Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.
Ülésnapok - 1901-22
22. országos ülés 1901 deczember h-én, szerdán. 305 Hát a kritikát nem olvasom fel, melyet az illető hozzá fiíz, de hozzátehetem, hogy Budapesten, a hol természetesen nem kell szabadságot kérni, a tisztviselők mozgalmát intimátum utján intették le. Az illető vasúti tisztviselőknek feljebbvalóik megmondták barátságosan, hogy nagyon szivesen látná az igazgatóság azt, ha a deczember 5-iki gyűlésen meg nem jelennének. Ez tehát a gyakorlatban a kormány szabadelvüsége, ez a tisztviselők mozgalmának pártolása; s ez azt is jelenti, hogy az állampolgárok egy osztályától elveszszük a gyülekezés lehetőségét és szabadságát. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter: Épen az a kérdés, hogy ugy van-e? Vázsonyi Vilmos: De, t. képviselőház, az osztályuralom fentartását kell abban is látnom, hogy a t. kormánynak egyáltalán semmi néven nevezendő szocziálpolitikája nincsen. Szocziálpolitika csak legújabban szerepel a költségvetésben, szerepel pedig a munkaközvetítő intézet révén, a méhnek az a baja, hogy közvetítene munkát, ha volna munka. De a szociálpolitika épen ott kezdődik, hogy munkát kell teremteni, nem pedig munkát közvetíteni, akkor, ha nincs munka. Ezt közelről tudom, t. ház, mert a munkaközvetitő-intézet végrehajtóbizottságának tagja vagyok és mondhatom, hogy e hazának egyéb és sokkal fontosabb dolga volt, mint a munkaközvetítés kérdése, mert ezt jól - rosszul a szakegyesületek, az ipartestületek eddig maguk is elvégezték. Sőt többet mondok, a munkaközvetítő csak ugy tudott magának is munkát találni, ha szép>en megkérte a szakegyleteket és ipartestületeket, hogy legyenek szívesek neki a közvetítést átengedni, tehát munkát adni. A munkanélküliség tehát akkora, hogy még a munkaközvetítő is munkát kért magának a szakegyletektől és ipartestületektől, Ezenkívül a kormány jírogrammjában a balesetbiztosítás képviseli a szocziálpolitikát. De várhatok-e egyáltalában szocziálpolitikát attól a kormánytól, a melynek tagja az. a ki kezdeményezte a hires deres-javaslatot, a mely helyreállította Magyarországon e jobbágysági viszonyokat. Mert hiszen ha a munkabér-szerződéshez hozzá lehet fűzni azt, hogy a ki a szerződést nem teljesiti, az elzárásra lesz Ítélve, az nem egyéb, mint a jobbágyság helyreállítása; vagy pedig, ha a tartozásnak leülését jelenti, akkor méltóztatott volna a gavallérok számára is az adósok börtönét helyreállítani. (Zaj és ellentmondás a jobbfelöl és a középen.) Várhatok-e tehát bármiféle szocziálpolitikát attól a kormánytól, melynek kebelében ott ül a miniszter ur, a ki ezt a reformot inicziálta, a ki még e mellett azt hiszi, hogy nagy szocziálpolitikai munkát alkotott ezáltal, holott Poroszországban, a Junkerthuni és az agrárizmus hazájában hasonló törvényjavaslatot megszavaztatni nem sikerült ! A Junkerthum hazája megbuktatta azt KÉPVH. IÍAPLÓ. 1901 1906. I, KÖTET, a deres-javaslatot, a mezőgazdasági munkásokra vonatkozó azt a törvényjavaslatot, a melyet itt sikerült keresztülvinni. (Ellenmondás jobbfelöl.) Én nem azért jöttem ide, hogy bókokat mondjak, (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) legkevésbbé pedig, hogy a mélinizmus előtt meghajoljak, hanem azért, hogy elmondjam a véleményemet. (Egy hang balfelöl: Előbb jobban tájékozza magát!) Buzáth Ferencz: Halljunk inkább valamit az uzsoráról és a börzéről! Vázsonyi Vilmos: Nagyon szívesen. Ha ön azt hiszi, t. képviselő ur, hogy én az uzsorát védelmezem, nagyon csalódik; mert az uzsorának minden fajtáját gyűlölöm és megvetem, gyűlölöm tehát a föld-uzsorát is, mint az uzsorák fejedelmét. (Nagy tetszés és derültség balról.) Jó, hogy rávezetett erre a kérdésre képviselő ur. Igenis látom a kormány szabadelvűségének nagy fogyatkozását abban, hogy a hitbizományok intézményének ,még csak szabályozására sem mer kísérletet tenni, nem hogy arra, hogy ez az intézmény eltöröltessék. Vannak a magyar Alföldön olyan vidékek, a hol a jó magyaroknak sokasága lakik, a földbirtokos pedig idegen ember, hitbizománynak a tulajdonosa, a ki külföldön vagy Ausztriában költi el vagyonát. Ott van Csongrád megye, a hol csak kubikosok, törpegazdaságban élő gazdák és latifundiumok tulajdonosai vannak. Hát igenis, gyűlölök minden uzsorát, de a legnagyobb uzsorának a földuzs'orát tartom, azt az uzsorát, midőn feles rendszerre], éh-bérekkel és hasonló intézkedésekkel tönkre tesznek, agyonnyomoritanak jó magyarokat. Láttam nagyon közelről ezeket a viszonyokat és azt hiszem, elérkezett már annak az ideje, hogy kisajátítási jogunkat, midőn egyes megyék teljesen a proletariátusnak mélységébe zuhannak belé, bó'vitsük ki azzal a tétellel, mert van olyan fontos a népességnek az érdeke, mint a vasútépítés és a hídépítés. (Helyeslés a szélsőbaloldalon) hogy ott, a hol ilyen tűrhetetlen állapotok állnak elő, mint pl. Csongrád megyében is, meglegyen a kormánynak kisajátítási joga arra, hogy földet adhasson kisebb parczellákban azoknak, a kik a nélkül mint proletárok tengetik életüket. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) De, t. képviselőház, láthatok-e mást, mint osztályuralmat — még pedig minden uralkodó osztály érdekeinek biztosítását, szemben a kitagadottaknak nagy sokaságával, a szabadelvű párt uralmában — akkor, a mikor a kartelleket itt Magyarországon két miniszter is megvédelmezte, a mikor a kartelleknek valóságos apológiáját hallottuk itt, mint hogyha a kartellek valami óriási nagy nemzetgazdasági vívmányt képviselnének, mint hogyha a kartellek valami nagy nemzetgazdasági szükségletet elégítenének ki! Megmondom én, t. képviselőház, hogy mit képviselnek a kartellek. Képviselnek egy perverz szocziálizmust. Mert mit mond a szocziálizmus? 39