Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.
Ülésnapok - 1901-22
318 22. országos ülés 1901 deczember k-én, szerdán. A t. képviselő ur azt mondja, hogy azok a sebek nem hegedtek be, azokban benne van az egyházpolitikai méreg és ezért nem ért velem egyet. K"ein ugy van. Azok a sebek, ha azokat minduntalan nem piszkálnák, mar rég behegedtek volna, sőt be is hegedtek. (Élénk tetszés a jobboldalon.) Higyjék meg nekem, én ismerem nemzetemet és népemet, már a melyhez én tartozom, ismerem a népet, én köztük forogtam, most kevesebbet teszem, mert nem tehetem, de azért állandó érintkezésben vagyok vele: ha csak nem izgatják fel, ha csak nem mutogatják és mondogatják neki, hogy vallása veszélyben van, az absolute nem érzi magát az ő vallásos meggyőződésében megsértve, (Élénk helyeslés a jobboldalon) sem kiscbbitve, sem megalázva semmiben. (Élénlc tetszés és helyeslés jobbfelöl.) Sőt azt mondja, hogy a mit neki megjósoltak, az nem következett be, mert azért, hogy az anyakönyvvezetőhöz is tartozik menni és csak azt ismeri el az állam érvényesnek, ő a paphoz is megy, mert hisz az állam vallási érzelmeit nem bántja. Arról van tehát csak szó, hogy nem kell a sebeket izgatásokkal folytonosan tapogatni, hol lágyabban, hol érdesebben, hol erősebben, hol szurkálni, hol piszkálni, mert akkor jön ám a geny, az elmérgesedés és elmarad a begyógyulás. (Elénk helyeslés a jobb- és széhöbaloldalon.) Azt mondja a t. képviselő ur, hogy a mit ő akar, az nem rombolás, hanem épités, mert ő nem reakczionárius, ő nem akar reakcziót. Hát én szavánál veszem a t. barátomat s azt mondom, ne is legyen reakczionárius, óvom is tőle és ha nem reakczionárus, maradjon meg e mellett. De mondom azt is, hogy a mig ezt a politikát követi, nem birja ezt az elhatározását keresztülvinni és nem tud megállani, mert tolni fogja ez a politika a reakczió felé. (Ugy van! Jobbfelöl.) A t, képviselő ur maga adta nekem erre beszédében a legerősebb bizonyítékot ; nem én hozom fel, én csak kiveszem beszédéből. Azt mondja ugyanis, hogy bebizonyítsa, hogy ő nem reakczionárius: mit akarok én és a néppárt? Semmi egyebet, mint a mi nem baja ennek az országnak, mert semmikép sem lesz baja az országnak a felkezetnélküliség megszűnése. Azt hiszem, a képviselő ur itt megáll. A mi a felekezetnélküliséget illeti, csak rektifikálok, mikor azt mondom: igaz, hogy itt-ott különös agitácziók folytán a jjrotestáns egyházak vesztettek, de itt nagy elvről van^ szó, a lelkiismereti szabadságról in abstracto. (Elénk helyeslés a jobboldalról.) De a képviselő ur itt nem állott meg, hanem tovább menve azt mondja: mi baj lesz, ha az anyakönyvvezetésről szóló törvényt akképen reformáljuk, hogy azt az egyházaknak visszaadjuk ? Hát itt, képviselő ur. már egy lépéssel tovább csúszott és reformálni akarja az anyakönyvvezetésről szóló törvényt. Hogyan? Azt hittem ugy, hogy valahogy könynyebbé, olcsóbbá és egyszerűbbé tegye a kezelést, az egész eljárást, de nem visszaadni azt a vallásnak. Bocsánatot kérek, hát ez nem rombolás ? hisz ez nem reformálása a törvénynek, hanem megszüntetése az intézménynek, mert azért vette ki az állam — nem is vette ki, mert hiszen ez neki dukál — az anyakönyvvezetést az egyházak kezéből a családjog szempontjából, hogy legyen hozzászólása ahhoz: mi képezi a családot? Az állam tehát magának vindikálta, rekujaerálta ezt, megcsinálta ezt és most adja ki a kezéből, adja vissza! Nem reform volna ez, hanem az egésznek egy tollvonással való megszüntetése. (Ugy van! jobbfelöl.) Mi baj van abban, mondja továbbá a képviselő ur, hogy pl. kimondjuk a házassági jogban, — az odébbsiklásban itt már harmadik törvényre került a sor — hogy az állam nem kívánja a házasság érvényéhez, hogy az előtte köttessék meg? Ha ezt a törvényt ekkép reformálnók, kérdem, mi maradna meg belőle, hiszen akkor a polgári házasság az egész vonalon, egész lényegéből ki van vetkőztetve, akkor azt egyszerűen meg kell szüntetni. (Elénk tetszés a jobboldalon.) így jár prakticze az, a mit a képviselő ur akképen jelez, hogy ezek régi képek, ezek csak kisértetek, és pedig de strigis, quae non sünt, nulla fiat mentio. Én erre azt mondom: principiis obsta. Én jobb szeretem, ha azok a strigák, baglyok odúikban megmaradnak, (Elénk helyeslés a jobboldalon) én nem akarom őket elővenni, exisztálnak-e, nem-e; életképesek-e, nem-e és ártalma^ak-e, vagy nem. Jobb szeretem, ha ott maradnak és nem akarom, hogy előjöjjenek (Helyeslés jobbfelöl) és visszafelé tereljék dolgainkat a maguk természetes, a maguk szükségszerű és a maguk inevitabilis és fatális következményeitől. (Elénk helyeslés jobbfelöl. Mozgás a baloldalon.) Sajátságos, hogy a t. képviselő ur azt mondja, hogy hiszen annak, a mit én a főrendiházban a liberalizmusról mondottam — s a mit ő kegyes volt gyönyörű definicziónak elnevezni — a lényege az lévén, hogy a liberalizmusnak egyik alkateleme a szabad szellem és a szabad mozgás, és az, hogy meg legyen adva az embernek, a mi az emberé; a jognak, a mi a jogé; az egyenlőségnek, a mi az egyenlőségé ; az Istennek, a mi az Istené; az államnak, a mi az államé és a vallásnak, a mi a vallásé; ennélfogva ez maga megengedi, úgymond, azt az akcziót, a melyet ott folytatnak. Bocsánatot kérek, ez a ;i kórdésnek egy sajátságos deplaszirozása. 0 a szabadelvüségből akar magának jogot formálni arra, hogy ezt az akcziót folytassa. Est distinguendum. Én megengedem a magam szabadelvű felfogásával, hogy a képviselő ur ezt vallja; megengedem és konczedálom ezt, de már engedelmet kérek, azt nem engedhetem, hogy a szabadelvüség vívmányait, alkotásait, a lelkiismereti szabadságot és az egyháznak és az államnak a házassági és családi ügyekben való elválasztását a szabadelvüségnek örve, ürügye és jogezime alatt lerombolják. Ezt már deplaszirozottnak tartom és idáig a szabadelvüségben nem
