Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-21

278 21. országos ülés 1901 deczember 3~án, kedden. Már most áttérhetünk a napirendnek következő tárgyára, t. i. a pénzügyminiszternek az 1902. év első négy hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő kiadásokról szóló törvényjavaslatára, (írom. 13, 21.) Az előadó ur kivan szólani. Neményi Ambrus előadó: T. ház! Az 1897-ik évi XX. t. ez. 19 §-a rendeli, hogy oly esetekben, mikor a költségvetési törvény azon év január elsejéig, a melyre szól, létre nem jöhet, a kormány felhatalmazást tartozik kérni arról, hogy a legutóbbi költségvetési törvény keretében az állami jövedelmeket folytatólagosan beszedhesse és a kiadásokat fedezhesse. Tekintettel arra, hogy minden valószínűség szerint a törvényhozás nem lesz abban a helyzetben, hogy ez év végéig az 1902. évre szóló költségvetést elintézhesse, a kormány bemutatja a jelen javaslatot, melyben a törvény által előirt azt a felhatalmazást kéri, hogy a jövő év első négy hónapjában a legutolsó költségvetési törvény keretében az állami jövedelmeket folytatólagosan beszedhesse és kiadásait fedezhesse. Miután, t. ház, az ily törvény bemutatásának a törvény által előrelátott feltétele kétségen kivül bekövetkezett, maga a bemutatott törvényjavaslat pedig formájára nézve teljesen megfelel e törvény intézkedéseinek, a pénzügyi bizottság ezen javaslatot a maga részéről elfogadta és ajánlja a t. háznak, hogy ezt szintén elfogadni méltóztassék. (Helyeslés jobbról és a középen.) Kubik Béla jegyző: Komjáthy Béla! Komjáthy Béla: T. képviselőház! Egész készséggel elismerem, hogy ezúttal a költségvetés le nem tárgyaihatásának oka nem a kormány mulasztása, s igy készséggel elismerem azt is, hogy nem terheli a kormányt mulasztás az iránt, hogy ezúttal ezt a felhatalmazást kell kérnie. Mert tényleg az országgyűlés csak október hónajman ülvén össze, már eleve ki volt zárva, hogy itt a költségvetés még az év folyamán tárgyalható legyen. Minthogy ezt elismerem, ennek logikai következményeként tehát, tekintve különösen azt, amit az előadó is felhozott, hogy a törvény is kötelezi a kormányt az ilyen törvényjavaslat benyújtására, azt kellene mondanom^hogy ezt a felhatalmazási törvényt elfogadom. Én azonban, t. képviselőház, pártom megbízásából épen azért kérek szót ezúttal, hogy a törvényjavaslat ellen nyilatkozzam. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Igyekszem először is elvi szempontból megvilágítani, miért járok igy el és miért jár igy el ez a párt. Alkotmányos életünk kezdetétől fogva a függetlenségi és 48-as párt az ilyen felhatalmazási törvények megszavazását mindig bizalmi kérdésnek tekintette, (Ugy van '• a szélsöbaloldalon.) sőt 1867/8-ban, midőn első alkalommal kért a kormány ilyen felhatalmazást magának, még az akkori ellenzéknek egy másik frakeziója is, a mely pedig abból indult ki, hogy itt voltaképen nem lehet bizalmi kérdést felvetni, mert az állam háztartásának megakasztása helytelen dolog, kimondotta, hogy lehetnek esetek, a mikor igenis bizalmi kérdéssé kell tenni és meg kell tagadni az ilyen törvénynek megszavazását, és a mint a tények azután mutatják, csakugyan az a párt is igy járt el. Mi tehát a régi eljáráshoz ragaszkodva, igenis bizalmi kérdésnek tekintjük azt, hogy a felhatalmazási törvényt megszavazzuk-e a kormánynak. A bizalmatlanságot felfogásom szerint egyszerűen oda dobni nem lehet, hanem, ha annak komolyságot akarunk tulajdonítani, azt minden egyes alkalommal bizonyítani kell, illetőleg indokolni kell, vájjon az a bizalmatlanság jogosult-e azon párt részéről, a mely azt hangoztatja. Mi, t. képviselőház, a mi bizalmatlanságunkat a kormány irányában két forrásból merítjük. (Halljuk ! Halljuk!) Az egyik forrás azon közjogi alap, a melyen a kormány áll, a melyet mi, ezen párt, az országra nézve mindig rossznak, vészthozónak tekintettünk. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) A második forrás, a melyből bizalmatlanságunkat merítjük •— már rálépve a bírálat kedvéért a közjogi alapra — azon felfogásunk, hogy ez a kormány, mint minden elődje, ezen az alapon sem védte meg a nemzetnek jogait, nem előre, hanem inkább visszafelé, retrográd irányban haladt. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Azért emiitettem azt fel, hogy ez a kormány és elődei, mert én ós ez a párt meg vagyunk arról győződve és ezt ezúttal is hangsúlyozni kívánjuk, hogy ez a kormány folytatása mindazon kormányoknak, a melyek az alkotmány visszaállítása, tehát 34 év óta Magyarországot kormányozták. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ugyanazon rendszernek, ugyanazon iránynak szülötte, fentartója és erősítője. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) És hogy mi ez a rendszer, azt röviden ezzel jellemzem: térdet, fejet hajtani az osztrák kívánságok előtt és elaltatni, félrevezetni a nemzetet, hogy reméljen és tűrjön a jövő érdekében. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Igaz, hogy minden egyes kormány ugy igyekszik itt feltüntetni az ő működését, mintha más elvi alapon állana, azonban, ha egy kicsit — és ez szükséges is — megvilágítjuk a helyzetet, akkor elmondhatjuk, hogy 1867-től kezdve váltakoztak ugyan a miniszterek, váltakoztak a kabinetek, de politikai rendszer és irány szempontjából mai napig semmi változás nem történt. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Kezdjük mindjárt az Andrássy-miniszteriummal. A mi változás az alatt történt, arra nézve senkinek sem jutott eszébe, hogy azt talán elvi szempontokból történteknek mondta volna. Az Andrássy-miniszterium után, midőn 1871-ben Lónyay Menyhért lett Magyarország miniszterelnöke, mindjárt sz'ékfoglalása alkalmával szükségesnek látta kijelenteni, hogy a kor-