Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-22

22. országos ülés 1901 deczember k-én, szerdán. 303 maradunk; hiszen a kormányelnök ur egy kicsit konzervatív is;« a szabadelvűek azt mondják: »Mi benn maradunk, hiszen pártunk czime is szabad­elvű s a kormányelnök ur egy kicsit szabadelvű is,« sőt miután részt vett a szabadelvű demokraták egyik banketjén, egy kissé demokrata is, sőt talán egy kissé szocziálista is, mert a múltkor már elment annak az elismeréséig, hogy a szo­cziálisták is emberek, a mi igen nagy vívmány. (Derültség és mozgás.) T. ház! Látva ezt a változatosságot; látva azt, hogy a kormánypro­gramul lefoglal mindent ; hogy mindenféle párt­árnyalatnak, mindenféle világnézetnek egy-egy darabja megtalálható a kormány-programmban: eszembe jut egy nagy, de időközben már meg­bukott czégre csinált vicez. A mikor t. i. a »Haas és Deutsch-«féle megboldogult czég min­dennel foglalkozott a szinbázépitéstől kezdve az ntcsinálásig, a lapalapitásig és a lapvételig: akkor azt mondották a »Haas és Deutsch« czégről, a mely mindent kisajátított az országban: »Haas és Deutsch, azelőtt Magyarország«. Ma pedig látván azt, hogy a kormányelnök ur is minden programúiból magáénak vesz valamit, tehát Magyarországot szintén kisajátítja az eklek­ticzizmusával: azt mondhatnám mai politikai viszonyainkra: »Széll Kálmán, azelőtt Magyaror­szág.* (Mozgás a bal- és szélsöbálóldálon.) Papp Zoltán: Az nem baj; egyesítsen min­dent ! A kormánypolitikában ez helyes! Wittmann János: Hát mi legyen, kizárólag zsidó ? (Derültség. Mozgás és zaj.) Vázsonyi Vilmos: T. ház! Azt mondottam, hogy nincs rendszerváltozás, mert nincs társa­dalom-változás ; mert látom továbbra is azt az osztályuralmat, a mely már 1867 óta fennáll. Igazolni fogom tehát azt, hogy osztályuralom áll fenn Magyarországon. Először nézzük a kül­sőségeket. Hiszen ma nem veheti az ember ke­zébe a hivatalos lapot a nélkül, hogy mindennap, minden héten vagy minden hónapban valami uj nemessel ne találkozzék. Ez a szabadelvüség egyik megnyilatkozása. Szentiványi Árpád : Önt nem fogják nemessé tenni! (Zaj.) Vázsonyi Vilmos: Nem is kérem, visszauta­sítanám, mert jobb polgár vagyok, semhogy ki­tüntetésnek tartsam azt, ha a czimemtől meg­fosztanak. (Mozgás.) Szüllő Géza: A nemességről ne beszéljen! Vázsonyi Vilmos: Ugyan kérem, lehetetlen Szüllő képviselő urnak felelnem, mert nagyon nehéz itt a karzat előtt kivágni a méltó fele­letet a képviselő urnak. (Elénk derültség.) T. képviselőház! Nem a nemességet, nem a történelmi nemességet támadtam én. Félre­értettek, a kik a szavaimat igy magyarázták, Többet mondok, tisztelettel állok meg minden rom előtt, mely a középkorból származik. (Elénk tetszés és taps balfelöl. Halljuk! Halljuk!) Bi­zonyos pietást kelt bennem a multaknak látása, de mikor elmegyek egy parvenü parkjába és ott látok egy mesterséges romot, a mely százezer forintba került, akkor kaczagnom kell. (Helyes­lés és tetszés balfelíJl. Mozgás a jobboldalon.) Az uj nemesség pedig nem egyéb, mint a parvenü által szabott áron megcsinált rom bemutatása a vendégeknek, hogy ő nekik is vannak őseik vagy, hogy ők is kezdenek ősök lenni. (Zaj a nép­párton.) Nagyon csodálom, hogy önök (a nép­párthoz fordulva) erről az oldalról támadnak, Vagy talán önöknek tetszik ez ? Förster Ottó: Dehogy, az uj neveket sem szeretjük! (Zaj.) Vázsonyi Vilmos: Magyarosítsák meg önök a neveiket, a kiké nem magyar, és akkor haza­fiasabbak lesznek, mintha azokat támadják, kik magyar nevükkel tesznek tanúságot magyar lel­kűkről. (Mozgás.) Vészi József: Ez igaz, tessék erről gondos­kodni. (Nagy zaj.) Buzáth Ferencz: A magyar trónon még nem ült zsidó király! Vészi József: De örmény sem! (Folyton tartó, nagy zaj.) Vázsonyi Vilmos : Nevezhetem-e másnak, mint osztályuralomnak, hogy necsak a külsősé­gekről szóljak, azt, midőn a magyar szabadelvű párt fenn akarja tartani változatlanul azt a választói jogot, a mely csak a nemzet egy cse­kély rétegének ad befolyást arra, hogy miként alakuljon meg a képviselőház; nevezhetem-e másnak, mint osztály uralomnak azt, midőn a parlament tulajdonképen ma sem egyéb, mint egy újkori rendi tábla, mert népképviseletnek csak akkor volna mondható, ha szoros kapcso­latban volna a néppel, pedig az a néppel sem­miféle kapcsolatban nincs; (Ellenmondások a jobboldalon.) nevezhetem-e másnak, mint osz­tályuralomnak azt, midőn a szabadelvű párt azt mondja, hogy nem akarom kiterjeszteni a vá­lasztói jogot és egy párt, a melyet reakezioná­riusnak mondanak, az meg kívánja a választói jognak kiterjesztését. Méltóztassék csak a nyu­got-európai szabadelvüségnek sorsát megfigyelni. Az is a választói jog kiterjesztésének ellenzésé­vel, az is azzal, hogy a polgári középosztály el­lenségeit képviselő pártoknak engedte át a választói jogban az agitácziót, az is ennek a szellemnek köszönhette, hogy sirba dőlt. A belga szabadelvüséget is az döntötte meg, hogy a választói jog kiterjesztését Fréres Orbán elle­nezte mindvégig, mindhalálig; az osztrák sza­badelvüség. a Hofrath és Commercienrath sza­badelvüséget is az döntötte meg, hogy az osz­trák szabadelvüség is mindhalálig ellenezte a néppel való szoros kapcsolatot. Valóságos, nép­iszony fogta el ezen szabadelvű pártokat. És én nem láthatok semmi egyebet a miniszterelnök urnak azon nyilatkozatában, hogy az általános választói jogot még csak megdisputálhatónak sem tartja. Ezt nem tartom semmi egyébnek, mint a népiszony megújulásának, mely a szabadelvüséget mindenütt megdöntötte. (TJgy van! a szélsöbálóldálon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom