Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-22

22. országos ülés 1901 deczember h-én, szerdán. 309 megszólalt bennem a sértett önérzet, nem kellene-e sajtó-perhez fordulni. És egyetlenegy eset kivételével, a melyben ezt a közérdek kívánta, még a magam személyét sem védelmeztem sajtóperben. S akkor a sajtószabadsa'g korlátozásáról beszélni, engedelmet kérek, valóságos anakronizmus. (Ugy van! a jobboldalon. Ellentmondás a széls'.baloldalon.) Vázsonyi Vilmos: Nem erről van szó! Az éjféli ügyészekről van szó! Széll Kálmán miniszterelnök: A trónbeszéd — azt mondja tovább a t. képviselő ur — le akarja rombolni az önkormányzatot. Abban erről egyetlenegy szó sincsen. Abban a trónbeszédben az van, hogy a közigazgatásnál az állami akarat hatályának érvényesítésére kell törekedni és mellette az önkormányzatot megtartani. Majd akkor jöjjön a t. képviselő ur velem vitatkozni, ha én az önkormányzatot, az igazit, az önkormányzat lényegét — mert az nem áll ám a tisztviselők választásának kérdéséből — romba akarom dönteni; akkor beszéljen velem arról, hogy én osztályuralmat akarok, nem pedig most, a mikor arra semmi alapja sincs. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Azt mondja a képviselő ur, hogy a hitbizományokat nem szüntetjük meg. ííein vártam, hogy nekem és ennek a kormánynak bármit is szemünkre lehessen Yetni ezen a téren, mert mi voltunk azok, a kik kijelentettük, hogy sik földön pedig majorátust többé nem engedünk állítani, hanem csak erdőségeknél, a hol igenis nagy gazdasági érdekek fűződnek hozzá. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Ezért nem tekinthetem azt, a mit a t. képviselő ur erről mondott, egyébnek, mint frázisnak. Beszélt a t. képviselő ur a szeszkontingens- i ről, a kartellekről. Ezek gazdasági kérdések, mindegyik a maga érdeme, a maga értéke szerint bírálandó el. (Ugy van! jobbfelöl.) Én egy cseppet sem leszek a monopolizmusnak, a fogyasztóközönség és a munkás elnyomását maga után vonó politikának a szószólója. De a mi például a szeszkontingens kérdését illeti, ha szeszadórendszerünk a kontingentálás alapjára nem tért volna át, egyszerűen bezárták volna Magyarország összes szeszfőzőit, még pedig nemcsak a birtokosoknak, hanem a munkásoknak is igen nagy kárára. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Azt mondja a t. képviselő ur, hogy a szocziális politikára nézve ez a kormány nem igér semmit, mert pusztán a balesetek elleni biztosításról szól. Bocsánatot kérek, méltóztassék pontosabban elolvasni a trónbeszédet! Abban azt fogja találni, hogy a szocziális politika és reformok folytatásaképen többek között a balesetbiztosítás kérdésének megoldására is szándékozunk javaslatot előterjeszteni és én már a múltkor hivatkoztam arra, hogy igazságtalan dolog ezt a kormányt azzal támadni és azzal gyanúsítani, hogy a szocziális politikának a minden érdeket szemmel tartó és az adott viszonyokba helyesen beleilleszkedő józan követelményei elől elzárkózik. Nem volt egyhamar olyan országgyűlési szaka ennek a képviselőháznak, a melyben a szocziálpolitika terén annyi reform alkottatott volna meg, (Igaz ! Ugy van! jobbfelöl) még pedig nemcsak Darányi Ignácz miniszter ur tárczájában, de a magam tárczája körében is, kezdve a gyermeknevelésen, az elhagyott gyermekekről való gondoskodáson, a többi szocziálpolitikai reformon keresztül. (Elénk helyeslés jobb felöl.) A mi pedig azt a nagyon kontrovertált gazdasági szocziálpolitikai reformot illeti, az, t. képviselő ur, nem igazságos. A t. képviselő ur felejti, hogy az a reform minden izében — és a ház tanúságot tehet mellettem, mert hiszen a Láznak általános helyeslésével találkozott (Igaz! Ugy van! johbfelöl.) — a munkásokról való gondoskodást tűzte ki a maga czéljául. (Igaz! Ugy van! jobbfelel,) És a gazdasági munkások, a kiknek a viszonyait a t. képviselő ur talán nem ismeri olyan közelről s innen a tévedése, ezzel teljesen meg vannak elégedve. (Ugy van! jobbfelöl) Ezek a szocziálpolitikai reformok nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy Magyarországon az a napyon veszedelmes agrármunkásmozgalom megszűnt, (Ugy van! jobbfelöl.) így vagyunk tehát azzal, a mit a t. képviselő ur az osztályuralomra vonatkozólag felhozott. A mi most már a másikat illeti, hogy én nem vagyok szabadelvű, hogy ez a kormány és ez a párt, a mely engem támogat, nem az, ezt tartom a legsúlyosabb, mert igen tetszetős, nagyon ügyes fejtegetések mezébe elrejtett, de engemet mélyen érintő támadásnak. Mert én liberálisnak vallom magamat. Azt hiszem, — és hivatkozom minden elfogulatlan emberre, — hogy a mióta itt vagyok, nem tettem semmit, a mi ezen érzésem és valloruásom ellenére volna. (Ugy van! Ugy van! Elénk helyeslés a jobboldalon.) Én igenis szabadelvűnek vallom magamat (Elénk helyeslés a jobboldalon) és az én tudtommal, hozzájárulásommal, elnézésemmel, az én közbejöttömmel az igazi, valódi szabadelvüségnek semmiféle feltétele, semmiféle motívuma, czélzata csorbát nem szenvedett és nem fog szenvedni. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) De nem ezzel akarok válaszolni, hanem válaszolok azzal, hogy bemegyek azokba a fejtegetésekbe, megpiszkálom kissé azokat, megnézem, mi van azoknak aljában. Hogy ezt kissé bővebben tehessem, meg fogja nekem engedni a t. ház, hogy a t. képviselő ur fejtegetéseinek azon részével, amelyben a rendszerváltozásról igen tetszetős szójátékokban adta elő felfogását, most ne foglalkozzam. Elmondtam, hogy mit értek rendszerváltozás alatt, elmondtam, hogy ebben az értelemben van rendszerváltozás, más értelemben pedig nincs. (Ugy van! Ugy van! Elénk helyeslés a jobboldalon.) Elmondtam, hogy én elveimben, sem a