Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-18

256 18. országos ülés 1901 november 27-én, szerdán. mi legalább ebben legyünk örökösei és legalább a mig az ellenzéken ülünk, mi is ezt hangoztathassuk. (Helyeslés a balközépen.) T. ház ! A második kérdés a belügyi kérdés volt. Én a kérdést pur et simple állítottam fel a ház előtt és indokoltam azt, hogy miért kérdem : van-e rendszerváltozás, vagy nincs ? Széll Kálmán miniszterelnök: Megmondtam, hogy miben van. Rakovszky István: Ott is összefolyt a sok szó. A t. miniszterelnök ur valóságos jongleurjátékot vitt véghez a frázisokkal és a sok szép szóval. Magyarázgatott, visszamagyarázgatott, kimagyarázgatott és nem magyarázott meg semmit. Magyarázott olyan dolgokat, a melyeket magyarázni nem kellett volna, olyan egyszerűen lehetett volna azokat elintézni. Az egyes kérdésre megadni az egyenes választ, hogy szakitott-e a múlttal, igen vagy nem. Pedig t. miniszterelnök ur és t. többség, ez a punctum saliens. S én annál inkább követelhettem volna ezt, mert a t. miniszterelnök urnak tettei egyáltalában nem erősitik meg azt a feltevést, hogy rendszerváltozás van és egy bizonyos kellemes clair obscure-ben hagyják azt a kérdést, van-e rendszerváltozás vagy nincsen. Vannak tettei a miniszterelnök urnak, — teljes lojalitással konczedálom —, melyek arra engednek következtetni, hogy van rendszerváltozás: vannak ismét tettei, melyek határozottan az ellenkezőt bizonyítják. (Helyeslés a néppárton). T. ház! A t. miniszterelnök urnak egynéhány ilyen tettét fogom a t. képviselőház elé terjeszteni és ítéletére bizni. Van egy megye •— az igen t. miniszterelnök ur meg fog engem érteni, a nélkül, hogy neveket említenék, — a hova az uj rendszerváltozás mániájának legelső rohamában a t. miniszterelnök ur Kaffka miniszteri biztost, a nélkül, hogy valaki kívánta volna, leküklötte. (Mozgás jobbfelöl. Halljuk! Halljuk! a néppárton.) Kaffka miniszteri tanácsos ur megjelenvén a megyében, ott mit talált ? A legnagyobb rendetlenséget. Volt ott egy alispán, a kiről azt mondta a közbeszéd, hogy a felebbvaló hatóságoktól leküldött hivatalos aktákat egy álló évig felbontatlanul hevertette asztalán. (Derültség a néppárton.) Egy alispán, a ki a törvényeket évek hosszú során át végrehajtatlanul hagyta. Azt a hibát fedezték fel ott, hogy a kasszákban körülbelül 10 vagy 20.000 frt hiányzik; megjegyzem, hogy nem malverzáczió miatt, hanem annak révén, hogy hanyagsága folytán bizonyos törvényeket végre nem hajtott, s ennek következtében bizonyos összegek nem folytak be ezekbe a kasszákba és a megye 15—20.000 írttal károsodott. Ez a vizsgálat — felkérem a miniszterelnök urat, sziveskedjék engem rektiflkálni, ha nem igy van és ha nem vagyok pontos — körülbelül 2 és fél óv előtt történt. Folyt a fegyelmi tárgyalás, és az alispánt szigorúan megbüntették. A fegyelmi ügy felment a minisztériumhoz, a hol, gondolom, mai napig is nyugszik. És az alispán mit tett? Járt-kelt és a markába nevetett ; azt gondolta magában ; nekem semmi bajom sem történhetik. Az uj főispán, a ki restelte ezt a dolgot, és mint rendszerető ember rendet akart csinálni, felment a miniszterelnök úrhoz — én mindezt onnan tudom, hogy beszélik a megyében, — és azt mondta : »Uram, hiszen nemén kértem, hogy ezt a Kaffkát leküldd ide, de hát ez a Kaffka konstatálta ezt és ezt; hiszen lehetetlenség, ha ily dolgok merültek itt fel, hogy akkor ez az ember továbbra is itt maradjon. Micsoda példával és hatással van ez az alantas hivatalnokokra? Kérlek, végezz az ügygyei. A t. miniszterelnök ur szép szavakkal biztatta őt, és a szegény főispán tovább állt, de ugy állította fel a kérdést a miniszterelnök ur előtt, — kérem tagadásba venni, ha nem igy van, — úgyszintén a nyilvánosság előtt is, hogy »vagy az alisjián, vagy én : kettőnk közül valakinek mennie kell.« Következtek a választások: a t. miniszterelnök urnak is. az alispánnak is volt egy jelöltje; volt továbbá egy nemzetiségi jelölt is. Ekkor a t. miniszterelnök ur tárgyalásokba bocsátkozott. Az az aiisj>án rokonát, a képviselőt, nem akarta feláldozni, de a képviselő ur végre visszalépett: a mint hallom, nemsokára egy nagyon jó közjegyzőséggel lesz ellátva, (Derültség a baloldalon. Mozgás jobbfelöl) a másik meg lett választv alispán, a mint hallom, megmaradt a helyén, de megmaradt a főispán is. (Mozgás és derültség a néppéírton.) Beöthy Ákos: Szép egység! Rakovszky István: Ebből láthatják, t. képviselőház, hogy milyen ez az uj rendszer odakint, és hogy mennek ott a dolgok. (Ugy van! Ugy van! balfelöl. Egy hang: Gyönyörű!) De, t. ház, itt vannak a legújabb főispáni kinevezések. (Mozgás. Zaj. Halljuk! Halljuk!) Azt mondja itt Okolicsányi László képviselő ur t. barátom, hogy »Ez botrány*. Tökéletesen igaza van. Nekem Kramolin ur ellen semmi kifogásom. A mióta ő ellenem (Halljuk! Halljuk!) egy sajtóperben a legprimitívebb módon felsült, azóta, ellene semmi kifogásom sincs. Ismerem az ő szereplését Pozsonyban, és ha ő jó, ügyes, kötelességtudó szívvel és önérzettel biró hivatalnok lenne, semmi kifogásom, hogy Nyitra megye közönségét ö vele boldogítsák. De Kramolin ur múltjában, hivatalos múltjában két nagy tett van, amelyen ma is kaczag Pozsony. Az egyik az, hogy mint állami ügyész, midőn egy Európaszerte körözött czégéres gonosztevőt, egy nagy sikkasztót, elfogtak, és átadták Kramolin ur védő szárnyai alá, annak az uri fellépése annyira imponált Kramolin urnak, hogy szabadon bocsátotta. Volt esze annak az urnak ugy eltűnni, hogy nyomát sem találták többé. (Derültség a néppárton.) De volt még egy másik dolga is. Annak az urnak közelebbi ismeretségére több más európai államok igazságszolgáltatásai is vágyakoztak, az körözve volt külföldön is és közzététetett, hogy ki fog