Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-22

302 22. országos ülés 1901 deczember h-én, szerdán. ténye 1867 óta való fennállása alatt. (TJgy van! a szélsobaloldalon. Derültség a néppárton.) E helyett mit látunk ? Azt, hogy a szabadelvű párt a szabadelvüség végtelen nagy hóditó erejének tulajdonítja s végtelen nagy hóditásnak tartja azt, hogy mindazok, a kik az egyházpolitika alatt szívesen megfojtották volna a magyar szabadelvüséget, mindazok hajlandók a mindent beterítő nagy szabadelvű köpenyeg alá bújni: látom azt, hogy óriási nagy az öröm a megtért bűnösökön, hogy a biblia azon mondását, hogy többet ér egy megtért bűnös, mint száz ártatlan, roppant szó szerint veszik odaát; látom azt, hogy azok a férfiak, kiket magyar ralliáltaknak lehetne nevezni, mind helyet foglalnak a szabadelvű párt soraiban. Azok a mágnások, kik a szabadelvű egyházpolitika küzdelmei alatt a polgári Magyarország uralmát is készen voltak megdönteni .... (Zaj. Felkiáltás a jobboldalon: Kik azok ?) A néppárt vesztette el őket, az tarthatja legjobban számon is. (Helyeslés a baloldalon. Zaj. Halljuk! Halljuk!) Hát, t. ház, mindezek, a kiket magyar ralliáltaknak nevezhetek, helyet foglalnak a szabadelvű párt soraiban. Hogy azonban ezek a railiáltak mennyit fognak használni a magyar szabadelvüségnek. erre nézve nem lesz rossz egy kis franczia leczkét venni. Hogy mit használtak a franczia szabadelvüségnek a franczia railiáltak: azt tudjuk. Majdnem megfojtották a köztársaságot. Hogy mit használt a franczia mélinizmus a köztársaságnak, azt is tudjuk. Jó lesz tehát a franczia leczkét szemügyre venni és ebből következtetést vonni arra. hogy a magyar mélinizmus mennyit használhat a magyar szahadelvliségnek? Én azt látom, hogy a szabadelvű párt tulajdonképen nem egyéb, mint egy konzervatív párt, a mely két irányban konzervatív. Konzervatív először közjogilag, amennyiben a 67-es alap fentartására alakult koaliczió, konzervatív abban az irányban, a melyet Deák Ferencz, a kinek szellemére annyit hivatkoznak ujabban, bizonyára nem fogadott volna el, mert hiszen a kiegyezési műnek minden betűje arra mutat, hogy Deák Ferencz a kiegyezést nem örökkévalónak és változhatatlannak tartotta, (Elénk helyeslés a szélsobaloldalon) hanem olyannak, a melynek fejlődnie kell; átmeneti alakulásnak tartotta csak, és a független Magyarország gondolata — ez paradoxonnak látszik, — benne van magában a kiegyezésben. (Elénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Csak felfüggesztve van az, de nem megsemmisítve és nem feladva. A szabadelvű párt egyfelől tehát a közjogi alap rideg fentartására alakult, másfelől pedig a legkülönbözőbb, egymással legellentétesebb elemeknek koalicziója, a mai usztályuralomnak fentartására. Ott látom a szabadelvű párt soraiban a merkantilistákat ; ott látom a szabadelvű párt soraiban az agráriusokat; ott látom a konzervativeket; ott látom a szabadelvűeket, sőt legújabb válfaját, a mely a belvárosban született, a szabadelvű-demokratákat is, a kik kétségtelenül azért nevezik magukat szabadelvű-demokratáknak, hogy megkülönböztessék magukat, azoktól a demokratáktól, akik — demokraták. (Elénk tetszés és derültség.) A nézeteknek, a felfogásoknak legkülönbözőbb válfaját mind ott találom a szabadelvű pártban. Ez semmi egyéb, mint az úgynevezett eklektikus filozófia. Az ókorban Cicero, a ki szintén nagy szónok volt, mint a miniszterelnök ur, egyike volt a legnagyobb eklektikusoknak. Eklektikus pedig azt jelenti, hogy mindenből veI szünk valamit; katonai zenenyelven potpourriI nak lehetne nevezni ezt a szót. A szabadelvű j pártnak a programmjában ezt az eklekticzizniust találhatjuk fel. Az első eklektikus különben nem Cicero volt, hanem Noé apánk, a kinek bárkáját gőzre és villamosságra berendezve találom fel a szabadelvű pártban, a hol a legkülönbözőbb válfajok, a legkülönbözőbb pártbeliek találhatók. (Élénk helyeslés és tetszés a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk!) Ily körülmények között, midőn ezt a nagy eklekticzizmust látom, azt mondja a kormányelnök ur, hogy ez Deák Ferencz politikai hagyományainak követése. Én azt hiszem, hogy oz a sokféle színben való ragyogás nem Deák Ferencznek szelleme. Deák Ferencznek csak egy szine volt, nem több ; a sokféle színben való ragyogás nem arra mutat, mintha a fülemilétől származnék az a madár, a mely azt mondja, hogy Deák Ferencz szellemét követi, mert a fülemile szépen énekel ugyan, de nagyon sokféle tolla nincs. A Deák Ferencztől való leszármazást tehát ez az ezerféle színben való ragyogás már önmagában megczáfolja. De megmondom majd, t. képviselőház, hogy kinek a szellemét látom megvalósítva a szabadelvű párt ilyetén csoportosításában. A Taaffe grófnak vurstlizó, tengő-lengő szellemét, a kinek szintén az volt a politikája, hogy majd ezzel, majd azzal, majd amazzal kormányzott és a legkülönbözőbb elemeket csoportosította maga köré. Hiszen ma bárki bármilyen programmot valljon is, ha hajlandó azt a fogadalmat tenni, hogy programmját a klub határain kivül nem fogja kivinni; ha hajlandó egyúttal hűségi esküt is tenni, a szabadelvű pártnak tagja lehet. Az egész ellenzék átsétálhat a másik oldalra, csak azt a fogadalmat kell letennie, hogy felfüggeszti elveit; csak a klubon belül propagálja azokat, ellenben a képviselőházban nem szól ezekről az elvekről semmit. (TJgy van! a szélsobaloldalon. Mozgás jobbfelöl.) De, t. ház, a kormányelnök urnak ez a programmja nagyon kielégíti a szabadelvű pártot, (Halljuk! Halljuk!) mert a merkantilisták azt mondják: »Mi benn maradunk, hiszen a kormányelnök egy kicsit merkántilis is;« az agráriusok azt mondják: »Mi is benn maradunk, hiszen a kormányelnök ur egy kicsit agrárius is;« a konzervativek azt mondják: »Mi benn