Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.
Ülésnapok - 1901-21
276 21. országos ülés 1901 deczember 3-án, kedden. a honvédelmi tárcza költségvetésével egyidejűleg napirendre tűzhetők legyenek. Végül a honvédelmi miniszter ur jelentései az 1901. szolgálati évben tényleges szolgálatban állott közös hadseregbeli egyéves önkéntesek tartalékos tiszti vizsgálatának eredményéről; az 1901. szolgálati év folyamán a közös hadsereg magyarországi ezredeiben és a magyar honvédségben előfordult öngyilkossági esetekről; továbbá a közös hadseregből a m. kir. honvédség állományába az 1900. évi november 1-étől 1901. évi október végéig történt tiszti áthelyezésekről előzetes tárgyalás végett a véderőbizottsághoz utasíttatnak, — természetesen szintén kinyomatván és a képviselők közt szétosztatván — azzal az utasitással, hogy oly időben adja be ezekre vonatkozó jelentéseit, hogy azok az ujoncz-jutalék megajánlásáról szóló törvényjavaslattal egyidejűleg napirendre tűzhetők legyenek. T. ház! Boda Vilmos képviselő ur, mint biráló-bizottsági tag az eskü letételére jelentkezett. Kérem a t. házat, méltóztassék előbb meghallgatni a házszabályoknak ilyenkor felolvasandó szakaszait. Kubik Béla jegyző (olvassa a házszabályoknál 30.—34. és 40.-46. §-ait). Elnök: Méltóztassanak most az eskümintát meghallgatni. Molnár Antal jegyző (olvassa az eskümintát. Boda Vilmos leteszi az esküt.) Elnök: Az igazságügyi bizottság kíván jejelentést tenni. Vancsó Gyula előadó: T. képviselőház! A képviselőház 1901. évi november 23-án tartott üléséből felhívta az igazságügyi bizottságot arra nézve, mondana véleményt, hogy azokra a tisztviselőkre, nevezetesen törvényhatósági és városi tisztviselőkre és vasúti alkalmazottakra nézve, a kik képviselőkké megválasztattak, miként alkalmaztassák a lakbér-illetmény tekintetében az 1893: VI. t.-czikk, illetve az Í901: XXIV. t.czikk 26-ik szakasza. Van szerencsém az igazságügyi bizottság jelentését (írom. 39) a t. háznak bemutatni, egyszersmind kérve, hogy ennek kinyomatását elrendelni és alkalomadtán tárgyalásra határnapot kitűzni méltóztassék. Elnök: Az igazságügyi bizottság jelentése ki fog nyomatni, a kéj>viselő urak között ki fog osztatni és a képviselőház annak idején a napirendre tűzés iránt határozni fog. Következik a napirend első tárgya: a gazdasági bizottság jelentése (írom. 24) az országgyűlési gyorsíró-hivatal tagjainak kérvénye tárgyában. Biró Lajos, a gazdasági bizottság előadója: T. ház! A mint köztudomású, a gyorsíró-hivatal szervezése 1869-ben történt. Ezt megelőzőleg Fenyvessy Adolf és Kónyi Manó urak az országgyűlés részéről meg voltak bízva a tárgyalások gyorsírói vezetésével. Ezen alkalommal ők alapítottak egy vállalatot, mely szerint a gyorsírói feljegyzések bizonyos előfizetési dijak fejében minisztériumoknak, újságoknak, pártköröknek ki lettek szolgáltatva, elég rövid idő alatt az ülés után. A mint méltóztatnak tudni, ezen országgyűlés megnyíltakor az országgyűlési beszédek közlésére uj rend lépett életbe, mely szerint minden nap a gyorsírói feljegyzések a Budapesti Közlöny mellékleteként jelennek meg s kiosztatnak. Ez által a gyorsírók jelentékeny jövedelmi veszteséget szenvednek, mivel jogosan birt jövedelmüktől esnek el. Ezért kérvényt adott be a gyorsiroda a képviselőház gazdasági bizottságához, melyben e czimen kárpótlást kérnek. Miután azonban a gazdasági bizottság nem érezte magát illetékesnek, hogy ebben bírálatot mondjon, a képviselőház elé terjeszti ezen kérvényt éa elvi döntést kér ezen ügyben. Kérvényükben előadják, hogy ők tetemes károsodást szenvedtek és ezen károsodás fejében átalány-összegben kártalanítást kérnek. A gazdasági bizottság érdemleges és beható tárgyalás alá vette ezen kérvényt és alapos tanulmányozás alapján a jelen javaslatot terjeszti a t. ház elé. Ezen tanulmányozás utján azon meggyőződést merítette a gazdasági bizottság, hogy a gyorsíróknak kártalanításra joguk nincs, mert semminemű jogi alap és jogi indok ezt nem tudja magyarázni. 1869. május hó 5-ikén a képviselőházi elnöki és jegyzői kar értekezletén kimondatott, hogy annyiban segélyezi ezen vállalatot a ház, a mennyiben a kőnyomdája használatát e czélra átengedi, s ezzel hallgatólagosan mintegy beleegyezését és segélyét ígérte ezen vállalatnak. Ennek alapján a gazdasági bizottság a következő javaslatot terjeszti a ház elé: a főnök kapjon 2960 koronát, a másodfőnök 1410 koronát, négy revizor egyenkint 1060 koronát, öt gyorsíró egyenkint 780 koronát, öt másik gyorsíró egyenkint 630 koronát, két kezelő egyenkint 890 koronát, ellenben két gyorsíró-segéd egyenkint 800—800 korona két évi részletben fizetendő végkielégítést. A többi alkalmazott hivatalnokok a két gyorsíró-segéddel szemben mindaddig kapják ezen javadalmazást, f. évi november hó 1-től kezdődőleg, a meddig saját személyükben a gyorsirodánál alkalmazva vannak. T. ház! A gazdasági bizottságot két szemj)ont vezette ezen javaslat tételénél. Az egyik szempont volt az az általános gazdasági válság, mely hivatalos helyről is konstatálva lett a pénzügyminiszter ur által, de általánosan mindenki előtt is ismeretes az országban, s a mely ugy az egyes háztartásokat, mint az államháztartást igen-igen nagy takarékosságra utalja. Ezen helyen nem zárkózkatom el azonban azon szerény egyéni nézetemnek kifejezése elől, mely szerint mindenki, a ki fix jövedelemre van utalva, a ki az állam pénztárából kapja biztos jövedelmét és igy sokkal jobban tudja beosztani életmódját és háztartását, az aránylag sokkal jobb helyzetben