Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-21

288 21. országos ülés 1901 deczember 3-án, kedden. S azért — bár helyeslem, hogy rendes körülmények között az államháztartás menetét megakasztani nem lehet — ily körülmények közt hazafias kötelezettséget teljesítek én és teljesít ez a párt, midőn lehetetlenné teszszük, hogy önök az államháztartást tovább vigyék. Azért nem adjuk meg az eszközöket annak továbbvitelére. (Elérik helyeslés a szélsöhaloldalon.) De higyjék el, nemcsak nekem, másoknak agyát is gondolkozásra készteti ez. Mert a mely perczben odaáll ez az ország, s azt mondja: jogaimat követelem, nem tűröm, hogy tovább zsákmányoljatok, abban a perczben a korona is meghajolna a nemzet akarata előtt Mert első a nemzet és azután jön a korona. _ Önöknek nem adom meg a felhatalmazást. (Elérik éljenzés és taps a szélsöbaloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Ki következik ? Kubik Béla jegyző: gr. Zichy János! Gr. Zichy János: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Az előttem fekvő törvényjavaslatot, a mely egy bizalmi momentumot involvál, nem fogadom el azért, mert elvi okok választanak el bennünket a kormánytól, a melyekből kifolyólag bizalommal a kormány iránt nem viseltethetünk. (Helyeslés a néppárton.) Hogy mik azok az elvi okok, azt itt ez alkalommal kifejtenem talán felesleges; kifejtettük már több izben, meg is ismételtük, e tekintetben tehát nem akarom a t. ház figyelmét igénybe venni. Ezen elvi okok benn vannak abban a különbözetben, a mely a mi programmunk és a többség gyakorlati politikája között van. (Helyeslés a néppárton.) T. ház! Az a mód, melylyel a felirati vita alkalmával e pártot a többség padjairól támadni jónak látták, azt látszik előttem bizonyítani, hogy az a sajátszerű antagonizmus, melylyel a régi rendszer viseltetett a néppárt irányában, ma is él az igen t. szabadelvű pártban. Következik ez azon körülményből, hogy elővették a régi rendszernek a fegyvereit, meggyanúsítottak bennünket, megvádoltak azzal, hogy a nemzetiségekkel paktálunk, hogy hazafiatlanok vagyunk. Sőt mi több, a t. miniszterelnök ur, a ki különben olyan objektív és olyan óvatosan traktálja a fontos kérdéseket, maga is hivatkozott a vágujhelyi volt képviselőjelöltnek. Markovits Rezsőnek beszédére, a kiről azt állította, hogy néppárti képviselőjelölt volt, és ennek beszédéből azt magyarázta ki, hogy ő, illetőleg a néppárt helytelen nemzetiségi politikát csinál. Mindenki olvashatta ennek a képviselőjelöltnek a lapokban megjelent nyilatkozatát, melyből kitűnik először az, hogy az illető nem volt néppárti, hanem nemzetiségi jelölt; másodszor j^edig kitűnik, hogy a néppárt vele szemben állást foglalt. Nem hiszem, hogy ilyen momentumra nagy és bennünket mélyen érintő vádat alapítani szabad volna. T. ház, csak az tudja, hogy mennyire fáj az ilyen igazságtalan vád, a ki ugy, mint én, szivének mélyében hordja a hazaszeretet megszentelt érzését. (Elénk tetszés és éljenzés a néppárton.) Ez az az érzés, t. ház, a mely mindenkinek szivével együtt jő a világra, a kinek ősei hosszú időkön át éltek ezen a megszentelt földön ; ez az, t. ház, a mi családi és társadalmi életünknek alapját kéjDezi; (Helyeslés a néppárton) ez az, a mely arra ösztönöz bennünket, hogy fáradjunk, dolgozzunk, szenvedjünk, hozzunk sok-sok áldozatot, és ha kell, tanuljuk meg a lemondást is. (Ugy van! a néppárton.) A hazaszeretet, t. ház, az az ideál, a mely ott születik a magyar embernek bölcsőjénél, és csak akkor enyészik el, a midőn az utolsó hant zokogva hull le a koporsónk fedelére. A hazaszeretet az a spártai pajzs, a melyet minden magyar anya odaad gyermekének; nekem is odaadta anyám, a mikor kiküldött az életnek viszontagságos küzdelmébe; az az egyedüli összetartó kapocs, a mely összeköt midnyájunkat, osztályrang- és valláskülönbségre való tekintet nélkül; ez az, a mely a testvériség érzését involválja, azért, mert összetart, összekulcsol és egyesit; hatalmassá és nagygyá tesz bennünket, mert sok minden elválaszthat, t. ház, és talán nem él ezen a földön két ember, kinek lelki világa minden tekintetben egymáshoz simulhatna, egynek azonban egyesítenie kell minden magyart, politikai állásra való tekintet nélkül, és ez az emberi szív érzelmeinek a gyöngye: a hazaszeretet. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a néppárton.) Ezt a hazaszeretetet, a mely nem kér, hanem mindent odaadni kész; a mely nem önző, hanem áldozatra képes, nem engedem elvitatni senki által semmi körülmények között sem önmagamtól, som attól a párttól, _ a melynek tagja lehetni, szerencsés vagyok. (Elénk helyeslés és éljenzés a néppárton.) És legkevésbbé engedhetem meg ezt különösen a sajtó azon áramlatának, a mely, ugy látszik, a régi rendszer dohos levegőjéből csap át ebbe a megtisztuló atmoszférába (Helyeslés a néppárton) és felkapja ezeket az üres vádakat, mint a hogy a dermesztő őszi szél felkapja a száraz, elhalt sárga faleveleket, és viszi, sodorja azokat magával tovább, nem tudva, hol fogja azokat elejteni és mit temet el általuk. Ez az eljárás lehet elfojtott keserűségnek kifakadása-; lehet talán időtöltés ; lehet egy általam meg nem értett taktika, de semmi esetre sem produktív, hanem nagyon is improduktív foglalkozás, amely sokkal inkább mérgez, mint az az állítólagos konkoly-hintés, amelyet Rakovszky István t. barátomra ráfognak, aki velem együtt szive mélyében fel van háborodva, amikor azt látja és tapasztalja, hogy ma is azokkal a fegyverekkel küzdenek ellenünk, különösen a sajtóban, a mely fegyvereket a régi rendszer mellett küzdők kezeiből csak egyesült