Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-18

262 18. országos ülés 1901 november 27-én, szerdán. kineveztek egy főügyészi helyettest, a ki — mint ő mondja — nevetségessé tette magát egyszer, mert kezei közül elszaladt egy szélhámos, egy csaló; azután, hogy egy banketnél kabáttal állt és azt valakinek fel akarta adni. (Derültség jobbfelöl.) A mi az elsőt illeti, ez legfölebb csak azt bizonyíthatná, hogy nem jó főügyész, de talán jó főispán lesz .. . (Tetszés jobbfelöl.) Rakovszky István: Rendszerváltozás! (Ugy van! a néppárton.) Széll Kálmán miniszterelnök: . . . Ez azonban semmi körülmények között nem képez botrányt. De én azoknak, a kik a tényálladékot jobban ismerik, és jobban be vannak azokba avatva, adok hitelt, mert azok nem in usum delphini használták az esetet; ezek azt mondják, hogy a dolog nem egészen ugy van, hanem ugy, hogy az az illető kaucziót igért, mert 3000 frtos csalásról volt szó, hazakisértette magát és hazulról megszökött. Hogyha a képviselő úron sohasem történt nagyobb dolog, mint ez : akkor gratulálok neki; ezért azonban egy embert elitelni semmi körülmények között nem lehet. (Ugy van I jobbfelöl.) A mi pedig a kabátot illeti, (Derültség jobbfelöl) engedelmet kérek, először is egy kicsit kételkedem azon, hogyha boldogult Szilágyi Dezső ebben a teremben most itt ülne, a képviselő ur ezt el merte volna mondani. (Ugy van! a jobboldalon.) De talán akkor is elmondta volna. Engedelmet kérek, ez nem bizonyít semmit. Nézze a képviselő ur, én, ha már szeret a multamban turkálni, 1868-ban, vagy 1869-ben, mint nagyon kezdő fiatal ember, a delegácziónak voltam jegyzője, a mely Bécsben ülésezett. Annak a delegácziónak elnöke : Majláth Antal gróf volt, a ki köztiszteletben álló, kiváló, igen jelentékeny ember volt a maga nemében, a régi 1848 előtti fogalmak szerint. O azonban nem nagyon tudott az uj parlamenti formákba beilleszkedni, hát segitséget igényelt és én, — akkori kortársaim tanúskodhatnak róla — igyekeztem neki, tőlem telhetőleg segédkezni. Egy napon, mikor valahova együtt mentünk, — mert mindig együtt mentünk, ülésre, ebédre, reprezentáczionális látogatásokra — Majláth Antal fogja a kabátomat és rám akarja adni. Csaknem a föld alá sülyedtem s azt mondtam: Kegyelmes uram, engedelmet kérek, már hogyan jutok ehhez? Erre gróf Majláth Antal igy felelt: Öcsém, kettőt tanulj meg! (Sálijuk! Hulljuk!) Először nincsen olyan ember, a kinek a kabátja feladásában ne segíthess, másodszor nincsen olyan nagy és kicsiny ember, a kitől kabátfeladást el ne fogadhass. Talán Kramolin ur is ezt az utóbbit vallotta; (Elénk derültség a jobboldalon) ez azonban semmi esetre sem bizonyít a mellett, hogy ő nem lesz kiváló főispán. (Tetszés jobbfelöl.) Különben most a t. urak nagyon bokrosak a nyitrai főispántól, az újtól és nagyon visszakívánják, ugy látszik, a régit. (Ellentmondás a baloldalon.) Talán sajnálják, hogy uj főispán jött, pedig, a mig Thuróczy Vilmos volt ott, nem hallottam egyebet, mint folytonosan azt, hogy Thuróczyt onnan kasszálni kell és el kell vinni. Engedelmet kérek, ez engem egy kicsit közel hoz ahhoz a felfogáshoz, hogy nem mindig objektiv alapból sarjadzanak ki azok a roppant elitélő nyilatkozatok. (Ugy van! jobbfelöl.) A másik, a mit a képviselő ur felhoz, az, hogy nincsen rendszerváltozás, mert íme, — mondja — történt, a mézesheteiben ennek a miniszterelnöknek, hogy megindítottak egy vizsgálatot, pedig nem is kérték és a vizsgálat még ma sem fejeztetett be; hogy az illetőnek most sem állapíttatott meg a büntetése, pedig a főispán is süi'gette, mert be akarták várni a választásokat és a többi. Hát ezt igy igen tetszetősen lehet illusztrálni. A dolog azonban igen egyszerű. Én vizsgálatot rendeltem el, mert kérték, de, ha nem kérték volna is, kötelességem volt és jogom volt hozzá és nem vártam a t. uraknak azt a bizonyos kényszerítését, a melylyel eldicsekedtek künn a vidéken, programmbeszédük alkalmával. Én elrendeltem Turócz vármegyében — nincs azon mit titkolni — a vizsgálatot. Azután kisültek vastag rendetlenségek, hanyagságból és mulasztásból származók; de egy sem sült ki olyan, a mely az alispánnak becsületes, tisztességes kezelését a legkisebb árnyékkal is illette volna. Mondom, kisültek mulasztások és e mulasztások olyan természetűek voltak, hogy a közigazgatási bizottság ezen vizsgálat alapján, a melyet én rendeltem el, őt elitélte a legnagyobb pénzbirságra. Már most azzal hozakodik elő a képviselő ur, hogy nini, a főispán azt mondta, hogy vagy menjen el az alispán, vagy ő megy el. Ilyen felállítása a kérdésnek először is nem tartozik ide. A mi ide tartozik, az az, hogy azokért a mulasztásokért, a melyek nem voltak semmi tekintetben sem mala fides-ből, hanem csak hanyagságból származók, az alispán elvette-e büntetését és akkora büntetést kapott-e, a mekkorát érdemelt, vagy nem ? Elvette! Nem mozdittatott el hivatalából, mert nem tartottam helyesnek, hogy egy embert, a ki hanyagság, mulasztás miatt büntetendő, megbélyegezzek, mert igen tisztességes, jóravaló ember ; (Helyeslés jobbfelol) hanem megbüntettem és a legnagyobb birsággal illettem azért, mert mulasztások voltak. Nos, ezt valami regényszerű dolgokkal felspékelve tálíilja fel a képviselő ur. Nem tudom, mit akar belőle következtetni, mert ebből sem az nem következtethető, hogy van rendszerváltozás, sem az, hogy nincs rendszerváltozás. Én egyszerűen teljesítettem a magam kötelességét, ugy, a mint jónak láttam. (Helyeslés jobb felöl) Végezve e meritórius dolgokkal, rátérek arra, a mit a t, képviselő ur nagy hangon kezd,