Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-22

308 22. országos ülés 1901 az országot; (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon) mert, ha csak arról volna szó, aláírnám, a mit ő mond, de másról is van szó. Itt arról van szó, hogy az összes néprétegeket és pedig a különböző érdeküeket, a különböző nyelvüeket, a különböző műveltségi fokon állókat vigyék be és részesítsék egyszerre a jogosultságban. Hát én azt tartom, hogy az a politikus, a ki ezt előkészítés nélkül ma Magyarországon dekretálni akarná, az Magyarországnak, a magyar államnak határozottan veszedelmét idézné elő. (Elénk helyeslés jobbfelöl. Zajos ellentmondás a szélső baloldalon.) Molnár Jenő: Azt a kis várát mindenki védelmezi ! Széll Kálmán miniszterelnök: Hát ez szól az általános szavazati jogról és nem szól a választói jogosultságnak okos, fokozatos, az adott viszonyok mérlegelésével való kiterjesztéséről. (Ellenmondások balfelcl.) És azt hiszem, hogy, a ki lelkiismeretesen gondolja meg ennek az országnak minden ügyét, minden érdekét és a következményekért felelős, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon) az jobban meggondolja, hogy odadobott katedrális jelszavak után indulva, felforgassa-e és megsemmisitse-e ezen állam nyugodt fejlődésének, a magyar állam szoliditásának feltételeit, a miket mi veszélyeztetni nem akarunk. (Elénk helyeslés jobb felöl.) Azt mondja a képviselő ur, itt nincsen — és ez volt harmadik kifogása — parlament, itt egy rendi ház van, mert ez a néppel összeköttetésben nincs. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hát nem ugy van. Semmiképp sincs ugy ez. Itten mind népképviselő ül, az, a kit választói jogosultsággal biró nemzet ide küld a maga mandátumával, hogy hivatását teljesítse. (Elénk helyeslés és tetszés jobbfelöl.) Kossuth Lajosra hivatkozik a t. képviselő ur, (Halljak! Halljuk!) a ki 1848-ban nagy alkotásként behozta a népképviseletet és a választói jogosultságot. Hát Kossuth Lajos az általános szavazati jogot hozta be ? Lengyel Zoltán: Bár azt hozta volna be! Széll Kálmán miniszterelnök: Az általános szavazati jog mellett volt? ÍTem azt hozta be, hanem mást. El tudnám mondani, engedelmet kérek, (Nagy zaj a bal- és szélső baloldalon. Elnök csönget) annak a kerületi gyűlésnek a történetét, a melyet nekem szemtanuk mondtak el, a melyben e dolog először megállapittatott, (Zaj a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon) mert a rendi országgyűlésen, nem nyílt ülésben és nyílt tanácskozásban állapíttattak meg a dolgok, a mint méltóztatnak tudni, hanem kerületi gyűlésekben. Én tudom tanuktól, hogy a kerületi gyűléseken az első eszme, Kossuth Lajos eszméje, a fél-telek volt. Mikor aztán a konzervatív-oldalról ad abszurdum akarták vinni a czenzust és proponálták a negyed-telket, Kossuth Lajos azt elfogadta és helyesen tette, nem is tehetett egyebet, mert deczember í-én, szerdán. az volt a juste milieu. És Kossuth Lajos — arról meg vagyok győződve — a mint nem tette akkor, nem ment volna el később sem azon mértékig, a mint a képviselő urak ma akarnák, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Az fél század előtt volt! Azóta haladt a világ ! Elnök csenget.) Visontai Soma: A világ nem hátramegy, hanem előre! (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A liberalizmus nem abban áll, hogy hátramenjünk ! Széll Kálmán miniszterelnök: Visontai képviselő ur talán nem értett meg, pedig elég hangosan beszéltem. Én sem akarok visszamenni, de fejleszteni akarok, tehát ne szóljon nekem közbe. (Derültség és tetszés a jobboldalon.) Holló Lajos: Skandalum erről beszélni! Széll Kálmán miniszterelnök: Én Holló képviselő úrral párbeszédet is folytatok szívesen, folytatok vitát is itt a házban. De kettőt egyszerre, bocsánatot kérek, nem folytatok. (Élénk tetszés a jobboldalon) Holló Lajos: Ingerli? (Zaj.) Széll Káimán miniszterelnök: Engem nem ingerel, csak a házat fárasztja és untatja. Én nem szólok bele a képviselő ur beszédébe. (Zaj.) Azt mondja a t. képviselő ur, — ez volt a negyedik tétel — hogy lehetetlen tagadni az osztályuralom fenállását, hisz a miniszterelnök fentartja mindazon rendeleteket, a melyeket elődei kibocsátottak a gyülekezési jogról, az egyesülési jogról. Hát a t. képviselő ur egyet a kritikájánál elfelejt, azt, hogy, a mikor ez a kérdés Visontai Soma képviselő ur által felvettetett és ebben a házban vita alá került, én voltam az, a ki állítottam, hogy ezt a kérdést törvényileg rendezni kell, törvényileg rendezni akarom és fogom. Hát én azon rendeletekben nem találom az összes politikai és államférfiúi bölcseségnek foglalatát, ámbár az adott viszonyok között megfeleltek czéljLiknak; de igenis fejleszteni akarván ezt az ügyet, fejleszteni abban az értelemben, hogy egyfelől az állami érdekek és az állam felügyeleti joga és kötelessége meg legyenek óva, másfelől a szabad egyesülésnek is gát ne vettessék, mondom, törvényileg akarom ezt szabályozni s a t. képviselő akkor majd hozzá fog szólni. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Azt mondja a t. képviselő ur, hogy a sajtószabadságot miként gyakorolják? Engedelmet kérek, ha a képviselő ur osztályuralmat lát abban, hogy én a sajtószabadságot hogyan gyakorolom, akkor objektivitásának teljes hézagosságát mutatja be, ugy, hogy azok a csillogó frázisok, azok a szellemdus fejtegetések nagyon áttetszők és mögöttük ott van a nagy szubjektivizmus. Hát hiszen engem elszórva —bár rendesen nem alterálnak — s a kormány többi tagjait is a budaj>esti és a vidéki lapok oly érzékenyen sebeztek becsületünkben, egyéni és magán-tisztességünkben, hogy sokszor