Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-18

18. országos ülés 1901 november 27-én, szerdán. 257 adatni. És amikor ki akarták adni, azt kellett mondani: Die Nürnberger kängen kehien, sie hätten ihn denn. Ennek azután a következménye az volt, — meg lehet találni az igazságügymi­niszteri akták között, — hogy Kramolin ur az első nagy orrban részesült. A másik igen fel­tűnő tette Pozsonyban az volt, hogy egy ban­két alkalmával boldogult Szilágyi Dezső jelen­létében megleste azt a helyet, a hova deponálta Szilágyi a kalapját és kabátját . . . (Zaj jobb­felol.J A miniszterelnök ur kalapról beszélt, te­hát nekem is szabad . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Csakhogy az nagyobb kalap volt! Rakovszky István: ... és mintegy hipnoti­zálva leste az egész ebéd alatt azt a pillanatot, a mikor felkelt Szilágyi Dezső, akkor odarontott a kabáthoz és tartotta, a mit Szilágyi Dezső meglátva, egy negyedóráig állva hagyta és aztán egy pinczérnek szólt, hogy hozza csak ide azt a kabátot. Ezen nevetnek mai napig is Pozsony­ban. (Felkiáltások jobbfelöl: Ez nem tartozik ide! Ez egy udvariassági tény! Zaj. Halljuk ! Halljuk!) Önök ezt természetesnek találják, hanem mi, a kiknek egy kicsit több önérzetünk van, e felett mégis megbotránkozunk. (Helyeslés a néppárton.) T. képviselőház ! Az előbbi rendszernek még egy más méltatása is van, a mi nem itt folyt le a házban. A t. miniszterelnök ur, Horánszky Nándor t. képviselőtársam ós Ivánka Oszkár t. képviselőtársam azt állították, hogy én a gyű­lölködés hangját akarom behozni és konkolyt hintek önök közé. Én egy kérdést tettem fel és hivatkozom egy férfiura, a ki nem ezeken a pa­dokon ül, gr. Dessewffy Aurélra, aki a főrendi­házban az előbbi rendszert tisztességtelennek nevezte el. Azt hiszem, hogy ebben tökéletesen egyetértett vele Ivánka Oszkár t. képviselőtár­sam, a ki még sokkal erősebb, nem parlamen­táris kifejezéssel illette és itélte meg azt az előbbi Eánffy-rendszert. És akkor jön a t. miniszter­elnök ur, s kijelenti ugyanazon rendszerről — az ö szívességének köszönhetem ezen sorokat — a következőket (olvassa): »Én nem ismerek aerát Magyarország kormányzati vitelében, a melyből a tisztesség karakterisztikonját csak igy futólag vagy bármily rövid megjegyzéssel a legkisebb mértékben levonni, vagy érinteni lehetne. A mód­szer lehet kifogás alá vehető, de azt nem mond­hatja senki, hogy bármely aerának a kormány­zata összefüggött volna a tisztesség karakterisz­tikonjával,« Hát ez a múltnak legfényesebb igazolása. Ha nem kirohanás ez a múlt mellett, ha nem a múltnak megvédése, akkor nem tudom, hogy miként kell azt megtámadni. És most rátérek arra, a mit Horánszky t. képviselő ur mondott. Az én t. képviselőtársam azt mondta, hogy nekem is részem volt ezen uj alakulásban és nekem is ugy kell elfogadnom ezt az uj alakulást, ahogy van és csak az uj KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. I. KÖTET. alakulás óta van nekem jogom ítéletet mondani, az előbbi időkre nem. T. kéjoviselőtársam téved. Más az ő álláspontja és más az én álláspontom. De t. képviselőtársain még a maga álláspontja szempontjából is téved. Mert én tökéletesen illojálisnak, helyén nem valónak tartanám azt, ha t. képviselőtársam előállana itt és a többség azon tagjait, akiket annyiszor támadott, most is foly­ton támadná. Ebben tökéletesen igaza van; ezt nem szabad tennie és ez nem volna lojális az ő részéről. De másik részében, hogy t. képviselő­társam fátyolt vetett az egész múltra, nem osz­tozom. Ez a második kardinális hiba, melyet elkövetett; megmondom majd, mi volt az első. T. képviselőtársamnak igenis kötelessége a mul­tat folyton szem előtt tartani azért, hogy abból a jövőre nézve a tanulságokat levonja. A mul­taknak megítéléséből és az embereknek a mul­takban való szerepléséről lehet biztos ítéletet formálni, hogy miképen formálódik a jelen és a jövő. (Ugy van! a néppárton és a szélsőbalon.) T. képviselőtársam, ez a második kardinális hiba, melyet elkövetett. Az első, amit elkövetett, az az önző önzetlenség volt, hogy ugy mondjam, melyet a tisztelt nemzeti párt elkövetett, mikor belépett a szabadelvű jaártba. Ismétlem, önző önzetlenség, mert tisztelem, deferálok, elismerem azt, hogy ez nagylelkűség volt, egyénileg szép vonás volt, méltó volt a múltjához és ezt az egyén Horánszky megtehette az egyén Horánszky­nak, de a politikus Horánszky a politikus Ho­ránszkynak, a mikor nem ő róla van szó, hanem az ország érdekéről, nem lett volna szabad, hogy megtegye; (Ugy van! Ugy van! a néppár­ton) ugy a hogy Tisza Kálmán kikötötte ma­gának a fúzió alkalmával azt, hogy a minisz­tériumban helye legyen, ugy kötelessége lett volna a volt nemzeti pártnak is ezt kikötni, mikor a szabadelvű pártba belépett. (Ugy van! Ugy van! a néppárton.) Azt hiszem, t. képvise­lőtársam, ez a felfogásom parlamentáris. (Ugy van! Ugy van! a néppárton és a szélsöbaloldalon.) Azt hiszem, hogy az én felfogásom be van iga­zolva a magyarországi jmrlamenti előzmények által. (Ugy van! Ugy van! a néppárton és a szélsöbaloldalon.) Ha ott mindig uj rendszerről be­szélnek és ha t. képviselőtársam azt mondja, hogy én illojális voltam azért, mert a t. minisz­terelnök urnak mindig szemére vetem a múlt­ját, ez, t. képviselőtársam, abban leli magya­rázatát, hogy nem áll az, a mit t. képviselőtár­sam mond, hogy én a t. miniszterelnök úrban egyedül látom a garancziát. Igenis láttam ak­kor, de abban a jogos feltevésben, hogy t. kép­viselőtársaimat a nemzeti pártról nemsokára a miniszteri székekben üdvözölhetjük. Mert ugy bánik az egész szabadelvű párt, vetekedik a volt nemzeti párt is, a t. minisz­terelnök úrral, mint az egyiptomiak az istenük­kel. Az egyiptomiaknak volt egy istenük, Apis volt a neve. (Egy hang a baloldalon: Ökör volt!) Ezt az Ajüst nagy diadalmenetben kö­33

Next

/
Oldalképek
Tartalom