Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-22

22. országos ülés 1901 deczember k-én, szerdán. 321 jogot nem ismerünk, a mi közjogunk más jogot nem ismer, mert a törvényalkotás terén való kezdeményezési jog közös, ebben ép oly tényező a király, mint a nemzet akármely képviselője, más joga tehát nincs. A törvényhozás felett való bíráskodás joga ő Felségét, a királyt sem illeti meg ! (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nos, ha áll az az általános jogi elv, a melynek állnia kell, mert kétségbevonni nem lehet, mert különben meginogna minden jogbiztosság az országban, ha áll, hogy nemo plus juris ad alium transferre potest, quarn quod ipse habét: akkor kétségtelen, hogy a király jogán a képviselőház összetétele felett ebben az országban senkinek sem lehet bíráskodnia, mert magának a királynak sem lehet. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Igaz, ismerem az 1869: IV- t.-cz. rendelkezését, a mely akkor keletkezett, a mikor a közigazgatást a biráskodástól elválasztották és a birói függetlenséget akartuk törvénybe iktatni. A. nemzet elhatározásából a királyra szállott bíráskodás és végrehajtás hatalmi része átment a királyi bíróságokra, az mondatván ki egyúttal, hogy ítéleteiket a király nevében hozzák meg, Igaz, de itt lex posteriorról van szó, és pedig, különleges törvényről, oly törvényről, a mely igazán sui generis specziálitás, a melyben nem is az van mondva, hogy a bíróság lesz illetékes, nem is az van mondva, mert a kompetencziának egész különleges eltérését látjuk, melyben nem alsórendű hanem a legfelsőbb fokú bíróság van ideiglenesen egy hatalmi körrel felruházva a specziális esethez mért sj)ecziális törvényben. Visszamenni az 1869 : IV. t.-czikkre csak a törvényhozásnak lett volna joga, de nem a Curiának. A törvényhozás ezt gondosan kerülte. Nemcsak hogy nem mondta ki, hogy a Curia ezen ügyekben az 1869 : IV. t.-cz. illető szakasza értelmében fog bíráskodni, hanem ellenkezőleg azt mondta, hogy bíráskodni fog a Curia, a képviselőháztól nyert időleges, korlátolt és pedig csak bizonyos esetekre korlátolt specziális meghatalmazás alapján ; tehát a Curia csak felhatalmazást nyert arra, hogy a képviselőház helyett, ennek nevében, ennek jogkörében és ugyanazon módon, tehát a szenzus ugyanazonossága mellett ítélkezzék. T. ház! Az én tiszteletteljes nézetem szerint az 1869 : IV. tcz.-re való hivatkozás mellett sem állhat meg a Curiának elfoglalt álláspontja, mert az 1869 : IV. tcz, fentartja világos, törvényes rendelkezéssel az 1791 : XII. tcz. azon rendelkezését, a mely szerint: sexecutiva autem potestas non nisi in sensu legum per regiarn maiestatem exercebitur«; mely intézkedés az 1848 : III. tczikknek is megfelel. — A Curia Ítélkezésének minden részleténél tehát a potestast csak ugy lehet gyakorolni és érvényesíteni, a mint azt a törvény rendelkezése és szelleme előírja. Ezen 1899 : XV. törvény rendelkezéséből és szelleméből azt kiolvasni, hogy á képviselőház KÍIPVH. NAPLÓ. 1901 1906. I. KÖTET. arra akarta volna felhatalmazni a Curiát, hogy a képviselőház egyes tagjai mandátumának érvényessége felett ő Felségének, tehát a szouverainitás egyik tényezőjének nevében ítélkezzék, pláne mikor oly ítélkezésről is van szó, hogy a nemzet által megválasztott egyik képviselő mandátumát másnak ítélheti: hogy ezt a király nevében tehesse, ez a király személyének politikai küzdőtérre való bevonása oly módon, a melyet épen &

r korona viselője aligha fogna megköszönni. (Elénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Sokszor hallottam itteni vitákban is azt a megkülönböztetést, hogy alaptörvény és nem alaptörvény. Konczedálom. hogy ez már közhely, hogy egyik törvény alaptörvény jellegével nem bírónak, a másikat ilyennel bírónak jelölnek meg. Törvényeink érvényessége, érvényességének megszűnései módja tekintetében ilyen megkülönböztetés nem létezik. (Igaz! Ügy van! a szélsobaloldalon.) Egy kis különbség azonban mégis létezik: és nem egészen kis tekintélyek, még Pauler is disztingvált ugy, hogy konczedálta, hogy vannak alaptörvények, de ezeknek csak azokat, tekintette és nézetem szerint helyesen, melyeket a törvényhozás ilyenekül kijelölt, vagy a melyek oly fontosak a nemzet beléletére, a nemzet politikai helyzetére, a nemzet közjogára oly mély benyomást gyakorló intézkedéseket tartalmaznak, a melyeknek maradandóságát, súlyát maguk a bennük foglalt intézkedések biztosítják, vagy teszik szükségessé. Ilyen megkülönböztetésekből azonban semmi egyéb nem következhetik, mint hogy ezeknek kezelése nagyobb gondot igényel; és feltételezhető, hogy ilyeneknek sem rendelkezését, sem szellemét semmiféle törvényhozás könnyedén vagy párturalom hatása alatt meg nem változtathatja. Ilyen törvénynek tekintem én ezen tekintetben az 1848 : V. törvényczikket, mely ezzel a rendelkezéssel, melyet most támadok, homlokegyenest ellenkezik. Ilyennek tekintem visszamenőleg az 1791 : XII. törvényczikket és ilyennek a képviselőház feletti biráskodás jogát magának a háznak biztosító összes törvényeinket, melyekhez sem indirekté, sem direkte hozzá nyúlni ebben az országban nem lehet közjogi sérelem okozása vagy közjogi aggodalmak keltése nélkül. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Hogy miképen fogják fel a Curia bíráskodását ezekben a dolgokban a jogászok, erre nézve azt hiszem, nem fogok ellentmondással találkozni, ha azt mondom: egyhangú megállapodás az, hogy ez egy közjogi per, a mely lényegileg különbözik akár egy magánjogi, akár egy büntetőjogi pertől. Nagyon természetes tehát, hogy nem lehetett a Curiának magát jogosítottnak éreznie arra, hogy az 1869 : IV. t.-cz.-re való hivatkozással, vagy a nélkül, de királyi bírósági minőségénél fogva Ítélkezését >0 Felsége a király nevében« gyakorlandónak mondja ki. Ezt nem tekinthette azon sablonszerű j^erek vagy perfajták egyikének, a melyek 41