Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-18

18. országos ülés 1901 november 27-én, szerdán. 261 ez szól belőlem (Helyeslés a jobboldalon) és azt keresi, hogy ugyan miből támadt az az érdes, ez az éles és tisztán személyes támadás, (Igaz! Ugy vanl a jobboldalon) azt gondolhatná, hogy a miniszterelnök isten tudja miféle atroczitást követett el, vagy pedig az isten tudja miféle ellenséges, személyes vonatkozású viszonyban volt az [illető képviselővel. Pedig nincs igy. Mentnek érzem magamat mindentől, a mi akár törvényes, akár erkölcsi dolgot érintett az én részemről. Hiszen Rakovszky képviselő urnak épen csak egy órával ezelőtt saját magam ellenében egy fegyvert szolgáltattam, a melyet tőlem kért. (Igazi Ugy van a jobboldalon.) Csak jellemezem, festem a helyzetet. Rakovszky képviselő úrral igen szívélyes társalgási nyelven beszéltem az előbb is. Hát miből származott ez a támadás? (Halljuk! Halljuk!) Kettőből. Az egyik az, mert a képviselő ur nem itt vesztette el velem szemben a csatát, hanem künn az országban. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Ezért önti ki ellenem az ő kegyetlen, ádáz dühét, (Elénk helyeslés a jobboldalon) és ezért buggyan itt ki belőle az ő szenvedélyes, erős természete. (Ugy van! a jobboldalon.) Rakovszky István: Eltalálta! Széll Kálmán miniszterelnök: Ugy-e, hogy eltaláltam ? (Tetszés.) Rakovszky István : Egészen! Széll Kálmán miniszterelnök: És a t. képviselő urnak még e motívumban sincsen igaza. Hát én nem kötelességemet teljesítettem? Hát ő kiméit minket? Ha én illegitimus eszközökkel, ha én erőszakkal és nem tudom miféle módon küzdöttem volna a képviselő urakkal szemben, akkor talán joguk volna hozzá. De azután a tisztességes, azután a lojális küzdelem után, a melylyel én az urakkal megvívtam a csatát, ugy jönni ide, a mint azt tette: ez, bocsánatot kérek, csak annak ad igazat, a mi második motívuma ,az ő nagy haragjának. (Halljak! Halljuk!) 0 haragszik és nem' én haragszom. Annak van pedig rendesen az életben igaza, a ki nem haragszik és nem annak, a ki haragszik. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Hát én megmagyarázom a másikat is. (Halljuk! Halljuk!) A képviselő ur, ugy látszik, itt nem tűr semmit. Nem én vagyok az Apis, hanem a t. képviselő ur, azokban a sima kijelentésekben, a miket a pártja (Tetszés jobbfelöl) érdes nyilatkozásaiba beburkolódzva tesz a t. képviselő ur, ott az ápis, a ki ezt a széket vörös posztónak nézi. (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelöl.) Mindenisinek, a ki itt ül, akárki legyen az, mihelyt annak az az egy kritériuma van, hogy az szabadelvű, (Elénk helyeslés jobbfelöl) annak ellensége, a kit támadni kell, mert ez önöknek vörös posztó. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Ebből magyarázom én ki azt a nagy haragot, és azért, mert igy magyarázom és másrészt, mert nyugodt az öntudatom, egész nyugodtan merek a leszámolásban résztvenni (Halljuk.' Halljuk! jobbfelöl) és a t. képviselő urnak, csak önvédelmi szempontból, vádjaira a világosságot odaállítani. (Halljuk ! Halljuk l) Mielőtt azonban ezt tenném, — mert nem szeretek semmivel adós maradni — engedjék meg, hogy csak egész röviden a képviselő ur beszédének első és inkább meritórius részére válaszoljak. (Halljuk ! Halljuk!) A t. képviselő ur azt mondja, hogy a miniszterelnök szereti a szólamokat és az összeolvadó beszédet, mert ő szereti a claire obseur-t. Hát kérem, én sohasem szerettem, sem most, sem máskor, a claire obseur-t, mert tudtam, hogy a claire obseur az mindig egy átmeneti állapot, vagy reggeli szürkület és akkor ki kell a napnak jönni, vagy pedig esti szürkület, s akkor el kell tűnni a napnak és jönni kell a sötétségnek. Én tiszta munkát szeretek és szeretem a világosságot, elfogadom a másik ellentétet, a másik álláspontot, mikor nyugalomra kell térnie a társadalomnak és a tevékenységnek; elfogadok bizonyos pauzákat, de a munka, a vita körében mindig a világosságot, és pedig az egyedül igaz, az egyedül jótékony világosságot szeretem. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Azért feleltem én a képviselő urnak kérdésére a múltkor egészen világosan, mikor ő meg akart engem fogni azon, hogy van-e rendszerváltozás, gondolván, hogy vagy azt mondom, hogy nincs, és akkor beleesem az egyik lyukba, vagy azt mondom, hogy van rendszerváltozás, és akkor beleesem a másikba. Én akkor azt feleltem, hogy van rendszerváltozás. Meg is magyaráztam, hogy miben van. Rakovszky István: No hát van rendszerváltozás! Széll Kálmán miniszterelnök: Hiszen megmondtam már a múltkor, (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl) meg is magyaráztam, hogy miben van. Még azt is megmagyaráztam, miért nem mondtam akkor, a mikor a képviselő ur kíváncsi nem volt rá és miért mondom most, a mikor kíváncsi rá. Az ő kíváncsisága azonban elkésve jött, mert ő kíváncsiságával csak azt árulta el, hogy csak ütni, lökni, sebezni, piszkálni szeret, de tényeket felhozni nem tud. (Ugy van! jobbfelöl. Ellenmondások a néppárton.) Micsoda tényeket hoz fel? Azt mondja, — és nagy applomb-bal hivatkozott egy mögötte ülő képviselő urnak, Okolicsányi képviselő urnak közbeszólására — hogy botrányosak a főispáni kinevezések. Okolicsányi László: Csak a mostaniak! Széll Kálmán miniszterelnök: Tartsa meg Okolicsányi képviselő ur a megjegyzését magának, vagy pedig álljon ki velem szemben, mert én nem fogadok el egy ilyen kijelentést bizonyítás nélkül. Okolicsányi képviselő ur megjegyzését Rakovszky István képviselő ur magáévá tette. Miben áll tehát a botrány? (Halljuk! Halljuk!) Abban, hogy Nyitra vármegyében