Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-21

21. országos ülés 1901 deczember 3-án, kedden. 289 erővel bírtunk kicsikarni. (Helyeslés a néppárton.) Azt mondják rólunk, hogy a néppárt aláássa az államnak vallási és erkölcsi alapjait, a mikor a választási küzdelmekben felekezeti szempontból izgat. Először is tagadom ezt, t. ház; de másrészt kérdem és kíváncsian kérdem: mutassa meg nekem valaki a felekezetnélküli állam vallási alapjait, a melyeket megtámadni lehetne. (Helyeslés a néppárton.) Hiszen ezeket a vallási alapokat épen a felekezetnélküli állam a sza • badelvüség nevében vetette ki lábai alól, mikor felekezetnélkülivé vált. Kérdem, lehet-e, szabad-e olyan váddal, olyan ténynyel megvádolni egy egész pártot, a mely tények elkövetése magában véve fizikai lehetetlenség ? (ügy van! Ugy van! a néppárton.) De hogy visszatérjek arra az annyiszor variált témára, a mi, ugy látszik, nagyon tetszetős, hogy a néppárt tényleg a választások alkalmával a legnagyobb mértékű izgatást fejtette ki, azt kérdezem én egész tisztelettel és objektivitással: vájjon elképzelhető-e, hogy azok, a kik annak idején lelkűknek egész hevével és vallási érzésen alapuló meggyőződéssel küzdöttek az egyházpolitikai törvényalkotások ellen, hogy azok olyan gyorsan feledhessék az annak idejében a szabadelvüség sajtójában megjelent, a liberalizmus nevében epébe mártott tollal irt vádaskodásokat és rágalmakat ? Azt hiszi az igen t, szabadelvüpárt, hogy az annak idején a magyar főrendiház előtt lezajlott és szabadelvű rajongók által inszczenált szomorú és sajnálatraméltó eseményeket el tudja felejtetni egy minden tekintetben tiszteletreméltó államférfiunak és kormányelnöknek odavetett hármas jelszava ? A politikában ép ugy, mint a természetben nincsenek ugrások; a politikában ép ugy, mint az életben a bűn megboszulja magát, a megmérgezett sebek örökké genyednek, nem tudnak begyógyulni és a fertőzés végre megtámadja a szervezetet, hogy azt is megmérgezze. Sokan csodálkoznak a felett, hogy mi nem viseltetünk több szimpátiával az uj rendszer iránt. De ezek talán feledni látszanak azt, hogy az uj rendszer épen azt vette át, mint első sorban megőrzendő drága örökséget, a mi az én felfogásom és meggyőződésem szerint a mérgezést és fertőzést okozta: az egyházpolitikát. (Ugy van! Ugy van! a néppárton.) Az igen t. miniszterelnök ur a felirati vita alkalmával mondott egyik beszédében az ő modorában mindenkor tapasztalt előzékenységgel rólam megemlékezvén, azt mondta, hogy én, habár galambszeliden, de újra és újra feltépem a hegedő sebeket. T. ház, én csak rekriminálok és azt kérdezem, vájjon az a szabadelvüség, a melyről a miniszterelnök ur egy olyan gyönyörű szép definicziót adott a főrendiház legutolsó ülésén, nem engedi-e meg azt, hogy paKÉrVH. KAPLÓ. 1901 —1906. i. KÖTET. naszkodjunk, ha fájdalmak gyötörnek, és hogy aggodalmainknak kifejezést adjunk akkor, a mikor ezen aggodalmakra meggyőződésünk szerint elegendő alap forog fenn. (Helyeslés a néppárton.) A liberalizmusról én nem tudnék olyan virágos definiczót adni, mint a t. miniszterelnök ur tette, de azt hittem, hogy a feljajdulásra, aggodalomra és panaszra ez a szabadelvüség is megadja a szabadságot. Én sebeket nem téphettem fel és nem téphetek fel azon egyszerű oknál fogva, mert ezek a sebek soha sem gyógyultak be teljesen. De kijelentem, hogy ha valamikor begyógyulnának, akkor sem tépném fel őket, mert ón nem szenvedélyeket mozgatni és izgatni akarok, és akkor, a mikor az egyházpolitikai törvények revízióját akarom, nem rombolni, hanem építeni kívánok. (Helyeslés a néppárton.) Olvassa el bárki is eddig elmondott beszédeimet és felszólalásaimat, nem fog azokban találni egyetlen szót, egyetlen helyet vagy vonatkozást, egyetlen momentumot sem, mely az izgatáshoz még távolról is hasonlítana. De ha azt látjuk, t. ház, hogy fejünk felett a ház lángokban áll, akkor talán ez a szabadelvüség is megengedi azt, hogy segítségért kiáltsunk. Mert a t. miniszterelnök ur maga mondta azt. hogy a szabadelvüség a szabad mozgásnak a szelleme. De ugy látszik, s ezt a t. miniszterelnök urnak a felirati vita alkalmával mondott egyik beszédéből olvasom ki, hogy ő az egyházpolitikai törvények revízióját a reakczió előjátékának tekinti. Hát én ezt igy indokolatlanul odavetve, őszintén megvallva, nem értem. Nem értem pedig azon egyszerű oknál fogva, mert én magamat reakcziona'riusnak egyáltalában nem érzem. Sőt határozottan kijelentem és kérem, hogy bárki és bármikor hivatkozzék erre, kimondom, hogy ha bármikor felvetné itt a fejét, akár e házban, akár e házon kivül, a reakczió, a visszafejlődés, vagy amint a t. miniszterelnök ur sajátságosan, tipikusan kifejezte magát, a visszacsinálásnak szelleme, én lennék az első, a ki minden rendelkezésre álló eszközzel annak útjába állanék. (Helyeslés Ugy van! Ugy van! a néppárton.) Mert nincsen könnyebb, t. ház, mint egy eszmét és törekvést egy rémképpel agyonütni annak, a ki, mint a t. miniszterelnök ur, tagadhatatlanul a népszerűség szárnyain lebegve gyakorolja hatalmát. A kísértetektől azonban csak a gyermekek félnek és a boszorkányok létezését mái; Kálmán király tagadta, mégpedig törvényben. Én, t. ház, a reakcziót és annak rémeit nem tartom és nem tarthatom másnak, mint kísérteteknek, fantomoknak ós boszorkányoknak, a melyekről ügyesen szőtt mesékkel lehet mulattatni, szórakoztatni és áltatni a hiszékeny gyermekes tömegeket; de nem lehet komolyan beszélni a huszadik században a magyar parlamentben épen a t. miniszterelnök urnak, a kinek módjában állana ezen állítólagos reakczió rémének még csak árnyékát is kiűzni ebből a hazából, ha az tényleg léteznék, 37