkben százezer korona van felvéve, uj utakra pedig egy modern államban 80.000 korona, a mikor ilyen kérvények tömegesen fekszenek a ház előtt: akkor Bécsben ne tartsanak katonai ta­nácskozásokat és ne határozzák el a mi hátunk mögött, hogy a delegáczióknak száz millió forint­nál több kiadást fognak proponálni ágyuk be­szerzésére ós flottaszaporitásra. Erre vonatkozólag mondottam, hogy ha ilyen czélokra van pénz, legyen más czélra is. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselő­ház ! Nem tudom ugyan, hogy a képviselő ur melyik kérvényhez beszélt, mert ő inkább bud­getről, általa ismert tanácskozások tartalmáról, utakról, iskolákról, flottákról szólott, (Derültség a jobboldalon.) de ugy sejtem, hogy ő a vár­megyei alkalmazottak fizetésrendezéséről szóló kérvénynél szólalt fel. Ha erről akart szólani a t. képviselő ur, a mint gondolom, mert hiszen ez van napirenden, erre vonatkozólag igen egy­szerűen azt vagyok bátor kijelenteni, hogy mél­tóztassék ezt a kérvényt is csak egyszerűen ugy kiadni, mint a többit, azon okból, mert én a vármegyei alkalmazottak fizetésének felemelésé­ről és anyagi hebyzetének javításáról, a meny­nyire a jiénzügyi viszonyok tekintetbevétele és mérlegelése mellett gondoskodni lehetett, már az 1900., 1901. és 1902-diki költségvetésben egyelőre gondoskodtam. (Ugy van! jobbfelöl.) Állithatom is a t. képviselő úrral szemben, hogy. habár a pénzügyi politika igen nehéz feladatai között, akkor, a mikor kedvezőtlen gazdasági helyzet és nehéz pénzügyi viszonyok nehezednek az országra, kerestem is a módot, hogy minden igény kielégíttessék — és ez képezi a pénzügyi politika egyik nehéz feladatát, — mégis nekünk arányosan, a szükségletek mértékéhez, igazi, valódi, reális mivoltához és az adott viszonyok­hoz képest kell megállapítani, hogy minden állami szükségletre jusson. Hogy azonban én erre is igyekeztem juttatni, ezt bizonyítja az, hogy a tisztviselők fizetésének felemelése dolgában eddig több történt, mint 30 esztendő óta. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Mert én először 1900-ban a költségvetésben felvettem 550 ezer forintot, azután kértem 350 ezer forin­tos póthitelt és most ismét kértem 550 ezer forintot. Egymillió koronát jóval meghaladó ösz­szeggel emeltem tehát a vármegyei alkalmazot­taknak fizetését, a mi gondolom, a mostani súlyos viszonyok között inkább elismerést, mint korholást érdemel. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) A mi pedig azoknak a tanácskozásoknak a tartalmát illeti, nem tudom, hogy a t. képviselő ur honnan meriti a maga informáczióit. De furcsa dolognak tartom, idevetett felszólalások­kal és közbeszólással a következő helyzetet állí­tani elő. Vagy szól a miniszter vagy a minisz­terelnök, hogy ez nem igaz és ekkor a maga részéről hozza nyilvánosságra egy olyan tanács­kozásnak tartalmát, a melynek határozata még semmiféle akczió tárgyát nem képezi, (Tetszés a jobboldalon) a mit én a nyilvánosság elé való­nak nem tartok; vagy pedig nem szól és ekkor azzal támadják meg, hogy a ki hallgat, bele­egyezni látszik. ('Tetszés jobbfelöl.) Kérem, az efféle fogásokat velem szemben a t. képviselő ur méltóztassék elhagyni, mert azokba nem megyek bele. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Én akkor, a mikor azt jónak látom, a mikor kötelességem, a mikor valami dolog aktualitással bír, idejövök és a t. képviselő urak birálata alá helyezem magamat; de a míg egy kérdés még nem ak­tuális és még csak a tanácskozás stádiumában van, addig nem tartom magamat kötelezettnek semmiféle nyilatkozatra. (Elénk helyeslés a jobb­oldalon.) Elnök: Kivan még valaki a kérdéshez szó­lani ? (Nem !) Ha senki sem kivan, a vitát be­zárom. A kérvényi bizottság véleményével szemben elleninditvány nem adatván be, azt hiszem, a t. ház belenyugszik abba, ha határozatként ki­jelentem, hogy a ház a kérvényi bizottság javas­latát fogadta el. Nyegre László jegyző (olvassa): Komárom, Arad és Bereg vármegye a vámközösség meg­szüntetése tárgyában kérvényez. Gr. Forgách Antal előadó: T. ház! Hason­irányu kórvények tartalma a t. ház előtt már ismeretes és igy a kérvényi bizottság nevében van szerencsém ajánlani, hogy ezen kérvények a miniszterelnök utján adassanak ki a kor­mánynak. Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve, Ha tehát szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. (Helyeslés.) Kérdem a t. házat: elfogadja-e a kérvényi bizottság javaslatát ? (Igen ! Nem!) Kérem a t. ház azon tagjait, a kik a kér­vényi bizottság javaslatát elfogadják, méltóztas­sanak felállani. (Megtörténik.) Rigó Ferencz: Ellenpróbát kérünk! (Helyes­lés a szélsőbalon.) Elnök: Kérem a t. ház azon tagjait, a kik a javaslatot nem fogadják el, méltóztassanak felállani. (Megtörténik. Felkiáltások a szélsőbal­oldalon és a néppárton: Többség! Többség!) Kívánják a képviselő urak megolvastatni? (Felkiáltások a szélsőbalul dalon: Kívánjuk !)

Next

/
Oldalképek
Tartalom