Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-18

260 18. országos ülés 1901 november 27-én, szerdán. mutatni. Megmutatni, hogy mi a mi helyzetünk, mi az enyém, mi ezé a párttá. (Halljuk! Halljuk! a néppárton.) Mi, t. képviselőház, életünknek derekán, mikor kenyerünk javát megettük, abban a pillanatban jöttünk ebbe a parlamentbe, mikor olyan izzó volt ennek a teremnek a padozata, mint még soha; gyűlölve a túloldalról a miniszterelnök úrral együtt, mert ő eltűrt minden méltánytalanságot, a melyet rajtunk elkövettek, akkor épugy, mint ma, megtámadva, hidegen fogadva jobbról is, balról is. Madarász József: Nem mind! Rakovszky István: Nem mind, igazat mond, örömmel konstatálom, különösen a kik nem régen még velünk együtt megharczolták, végig küzdöttek azt a nagy harczot. És itt szerény tehetségünk szerint, szerény munkánkkal megtettük azt, a mi tőlünk kitelt. Ha hibáztunk, azt — hiszen emberek vagyunk — elismerem, de egyet, t. miniszterelnök ur: nem volt senki, a ki védőszárnyai alá vett volna; nem volt semmi kilátás arra, hogy ez jóléthez, dicsőséghez, mihez vezetne. Nem volt semmi, csak egy: hogy kötelességet teljesítünk. (Tetszés a néppárton.) És, t. miniszterelnök ur, ha ez, a mit én mondok, igaz, és nem hiszem, hogy valaki ellentmondana, hogy akármit hibáztunk mi, egyben én és ez a párt bátran kitartjuk a versenyt a t. miniszterelnök úrral: ez az önzetlenség. (Igaz! Ugy van! a néppárton.) És ha a t. miniszterelnök ur nem tesz semmit, elitéi minket, eltűr minden támadást, ugy mint azelőtt, és semmibe sem veszi ennek a pártnak tevékenységét : még akkor is, ha nem mi előttünk, de ezen önzetlenség előtt kalapot emelne, csak önmagát tisztelné meg. (Tetszés és helyeslés a néppárton.) T. miniszterelnök ur, én büszke vagyok azokra a támadásokra és ezek a támadások okai annak, hogy még hívebben kitartok itt, mert gyáva katona az, a ki megszökik a támadások elől, különösen akkor, ha elavult, régi arzenálokból megrozsdásodva és kétszeresen mérgesen jönnek elő. (Tetszés a néppárton.) Én nagyon jól tudom, hogy én politikai tevékenységemnek gyümölcseit nem fogom ugy élvezhetni, mint a miniszterelnök ur, valamint társaim sem fogják élvezhetni. A miniszterelnök ur a politikai élet derűjét élvezi, mi annak boruját. De mi egy zászlót lobogtatunk: ezt a zászlót magasan lobogtatjuk és látjuk, hogy a fiatalság felismerte a nagy veszélyeket és kezd mozogni. (Igaz! Ugy van! a néppárton. Nagy zaj és ellenmondások a jobb- és szélsöbaloldalon.) Qiay Lajos: Elég szégyen és sajnos! (Zaj.) Szégyene marad a magyar ifjúságnak! (Zaj.) Vázsonyi Vilmos: Elég pénzbe is kerül az az ifjúság! Rakovszky István: Hogy egy páran sajnálják .. . (Zaj.) Olay Lajos; Nem egy páran, minden becsületes magyar ember! (Igaz! Ugy van! a jobboldalon és a szélsőbalon. Mozgás a néppárton.) Rakovszky István: Akkor én inkább gazember vagyok! (Zaj!) T. képviselőház ! Ezt a zászlót mi tovább fenn fogjuk tartani és tudjuk, hogy ha az önök üldözései következtében kifáradva ellankadunk vagy elesünk, ez_ az ügy nincs veszve. Nem fogadom el a czimet. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a néppárton.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! (Zaj a néppárton. Elénk felkiáltások jobbról : Halljuk! Halljuk !) T. képviselőház ! Jogom van kérni a t. túloldaltól és különösen a vádló úrtól, környezetétől és társaitól, hogy türelemmel hallgassanak meg. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Olay Lajos: Ugy van! Széll Kálmán miniszterelnök: Haván szivük és van bátorságuk engem itt támadni és vádolni, no hát akkor — engedelmet kérek — elementáris követelménye a parlamentáris tisztességnek, {Igaz! Ugy van! a jobboldalon) hogy engem türelemmel hallgassanak meg... (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Olay Lajos: Ugy van! Széll Kálmán miniszterelnök: . . . engem, a ki nem szoktam sérteni senkit, a ki senkinek múltjában nem szoktam turkálni, (Igaz ! Ugy van a jobboldalon) a ki senkinek múltját elő nem hozom, nem is törődöm vele, (Zajos helyeslés a jobboldalon és a középen) mert én az ügygyei törődöm és diskucziálok azzal, a ki velem szemben áll és nem kérdem, honnan jött, mi volt, mi nem volt; népképviselő és azon a jogon áll velem szemben és igy tekintem őt. (Elénk tetszés és helyeslés a jobboldalon.) A képviselő ur nem igy. A képviselő ur a múlttal akar leszámolni, a képviselő ur akarja és kényszerit rá, hogy én beszéljek személyes vonatkozású dolgokról, a melyeket mindig kerülni szoktam, (Ugy van! Ugy van! Tetszés jobbról) de hát, engedelmet kérek, az önvédelem álláspontjából (Elénk helyeslés a jobboldalon.) kötelességem önmagam és azon barátaim iránt, a kik engem támogatnak. (Élénk helyeslés a jobboldalon,) hogy e méltatlan támadással szembe nézzek. (Elénk tetszés. Felkiáltások jobbról. Halljuk! Halljuk!) És ha most valaki megkérdezi... (Egy hang a néppárton: Megtagadja a múltját?) Ha a t. közbeszóló képviselő ur annyiszor és ugy fogja megtagadni a múltját, a mint én, no akkor a t. képviselő urat dicsérni fogja minden ember. Ezzel a kijelentésével a t. képviselő ur a belsejébe enged pillantani és ugy látszik, hogy a t. képviselő ur nem ugy járna el, mint a hogy én járok el, hanem másként. (Helyeslés a jobboldalon.) Ha tehát mondom, valaki most elfogulatlanul nézi meg ezt az animózus vitát, a melyben azonban, legyen arról meggyőződve mindenki, engem sem a nyugalom, sem a hidegvér el nem hagy, nem pedig azért, mert teljes tiszta öntudattal beszélek (Helyeslés a jobboldalon) ós