Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-22

310 22. országos ülés 1901 deczember k-én, szerdán. közjogiakban, sem a szabadelvűekben semmiféle változást nem engedtem,_ nem admittáltam, hanem behoztam ide (Elénlc helyeslés a jobboldalon) a magam múltját, a magam nézeteit, a magam intenczióit, a magam szellemét és ebben a szellemben kormányzók; ez a rendszerem. (Ugy van! Ugy van! Élénk helyeslés a jobboldalon.) Hanem ezzel tovább nem foglalkozom. A t. képviselő ur azonban tovább megy és bemutat engem egy oldalról, a melyben szerinte jobb vagyok, A többiben azután nem vagyok jobb a Deákné vásznánál. Jobb vagyok abban, hogy a tiszta választásokat akartam s meg is csináltam, a menynyire tőlem tellett, — s ezt öntudatosan mondom — őrködtem felette, és behoztam a kúriai bíráskodásról szóló törvényt. Hát én ezzel a két eredménynyel is egyelőre meg vagyok elégedve. (Helyeslés a jobboldalon.) Ha nekem sikerült ebben az országban a választásoknál divó eljárást, szellemet és mindazt, a mit az utolsó esztendőkben, de sőt 30 esztendőre visszamenőleg választásaink felszinre dobtak, redukálni, (Zaj. Ellenmondás a baloldalon. Felkiáltások: Nem mindenütt!) . . . akár hiszi a képviselő ur, akár nem, én hiszem, hogy sikerült, mert a tények mutatják, — (Zaj a baloldalon) ha ez sikerült, akkor, azt hiszem, az országnak és az ország közszellemének minden tekintetben nagy szolgálatot tettem. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) De hiszen ezt a képviselő ur is elismerte, ezzel nincs mit foglalkoznom. A- képviselő ur áronban azt mondja, hogy rosszabb vagyok először is azért, mert a népkirály fogalma helyett behoztam az Isten kegyelméből való király fogalmát. Engedelmet kérek, sem az egyiket nem jioztam be, sem a másikat nem bántottam. Én ismerem itt az alkotmányos királyságot, a minőről régi törvényeink szólanak s a mint ujabb törvényeink azt ismerik és megerősítik, hogy t. i. nekünk van koronás, alkotmányos királyunk, a ki Magyarországnak törvényes királya attól a naptól, a melyen megkoronázzák ós a mikor az inauguráló diplomában Magyarország összes törvényeinek és jogainak megvédésére megesküszik. (Ugy van! Egy van! Elérik helyeslés a jobboldalon.) Ez a korona integráns része a törvényhozásnak. Ezt ismerem én, — és nem isteni királyságot és nem népkirályságot — ismerem a királyságot ilyen értelemben, a magyar közjog értelmében annak összes jogaival. Hát mivel sértettem ezt meg? Azt mondja a t. képviselő ur, hogy a trónörökösről szóló törvényben dekretáltnk az egyenjogú és nem egyenjogú házasság közötti különbséget. A ki azt a vitát figyelemmel kisérte, — most öt negyedéve talán — és meghallgatta, a mit én akkor — és nem egyszer — kifejtettem, az, gondolom, méltányolni fogja azt, hogy én semmi egyebet nem tettem, mint azt, hogy az 1723. évi pragmatica sanctio I. II. és III. t.-czikkeinek értelme szerint akkor reczipiált és akkor gyakorlatilag általánosan fennálló, szokásként elfogadott házi törvényeket s a dolgoknak azok szerinti állapotát és az arehicluxnak leszármazási kellékeit magyaráztam. Azt hiszem, hogy helyesen jártam el és megelégszem azzal, hogy hivatkozhatom arra a nagy auktoritásra, a melynél nagyobb egész közjogunkban kevés van: az 1723. évi pragmatica sanctió-ra, a melyből kiindultam, ä melyből okoskodásomat merítettem és melyből az egész, akkor általam előterjesztett törvényjavaslatot s az egész ügyet deriváltam. (Mozgás a bal- és szélsöbaloldalon. Halljak ! Halljuk ! jobbfelöl.) Azt mondja azután a t. képviselő ur, hogy hát a quóta? A quóta ügye — a melynek azonban a szabadelvüségbez semmi köze nincs, (Igaz! Ugy van! jobbfelöl) mert lehet valaki a legszabadelvübb ember is, vagy lehet a legreakczionáriusabb a világon, és azért mégis kisebb, vagy nagyobb quótát akarhat — a quóta ügye nem tartozik a szabadelvüségbez és nem, tartozik ennek a vitának a keretébe sem. Én karezot és csatát álltam ebben a kérdésben órákon és órákon át; kifejtettem nézeteimet, megmondottam már akkor, hogy mi elfogadtunk, — már t. i. a kormány és a deputácziók, mert a törvényhozás még nem járult volt hozzá — egy nagyobb quótát, mert azon alapokon , a melyeken hozzájárulási arányunk harmincz esztendőn keresztül ki lett számítva, nézetünk szerint egy magasabb quótát kellett kihozni és elfogadásra ajánlottuk azt azért, (Elénk mozgás és zaj a bal- és szélsöbaloldalon) mert a mellett igenis kaptunk aztán oly pénzügyi előnyöket, a melyek a quóta magasságát ellensúlyozták. {Élénk ellenmondások és zaj a bal- és szélsÖbcdoldalon. Halljuk! Halljuk ! jobbfelöl. Elnök csenget.) A t. képviselő ur tovább menve, azt mondja, hogy azóta, a mióta itt ülök, terjed a felekezetiség, a felekezeti gyűlölség, és mindazok a bajok, a mik ezzel együtt járnak. Bocsánatot kérek, én szivem mélyéből sajnálom (Halljuk!) és közéletem legszomorúbb tapasztalásai közé sorozhatom azt, hogy a felekezeti szellem ez országban igen sok helyütt és igen sok embernél előtérbe lép. De mentnek érzem magamat és a kormányt, (Ugy van ! jobb felöl.) s a kormány mindeii intézkedését, annak egész irányitását és vezetését attól, hogy ezt a fehskezeti szellemet a legtávolabbi mértékben is ápolta, támogatta, vagy provokálta volna. (Ugy van! Ugy van! a, jobboldalon és a középen.) Ez a szomoru jelenség és tünet a kormány ellenére, a kormány állásfoglalása ellenére jelentkezett. Hullámverése ez bizonyos akczióknak. a melyekkel most bővebben foglalkozni nem akarok ; — beszédem folyamán talán majd még rátérek, mert azzal is kell foglalkoznom — hullámverése különösen azon politikai párt akcziójának, mely itt velem szemben ül, és a mely velem csatázik; (Igaz! Ugy