Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.
Ülésnapok - 1901-18
18. országos ülés 1901 november 27-én, szerdán. 263 olyformán, hogy számoljunk hát le egymással. Először is ezt azzal kezdi a képviselő ur, hogy én őket üldözöm, e házban bántom és vádolom, de a függetlenségi pártot nem, mert azoktól az uraktól félek, a képviselő úrtól pedig nem félek. Engedelmet kérek, de én e házban és e tekintetben tanúságot fog tenni mellettem mindenki és minden gyorsírói feljegyzés — sem nem üldözök, sem nem bántok, sem nem gyűlölök, sem nem rágalmazok, sem nem támadok senkit, (Ugy vem! jobbfelöl.) Én visszautasítom az ellenem történt támadásokat. (Helyeslés jobbfelöl.) És ha a függetlenségi párt abból a tárgyilagos hangból, a melyen ma viszi a vitát, kilép abba a szubjektív hangba, a melybe a képviselő ur belejött, akkor a szélső baloldallal, a függetlenségi párttal épp _ ugy fogok elbánni, mint a képviselő úrral. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Zaj és mozgás a néppárton.) Arról nem tehetek, hogy a függetlenségi párt ilyen riposztokra nekem alkalmat nem ad; ez a függetlenségi párt mellett szól és nem a képviselő ur mellett. (Tetszés jóbbfelM.) Ámde a képviselő urat sem bántom semmi tekintetben sem. Kérdem, én beszéltem-e a képviselő úrral azon a nyelven, a melyen kezdte — a felirati vitánál, tehát ezen országgyűlés legelső diskussziójánál — velem, nem a vitatkozást, hanem a támadást ? Nem ő állt-e elő mindjárt azzal, a mivel ma is a leszámolást akarja csinálni, hogy az én politikai multam kompromittálva van ? Rakovszky István: Hisz az igaz! Széll Kálmán miniszterelnök: Legyen az ön hite szerint! Én nem kérek belőle és nem is szeretném ezután, ha más véleményen volna. (Élénk tetszés, helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Tartozom azonban magamnak vele, hogy elmondjam, hogy mit tartok erről és jogom van hozzá elvárni, hogy a képviselő ur ezt, amit ebben a leszámolásban mondani akarok és mondani fogok, kellő parlamentáris nyugalommal, amint én hallgattam az ő beszédét, közbeszólás nélkül szíveskedjék meghallgatni. (Halljuk!) Azt mondja a t. képviselő ur, hogy a verbói választásnál én megvádoltam önöket. Ez nincs igj r , avagy nem mondtam-e azt, hogy így adatott nekem elő, és hogy az illetőnek módjában van ellene tiltakozni? Különben nem is ezen volt az én argumentácziómnak a súlya, hanem az én argumentácziómnak a súlya azon volt, a mit a nyomtatványból olvastam fel, az önök programmjának a 13. pontján, a mely vádolja a kormányt azzal, hogy a tót nyelvet elnyomja (Ugy van! jobb felöl) és a tótokat erőszakosan magyarosítja. (Ugy van! jobbfelöl.) Rakovszky István: Az nincs benn a programúiban ! Széll Kálmán miniszterelnök: A programúinak ez a pontja három sorból áll és azután mindjárt a negyedik sorban jön, de másképpen van ugyan nyomatva, nem mint programm, de ugyanazon a lapon, mint kommentár. (EllenmondásoJc a néppárton.) Tessék megnézni, itt fekszik előttem. (Zaj.) Rakovszky István: Ismét összefolyik valami! Széll Kálmán miniszterelnök: Ha a t. képviselő ur csak annyira tartózkodnék a szó öszszefolyástól, mint a mennyire én szoktam attól tartózkodni és mint a mennyire én érzem magam mentesnek attól, akkor bizonyára nem mondotta volna el azt az összegabalyodott dolgot, a mit tőle az imént hallottunk. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) A képviselő ur azon kezdi, hogy én politikailag szerencsés viszonyok között születtem. Bejöttem egy nagy szellemnek védő szárnyai alatt és annak köszönhetem azt, a mi belőlem lett. Az vett engem védő szárnyai alá és igy kezdtem meg politikai pályámat. Azontúl azután valahogy felkapaszkodtam miniszternek. Rakovszky István: Egy szót sem mondottam a felkapaszkodásról! Széll Kálmán miniszterelnök: Azt mondotta, hogy ezen nagy szellem védő szárnyai alatt lettem miniszterré, a mi azt jelenti, a mit mondtam. Jött azután a boszniai dolog, attól azután megugrottam. Ezt sem mondta? Rakovszky István: Igen, ezt mondtam! Széll Kálmán miniszterelnök: Azután lett belőlem bankár és ez multamnak első kajntuluina. Hát kérem, ez áll, de nem egészen igy. Én soha sem fogom eléggé meghálálni tudni az isteni gondviselésnek, hogy engem politikai pályám legelején annak a nagy szellemnek oldala mellé helyezett, a kin gyermekkorom óta csüggtem, a kitől magamba szívtam az ő tanait, szellemét, elveit, igazságosságát s a kinek én nem vagyok eléggé méltó tanítványa, arra se méltó, hogy saruit megoldjam, még emlékében sem. Elismerem, hogy politikai karrieremnek az volt az első alapvetése. (Tetszés jobbfelöl.) A ki azonban azt gondolja. — legyen ez a gondolata az övé és higyje, hogy jogosult— azt állítja, hogy én becsületes munkával nem igyekeztem politikai pályafutásomnak ezen első éveiben kötelességemet teljesíteni, azzal én nem vitatkozom. (Elénk tetszés jobbfelöl.) Rakovszky István: Azt én se mondtam! Széll Kálmán miniszterelnök: Annak szives figyelmét én egyszerűen arra kérem fel, méltóztassék átlapozni ennek a képviselőháznak az irományait és naplóit 1868-tól fogva 1875- februárnak nem tudom hányadikáig, a mikor miniszterré lettem sha akkor azt találja, bogyón nem.teljesítettem kötelességemet, hogy nem dolgoztam, hogy nem munkálkodtam, hogy nem hagytam nyomokat azokban a nehéz időkben, és hogy mint egyszerű képviselő nem vettem ki részemet abból az alapvető és kezdeményező nagy munkából, az vessen azután ilyen frivol ítéletet (Hosszantartó, élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) ennek a pályafutásnak elejére; de ne mondja: ez hát a háttere annak az emelkedésnek és
