Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-22

22. országos ülés 1901 deczember í-én, szerdán. 319' megyek. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Azt mondja a képviselő ur: »Mit beszélnek az urak arról, hogy a vallást, az állam egyik alapját nem akarják bántani ?« Az állam — úgymond— és ez a különböztetés nagyon érdekes, — felekezetnélküli. (Halljuk! Halljuk!) Tehát ha felekezetnélküli, akkor hogy védheti a vallást? Hiszen ez már magában véve képtelenség. Hát nem képtelenség ez, hanem a kérdést kell helyesen feltenni. A felekezetnélküli állam védheti a vallásokat, de nem védhet csak egyet, hanem védenie kell valamennyi vallást. (Ugy van! TJgy van! jobbfelöl.) Éa ebben van a szabadelvű államnak és a szabadelvű politikának kritériuma, (TJgy van! Ugy van! jobbfelöl) hogy nem szorítkozik egyoldalú védelemmel és oltalommal egy vallás megvédésére, hanem kiterjeszti a maga óvó szárnyait és védelmét minden vallásra egyaránt. (Elénk helyeslés jobbfelöl) Kiterjeszti a _ vallásegyenlőség és a szabadság nevében. (Elénk helyeslés a jobb- és a szélsöbaloldalon. Mozgás balfelöl.) Azt kérdezi a képviselő ur: »Hát mi mindannyian reakczionáriusok voltunk azelőtt, a mikor még nem volt egyházpolitika, és most azok. a kik a statusquo antet akarják helyreállítani, szintén reakczionáriusok ?« Nem igy állitandó fel a kérdés, t. képviselő ur. Hiszen addig, a mig valamely reformot, a melyet kivan a szabadelvű politika, a melyet kivannak és megengednek az ország viszonyai és az ország jól felfogott érdeke, jól meg nem csinálnak, — de azért nem csinálnak hátralépést sem — ez azért még nem reakczionárius dolog ám; de ha valaki azt, a mi előbb nem volt, a mi megalkottatott a szabadelvű politika eredménye, vívmánya és ezéljaként az államnak érdekében, a vallást épen nem érintve és bántva; ha valaki ezen vívmányokat visszacsinálni akarja: ebben van a reakczió. (Mozgás balfelcl.) Ebben igenis az van és nem arról van szó, hogy nem voltunk reakczionáriusok akkor, a mikor még ez a vívmány nem volt meg, hanem arról, hogy most, a midőn megvan, lerontani, sutba dobni és minden következményével együtt az egész atmosphärát ezen mozgalommal eltölteni akarjuk. Ez az, a mit a t. képviselő ur nem vall magáénak, de öntudatlanul és tolatva mégis belemegy; mit mi itt reakcziónak neveztünk és a mit onnan vívmánynak neveztek. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) A t. képviselő ur, a mint már egyszer emiitettem, másodszor is szives volt beszédében allúziót tenni arra a definiczióra, a melylyel én a liberalizmust a főrendeknek egy ülésében ugy, mint a hogy az bennem él, ugy mint a hogy az belőlem közvetlenül kitört, mert provokálva lettem reá, mert azok, a kik tanúi voltak annak a jelenetnek, tudták, hogy én nem akarok erről beszélni; de Schlauch kardinálisnak egy kétkedő felhívása folytán belementem a definiczióba ugy, a mint éreztem, spontán, egész erejével az én érzelmeimnek és meggyőződésemnek. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy ez csak illata a virágnak, dala a madárnak, hogy ez csak frázis, ha kölcsönösen tiszteletben nem tartjuk. Én tiszteletben tartom mindenki meggyőződését, mindenütt, minden téren, a míg a legitimus és törvényes határok közt mozog. De higyje el nekem a t. képviselőtársam, hogy nem frázis, a miket ott mondtam, a mint nem frázis és nem poézis, hanem csak poétikus a madárnak a dala és a virágnak az illata, a mi nélkül a természet nem lehet el és a mi nélkül a természet nem szép. Hanem, hogy a madár daloljon ós virág illatozzék: ahhoz kettő kell, nap és levegő! És a hol nap és levegő nincsen, ott sem a virág nem illatozik, sem a madár nem dalol. És akkor az poétikus marad, de nem lesz valóság. (Helyeslés a jobboldalon.) így van ez a közéletben és a közélet minden viszonyában, az ország politikájában és az ország közviszonyaiban, a melyekbe én viszek bele poézist, lelkesedést, meggyőződést ugy, a hogy az bennem él. Hát az országnak ezen közállapotai épugy, mint a természetben a madár dala és a virág illata, napot és levegőt igényelnek (Elénk tetszés jobbfelöl) és ezt csak a liberalizmus sugározza, (Élénk tetszés, taps és éljenzés a jobboldalon) a mi nélkül közállapotaink elsatnyulnak, a mi nélkül nem zeng többé a madár dala és nem illatozik a virág, hanem a mi nélkül sötét lesz a láthatár, a mitől óvni akarom az országot. (Elénk helyeslés, tetszés és taps a jobboldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. Ha tehát szólni senki nem kivan, a vitát bezárom. Következik a szavazás. (Zaj.) Kérdem a t. házat, elfogadja-e az 1902-ik év első négy hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául: igen, vagy nem ? (Igen ! Nem l) Kérem azokat, a kik elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A ház a javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Barta Ödön képviselő ur interpellácziója lévén bejelentve, a tárgyalást most félbeszakítjuk. Mielőtt tovább mennénk, proponálni fogom a holnapi napirendet. (Halljuk! Halljuk!) Javasolom a t. háznak, hogy a holnap délelőtt 10 órakor kezdődő ülésre ezen törvényjavaslat részletes tárgyalását, továbbá a Magyar- és HorvátSzlavon-Dalmátországok között létrejött pénzügyi egyezmény beczikkelyezéscről szóló törvényczikk hatályának meghosszabbítására vonatkozó törvényjavaslat tárgyalását tűzze ki. (Helyeslés.) Hogyha a ház ezen javaslatomat elfogadja, akkor azt határozatikig kimondom. Következik Barta Ödön interpellácziója a magyar királyi Curiának a képviselőválasztások . érvényessége feletti bíráskodása tárgyában, az igazságügyminiszterhez. (Halljuk! Halljuk!)