Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-18

IS. országos ütés 1901 november 27-én, szerdán. 255 Elnök: A miniszter ur előterjesztése szerint a szabad hajózásról szóló törvényjavaslat a közgazdasági és pénzügyi bizottságon kivül még a közlekedési bizottsághoz is utasittatik. A miniszter urnak az ipari munkának vasárnapi szüneteléséről szóló 1891 : XIII. t.-cz. alapján kiadott rendelete pedig jelentéstétel végett kiadatik a közgazdasági bizottságnak. Következik a válaszfelirati javaslat részletes tárgyalása azon mód szerint, a melyet a t. ház magáévá tett. Nyegre László jegyző (olvassa a válaszfelirat czimét). Illyés Bálint: Rakovszky István! Rakovszky István: T. képviselőház! Első kötelességem volna a t. miniszterelnök urnak imént elhangzott ráfogásaira felelni. De miután a t. miniszterelnök ur nincsen jelen, fentartom ezen jogot beszédem végére. T. képviselőház ! Annak, hogy felszólalok, nem a lefolyt vita legutolsó napjai az oka, nem is akarom folytatni azon felolvasási matiné-kat. a melyeket a t. túloldal kezdeményezése folytán mi is kénytelenek voltunk folytatni, hanem egy beszéddel akarok foglalkozni, a mely egyenes, erős éllel, de abban az előkelő modorban, a melyben tőle meg vagyok szokva, néhány nap előtt Horánszky Nándor tartott. T. képviselőtársam, kit az ellenzék pacijain nagy élvezettel és nagy örömmel hallgattam, meg tudta magának tartani a túloldalon is az előkelő vezérszónok szerepét és én igen örülnék, ha a t. túloldal az ő nyomdokain haladna. T. képviselőtársam beszédét avval kezdte, hogy múlhatatlan kötelessége volt felszólalni. Teljes mértékben konczedálom és elismerem. Midőn én a kormányt szokott élességgel támadtam, utaltam a fúzió óta keletkezett viszonyra, senki sem volt hivatottabb, rátermettebb a válaszra, mint ő. De nagy sajnálattal láttam, hogy a jó erkölcsöket a rossz példa megrontja. Ön, t. képviselőtársam, a t. miniszterelnök ur nyomdokain haladt, a melyeket követett Ivánka Oszkár t. képviselőtársam is; azt mondotta, hogy czélom konkolybintés volt. Ebben egyetértett mind a három szabadelvű korifeus. Azt hiszem, a t. miniszterelnök ur nem fog neheztelni, hogy mind a hármat együtt emlegetem, mint koiúfeusokat. T. képviselőház! Hogy mily pásztorórák folynak le a régi és uj szabadelvűek között, ahhoz semmi közöm, az semmi tekintetben sem érdekel. Részemről nagy örömmel fogom venni, hogy a t. volt nemzetipártiak keseregnek a felett, hogy Tisza Kálmán, Gajári Ödön, Matlekovits Sándor és Szentiványi Kálmán nagy hazánkfiai többé nem boldogítják a szabadelvű pártot jelenlétükkel. Csak sajnálattal konstatálhatom, hogy az a beszéd magas színvonaláról arra a kicsinyes tzabadelvüpárti felfogásra ereszkedett le, a mely minden országos érdeket a Lloydklubbeli társalgó keretének szempontjából itél meg és azt hiszi, hogy itt nem az ország ügyéről, hanem a t. szabadelvű pártnak egyöntetűségéről és bérviszonyairól van sző. Ez az, ami elszomorított t. képviselőtársam felszólalásában. T. képviselőtársam megtisztelt támadásával, a midőn kritika tárgyává tette állásfoglalásomat a külügyi politikában. Kifogásolta, hogy a hármas-szövetségnek hive vagyok, de oly feltételekhez kötöm, a melyek annak felbontását vagy veszélyeztetését involválják. Nézzük, mi volt az én feltételem. Az első az volt, hogy én, a casus foederistől eltekintve, önálló külpolitikát szeretnék látni külpolitikai hivatalunkban. Ebben, t. képviselő ur, nem tudom, mi van olyan, a mi a hármasszövetséget veszélyezteti. És ha van, a mi veszélyezteti, hát legyen veszélyeztetve. Teljes jogunk van ehhez akkor, a mikor önállóságunkról van szó. A másik az, hogy én azokat a nagy terheket nem akarom végtelenül fokozni. Nem akarom gazdasági tekintetben, nem akarom katonai tekintetben. T. képviselőtársam maga is eléggé elővigyázatos volt és nem foglalt állást azon kérdésben, vájjon a magasabb katonai terheket meg fogja-e szavazni. Kijelentette, hogy r

ebben a kérdésben most nem foglal állást. Én ma kijelentem, hogy én igenis állást foglalok, s azt mondom, hogy semmi r szin alatt nem fogom azokat megszavazni. (JElénh helyeslés a baloldalon.) Ebből kiindulva, azt mondja igen t. képviselőtársam : hát mégis különös, nem mondja meg Rakovszky, ugy mint én, hogy mi jöjjön a régi helyébe. Hát, t. ház, szövetségek a politikai szükségek szerint alakulnak. 1879-ben sem létezett kármasszövetség, a mikor ennek az alapját megvetették, hanem csakis két-császár-szövetség volt. Azután járult csak ehhez Olaszország. Egy pár évvel azelőtt épen ilyen megfelelőnek tartottuk a három-császár-szövetséget. Hát a t, képviselő ur azt hiszi, hogy ez valami petrifikált, hogy ez örökké igy marad, hogy a viszonyok nem változhatnak és hogy a viszonyok változtával nem fognak más politikai szövetségek sokkal fontosabbak, sokkal üdvösebbek és hasznosabbak lenni? Én jelöljem ki ma nem-felelős állásban a politikai irányt? Hiszen t. képviselőtársam nekem tette ezt a szemrehányást és Beöthy Ákos t. képviselőtársamnak is, hogy a negáczió terén mozgunk. Mintha ezt már hallottam volna igen t. képviselőtársamtól, vagy a ház igen t. elnökétől, de mindenesetre ezen padokról ; mikor ők még az ellenzéken ültek, hallottam itt hangoztatni azt a helyes parlamenti axiómát, hogy az ellenzéknek feladata az ellenőrzés, nem az irányítás; az irányítás a kormány dolga. Pichler Győző: Horánszky mondotta ezt szórói-szóra ; emlékszem beszédére ! Rakovszky István: Ha igen t. képviselőtársam helyesnek fogadta el ezt az axiómát, a míg az ellenzék padjain ült, engedje meg, hogy