Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-18

18. országos ülés 1901 november 27-én, szerdán. 243 a melyek nélkül a magyar állam erejét fejleszteni nem lehet, és a melyekről sem a trónbeszéd, sem a pártok válaszfeliratai nem emlékeznek meg. Ezek közül kívánok egy-kettőt megsürgetni. Mentől szélesebb alapon nyugszik az alkotmány, annál szilárdabban áll; mentől mélyebben eresztheti a földbe gyökerét a fa, annál hatalmasabbá, terebélyesebbé növekedik. A jogban a hazának mentől több fiát kell részesíteni, hogy annál többen vetekedjenek a haza iránti kötelességek teljesítésében. (Helyeslés a szélsöbaloldálon.) Ezért nézetem szerint halaszthatatlan szükség, hogy a választói jogot kiterjeszsze, a kerületeket újra oszsza be, a községenkint való és titkos szavazást hozza be a törvényhozás. Ezt követeli, parancsolja az igazság, egyenlőség és az okosság. Képtelenség az, hogy az egyik községben 18 fillér, a másikban pedig 60 korona után élvezhesse valaki a képviselőválasztói jogot. Az egyik kerületben 160, a másikban pedig 11.000 szavazóra essék egy-egy képviselő, az egyik kerületben három napjába kerül a szavazónak, hogy jogával élhessen, a költséges, terhes, fáradalmas és hosszú utazás miatt, a másiknak pedig elég tiz perez, hogy beballagjon és hogy csak ennyit szánjon a szavazati jog gyakorlására. A nemzetiségi kerületekben aránylag sokkal több képviselő van, mint a tiszta magyar vidékeken, pedig ép a magyar faj adja a legjobb katonát, a legtöbb adót és a legmegbízhatóbb polgárt. Ha a magyar nemzetnek és a népuralomnak esküdt ellenségét bíznák meg, alkalmasabb törvényt nem tudna csinálni, a melylyel megrontaná és megrövidítené a magyarságot és megnehezítené a polgárjogok gyakorlását, mint a hogy teszi ezt a most érvényben lévő törvény. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldálon.) Szégyenfoltja a magyar törvényhozásnak az az engedmény a kúriai bíráskodásban, hogy a képviselőnek joga van a választókat a választási központba beszállítani és ott szokásos ellátásban részesíteni. Hiszen ez a gondolat akkor azt a meggyőződést érleli meg a szavazó polgárban, hogy annak a képviselőnek nagyon sok haszna lehet abból, hogyha képviselővé megválasztatik, ha még költ is rá és igen sok helyen tetemesen költ és akkor természetes, hogy felteszi azt is, hogy képviselői működése alatt nem egyedül a hazának és kerületének érdekeit, hanem a maga érdekeit is tartja szem előtt és a kiadásait valamiképen be akarja az öt esztendő alatt hozni. Ha ez a feltevés igaz volna, veszedelem a közügyre, ha nem igaz, megszégyenítő a képviselőre. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldálon.) Mert nincsen az a hatalom, a mely a választó polgárok elméjéből kiirtsa azt a felfogást, hogy az a képviselő a maga hasznáért dolgozik ós épen azért lealázó reá nézve, mert akármit mond a közügyekről, a hazáról, mindig ott lappang a hallgató szivében a feltevés, hogy ha haszna nem volna belőle, mégse költött volna a képviselőségre. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Azután igazságtalan is az egyes képviselőre nézve a választással járó teher. A hol egy város maga külön választ, ott persze nincsen szükség sem fuvarra, sem ellátásra, de egy másik kerületben már óriási pénzbe kerül a a szavazókat bevinni a választói központba, s azt csak nagyon gazdag jelölt győzi, és a mellett azt a törvényben megengedett szokásos ellátást az az ügyes választó már ugy érti, hogy a választások alkalmával már szokássá vált bő ellátásra van joga neki, hogy öt esztendőben legalább egyszer hadd legyen neki is egy jó napja. Ide fajult el a törvény által megengedett »szokásos ellátás,« igy gyakorolja maholnap az ország legnagyobb részében a szavazó az u. n. legszebb és legszentebb jogát. Ezért sajnálom, hogy a kormány a teendők sorába fel nem vette a választási törvények ilyen szellemben való megváltoztatását, és a választói jog és a törvényhozás további kiépítését, függetlenségének, tekintélyének és tisztességének megerősítését. Ezt sürgetné már maga a képviselőház tekintélye is. E mulasztás miatt tovább romlik a nép politikai erkölcse, szegényedik alkotmányos költségek miatt a középosztály, csökken a képviselőház tekintélye, hódit . és izgat a hazafiatlan és elégedetlen elem. Nagyon sajnálom, hogy nem akarja egyik kormány sem sorát keríteni a főrendiház rendezésének. Hiszen a főrendiháznak léte, szervezete, alapja mind egy rég letűnt időnek szerencsétlen maradéka. A 20-dik századnak szelleméhez, műveltségéhez, fejlődéséhez, intézményeihez egyáltalában nem illik már a mostani főrendiház. Képtelenség az a mai korszakban, hogy törvényhozói minőséget adjon valakinek tisztán a születés meg a gazdagság. A ki főrendünek születik és kisgyermek korától kezdve a külföldön költi összes idejét és összes pénzét, a mit magyar birtokaiból kap, ha fizet 3000 frt földadót, akkor jön be a törvények alkotásába beleavatkozni, a mikor neki tetszik: egy másiknak pedig, a ki talán régi magyar törzsökös főrendi családnak itthon élő, dolgozó tagja, ha egy forinttal kevesebbet fizet 3000 írtnál, már nincs törvényhozói joga. Szerezhet valaki birtokot eszével, kezével és kétszer annyi adót fizethet, mint egy született főrendi, nincsen joga beleavatkozni a törvényhozásba. Ez nem való a XX-dik század egyenlőségi törekvései közé. Minden álláshoz képesség és képesítés szükséges ma, csak épen a főrendi tagsághoz nem kell egyéb képesítés, mint hogy gazdag apának legyen valaki a gyermeke. Méltán elvárta a közvélemény a t. kormánytól, hogy legalább az összeférhetlenséget igyekszik majd a főrendiházra is alkalmazni és igyekszik a törvényhozás teendői sorába ezt is felvenni. Mert az képtelenség, hogy a régi kiváltságokat még ezzel is szajsoritsák: mert a mi nem illik, a mi gyanús, a mi tilos a képviselőnek, az nem illik és gyanús és tilos legyen a 31*