Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-22

304 22. országos ülés 1901 deczernber k-én, szeraán. A választói jog kérdésében két rémmel ijeszt­getnek bennünket. Az egyik a nemzetiségi mumus, a mivel a politikai kisdedeket szokták ijesztgetni; a másik a szocziálista mumus és ezzel akarják elodázni a választói jog kiterjesz­tését. A mi a nemzeti szempontot illeti, azt hiszem, a magyar nemzet halálos Ítéletét mon­daná ki az, a ki azt állitaná, hogy a magyar nemzet csak az erőszak eszközeivel tudja fentar­tani magát; mert a választói jog kiterjesztésé­nek megakasztása nem egyéb, mint az erőszak eszközeinek továbbra való fentartása. (Ugy van! a szélsöbaloläalon.) És azok, a kik a választói jog kiterjesztését követelik, azok történeti nyom­dokon haladnak; hiszen, mig fennállott a rendi Magyarország, a rendek mind magyarok voltak és mégis megdöntötték a rendiséget Kossuth és társai. Miért döntötték meg ? Talán Magyar­ország feldulására, rombadöntésére ? Nem azért. Hanem azért, hogy a nemzet alakuljon meg, mert addig nincsen nemzet, mig vannak beczéz­getett örökösök és vannak kidobottak; mig vannak politikai jobbágyok. (Elénk helyeslés és tetszés a szélsöbaloläalon. Mozgás a néppárton.) Ugy látszik, (A néppártJioz fordulva) nem tet­szik önöknek az, hogy én demokratikus eszmé­ket hangoztatok. (Mozgás.) Szeretnék, hogyha csak önök tudnák egyedül a népet azzal ámí­tani, hogy demokraták. (EUenmondásoJc a nép­párton, ügy van! ügy van! a szélsöbaloläalon.) Tekinthetem-e másnak, t. ház, mint osztályura­lomnak a mai szabadelvüpártnak a kormányzatát, midőn azt látom, hogy a t. kormányelnök ur mind­azokat az ordonanczokat, a melyek méltók a Bourbon-korszak hirhedett ordonanczaihoz s me­lyeket az előző kormány bocsátott ki, egytől­egyig fentartotta ? Midőn nem látom azt, hogy az egyesületi szabadság ellen kiadott rendeletet megsemmisítette volna, hogy a gyülekezési sza­badság ellen 'kiadott rendeletét az előző kor­mánynak megváltoztatta volna; midőn nem látom azt, hogy a gyűjtésekről szóló rendeletet, mely ma a politikai czólokra való gyűjtést is hatósági engedélytől teszi függővé, ezt a minden politikai szabadság ellen irányuló rendeletet visszavonta volna a miniszterelnök ur; midőn nem látom azt, hogy az éjjeli ügyészek intézményét, melyet az előző kormány alkotott meg, megszüntette volna; midőn nem látom azt, hogy a sajtósza­badságot máskép kezelné, mint kezelték azt az előző kormányok. Hiszen mai is a t. kormány­elnök ur teljes összegében tartotta fenn mind­azon reakczionárius intézkedéseket, a melyek az előbbi kormány rémuralmának fentartására vol­tak szükségesek, (ügy van! a szélsöbaloläalon.) Avagy, t. ház, tekinthetem-e másnak, mint osz­tályuralomnak a szabadelvű párt uralmát akkor, midőn magában a trónbeszédben bevallja a kormány, hogy önkormányzati intézményeinknek még fenmaradó részét is romba dönteni igyek­szik, hogy nem az önkormányzatnak kiszélesítése, teljes demokratikus irányban való kiterjesztése a czél, hanem az, hogy a mi még az önkormány­zatból megmarad, az is romba döntessék, (ügy van! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) Mi nagyon szeretjük magunkat Angliával összehasonlítani; mert hiszen mind a két nem­zetnek történeti alkotmánya van. De ha össze­hasonlítjuk magunkat Angliával, először is jegyezzük meg azt, hogy Angliában a kormá­nyok, még a konzervatív kormányok is, folyto­nosan kiterjesztették a választói jogot és hogy e kiterjesztésben az 1832., 1867. és 1884. év stácziók; hogy ma Anglia megközelítette az általános választói jogot és jegyezzük meg, hogy konzervatív kormány csinálta meg 1888-ban Angliában a helyi igazgatás reformját, konzer­vatív kormány és nem szabadelvű csinálta meg azt a reformot, hogy eltörölte a béke-birák me­gyéjét és a demokratikus tényezők birtokába adta a megyét, 1894-ben pedig a demokratikus tényezők birtokába adta a községet is. Nem az önkormányzat eltiprásával, megnyirbálásával, hanem a mai önkormányzat megszüntetésével, a mely a virilizmus alapján nem egyéb, mint a feudalizmus és a kapitalizmus fattyu-bajtása, (Igaz! ügy van! a szélsöbaloläalon.) demokrati­kus önkormányzattal kell a népen segíteni! De­mokratikus önkormányzatba kell a népet bele­vinni, így kell felemelni a magyar népet, nem pedig azzal, hogy leromboljuk a multak hagyo­mányait és a multak hagyományaival együtt a nemzet jövendőjét is. (Igaz! Ugy van! a szélsö­baloläalon.) Förster Ottó: Nincs baj addig, a mig Pich­ler vigyáz Magyarországra! Pichler Győző: Ha összemérjük a vigyázás mértékét, a mérleg az én javamra billen. (Álta­lános derültség.) Vázsonyi Vilmos: Azt látom, hogy azokkal az osztályokkal szemben, a melyek elégséges erőt és befolyást nem képviselnek, a kormány nagyon mostoha. És ha néha a külsőségek el is feled­tetik a szellemet, a melylyel ezen osztályok iránt a kormány viseltetik, mégis rábukkanunk néha nyomokra, a melyek azt mutatják, hogy bizony csak azok az osztályok számithatnak rokon­szenvre, a melyek hatalmat, bizonyos számú voksot képviselnek. Hallottuk, hogy a tisztviselők sorsának javítására irányuló mozgalmat a t. kor­mány helyesli. Hogy mennyire helyesli, erről is szólhatok. Éppen ma reggel tudtam meg, a mi­kor vidékről érkezett expresz-levelet találtam asztalomon. Nem nevezem meg, ki irta, nem teszem azt, hogy kiszolgáltassam a szabadelvű kormánynak az illető tisztviselő nevét. Ebben a levélben azt írja az illető, a ki vasúti tisztviselő: »A m. kir. államvasutak tisztikarának érdekeit képviselő 232-es nagybizottság e hó B-ére van összehiva Budapestre. E gyűlést egy, az üzlet­vezetőséghez érkezett igazgatósági leirat mai napon betiltotta és az érdekelt 19 bizottsági tagnak, köztük nekem is, kijelentették, hogy ezen czélra szabadságot nem kapunk*,

Next

/
Oldalképek
Tartalom