Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.
Ülésnapok - 1901-18
18. országos ülés 1901 A tisztelt képviselő ur aztán még rejtelmesebben kezelve a kérdést és az én politikai multamat, tovább megy és azt mondja, hogy lett belőlem bankár. (Halljuk! Halljuk!) Nekem nincsen semmi okom erről nem beszélni. nem is beszéltem volna róla és a tisztelt ház türelmét nem vettem volna igénybe, de engedelmet kérek, mert ez rossz értelemben van mondva, mert ez gyanúsító értelemben van mondva, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) mert ez kisebbitő értelemben van mondva, tehát kötelességem nyilatkozni. Én ott, azon a helyen (a középre mutat) 1882-ben rámutattam egy igen hosszú beszédben az ország pénzügyeire. Lengyel Zoltán: Vészi helyéről? Széll Kálmán miniszterelnök: Mi köze a képviselő urnak ahhoz, mi baja van vele? Higyje meg, nem valami nagyszerű dolog, hogy mikor ezeket fejtegetem, egy ilyen nagyon kisszerű közbeszólással engemet zavarni akarnak; ebben semmi viccz sincsen, sem a szólásszabadság parlamenti helyes felfogása nincsen. 1881-ben és 1882-ben ott ültem azon a helyen és akkor rámutattam arra, hogy az ország pénzügyei — nézetem szerint — nincsenek rendben és nem vitetnek abban az irányban, a melyben vitetniök kellene. Kiáltottam a sikra és figyelmessé tettem mindenkit, nagyon erős, bátor kritikával. Megtettem a magam kötelességét. Hogy azután én mindenféle kisebbszerü és apróbb dolgokban, mikor nem voltam vezető, tehát a felelősség nem terhelt, első sorban és különben is politikailag visszavonultam, bálázókért az elvekért, a miken a politika nyugodott, vállalom a felelősséget, nem szólaltam fel minduntalan, hogy markírozzam, mit tartok helyesnek, mit helytelennek, mit jónak és mit rossznak : a parlamenti és pártélet természetéből folyik ez. Lettem tehát bankár, azt mondja Rakovszky képviselő ur. Miből állott ez az én bankárságom? Én akkor politikailag visszavonult helyzetben voltam és megalkottam egy intézetet, a hová engem nem vitt be senki, semmiféle protekczió. semmiféle kör, sem hatalmi, sem pénzkör, a melyet megcsináltam magam semmiből, hogy az ország ingatlan reálhitelét szolgálja, hogy az ország záloglevélhitelét tegye erősebbé, hogy megteremtse azt, a mi nem exisztált addig, a mi azóta sok száz millióval volt üdvös hatású az ország gazdasági fejlődésére, az u. n. kommunális hitelt. Ezt az intézetet megcsináltam, olcsó pénzt adtam sokfelé és segítettem. És ha szememre veti a képviselő ur, hogy ott nekem több jövedelmem volt, mint nem tudom hány képviselőnek összevéve: hát erre azt felelem, hogy mindig tisztességes és elégséges volt, de nagygyá akkor lett, mikor az intézet megnőtt nagygyá az én véres verítékemmel, — mert az nem volt sinecura, hanem egész erővel dolgoztam ott, a mellett, hogy itteni kötelességeimet is teljesítettem: akkor igenis az én becsületes, KÉPVH. KAPLÓ. 1901 1906. I. KÖTET. november 27-én, szerdán. 26.*) fáradsággal, és felelősséggel járó munkámért járó dijat elfogadtam, önérzettel fogadtam el. (Zajos helyeslég és taps jobbfelül.) Elfogadtam, mert abban nem látok sem kisebbitőt, sem becsmérlőt, sem semmit, ba valaki becsületesen és a saját munkájával keres. (Zajos helyeslés és taps jobbfelöl) Hát ily értelemben tekintem a dolgot minden vonatkozásában: nemcsak megengedett, nemcsak minden tekintetben helyes és az ember munkájához természeténél fogva adhaereáló dolognak tartom, hanem tartom a társadalom és az állam életében és tevékenységében az egyedül helyes felfogásnak, nem azért, mert demokratikus és liberális, hanem mert ez alapfelfogása minden jól és becsületesen felfogott munkás társadalmi rendnek. (Elénk helyeslés jobbról.) Már most ha ennek az intézetnek egyetlen egy ügye volna, a mit az az intézet, akkori működésében inkompatibilis módon, vagy azzal adhaereáló módon csinált volna magának; ha az intézet bármiképen, akár a törvényhozástól kapta volna a legkisebb protekeziót, vagy kedvezményt, vagy előnyt, — a legkisebbet csak — akkor azt mondanám : a képviselő urnak igazsága van. Én nem vettem igénybe semmiféle kedvezményt a földön. Az én intézetem fizetett adót, fizette a bélyegeket, nem kapott semmi j privilégiumot, csak a köztörvények oltalmát és I igy konkurrált — még pedig a magyar hitel nagy hasznára — olyan hatalmas intézetekkel, melyeknek igenis volt privilégiumuk. (Élénk h elyeslés jobb felöl.) Hát, ha ez igy van, akkor kérdezem minden igazságos embertől, hogy abban van-e az én multam kompromittálva, mert én becsületesen dolgoztam ? Hát többet ért volna, hogy akkor, mikor nekem módomban volt és talán csak nekem volt módomban — összeköttetéseimnél fogva és, megmondom, talán nevemnél fogva — ezt a nagy kapitálist ezen patriarchális, nem spekulácziós természetű banküzletre megszerezni: helyesebben jártam volna-e el az ország érdekében, ha, midőn visszavonultam, e helyett inkább sétáltam volna az utczán és nem tudom, milyen más dolgokon törtem volna fejemet. (Ugy van ! Ugy van! jobbfelöl.) Azt hittem, hogy én okosabban cselekszem, ha én politikai visszavonultságom azon korszakában dolgozom és munkálkodom az ország hitelének emelése érdekében és más fontos ügyek érdekében. Hogy azután azt, a mi nekem kijárt, öntudatosan, önérzetesen, mint az én munkámnak árát, elfogadtam : ezt, bocsánatot kérek, nem hányhatja szememre senki! (Elénk helyeslés. Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Most jön az, a mit t. képviselő ur — a ki pedig engem vádol clair-obscur-rel — igazi elair-obseure-be helyezett, hogy ebben aztán fel ne lehessen ismerni a valódi tényállást. Egy művészi, vagy tán nem egészen sikerült művészi fogással — mert hisz akkor nem tudnám 34