Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-17

230 •17. országos ülés 1901 november 26-án, kedden. Bocsánatot kérek, t. képviselő ur, én ezzel csak azt akartam bemutatni, hogy a volt nemzeti párti urak nem beszéltek különb stílusban, mint a néppártiak, de mi nem beszélünk mégsem ugy, és másodszor, bogy mi nem fanatizáljuk a népet, mert én ilyen dolgot, mondhatom a t, ház előtt, a népemnek elmondani nem mernék. Idővel azonban fordult a koczka, megtörtént a fúzió és akkor a t. nemzeti párt bevonult a kormánypártba és én nem akarom mondani, a mint tegnap mondta Ivánka Oszkár képviselő ur rólunk, gróf Zicbyről és másokról, hogy becsörömpöltek. Akkor egyszerre megváltoztak Hont megyében az állapotok és ezen állapotoknak a jellemzésére ismét kiadtak egy könyvecskét. A szerzője ennek a könyvecskének Ivánka Zsigmond, mindnyájunk által igen tisztelt vezérfórfia a volt honti ellenzéknek, és méltóztassék kérem meghallgatni, mit mond az öreg — mert ugy hivják őt egész -Hont megyében — mit mond az öreg Ivánka Zsigmond ur a fúzió után a rendszerváltozásról és a néppártról mit mond? (olvassa): »Mit értünk el? Hivatalos nyelven rendszerváltozást, magyarán törvényt és tisztességet . . . Rakovszky István: Azt mondta a miniszterelnök ur, hogy nem igaz! Széll Kálmán miniszterelnök: Ezt nem mondtam ! Tessék csak jól czitálni, azt nem mondtam! (Zaj halról.) Rakovszky úrral szemben is állítom, hogy nem mondtam! Csak tessék elhozatni a gyorsírói feljegyzést és megnézni! Molnár János: Majd én szóról-szórá elolvasom ! (Nagy zaj. Az elnök csenget.) Csernoch János: .. . »itt lesz a rendszerváltozás, hogy az ország pénzét, millióit, a melyet zsidók ós nem zsidók fizettek be a Bánffy által kezelt pártkasszába, hogy grófoknak, báróknak és nemeseknek neveztesse ki őket, nem kell, nem szabad lélekvásárlásra, megvesztegetésre és dőzsölésre fordítani, és tisztességet és igazságot lobogtatott az ellenzék két évtizeden át nemes zászlaján és ezt vitte be most a kormánypártba.* Mit mond ez a könyvecske az annyira megtámadott, sőt mondhatnám legyalázott néj> pártról? Méltóztassék meghallgatni. (Olvassa,:) »Nem egyedül a szabadelvű párthoz szól csak szavam, mert ezentúl az igazság, jog és törvény keresésében nem szabad lenni pártszinezetnek, hanem szintén tiszta igazságot kell egyformán mérni mindenkinek. Igen, tudom én azt jól, hogy Hont megyében is különösen a hazafias néppárt volt mely az utóbbi képviselői választások idején önzetlenül sorakozva kigöngyölt lobogóink alá, juttatta érvényre küzdelmeinket és bár vannak és maradtak köztünk némi elvi különbségek, de azért tisztelettel hajlok meg törekvéseik előtt.« Rakovszky István: Oh Oszkár! Oh Oszkár! (Élénk derültség.) Csernoch János: Én nem tudnám jobban ecsetelni a néppárt törekvéseit, mint ez a jóakaró könyvecske. Méltóztassék meghallgatni, mit is akar a néppárt. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Akarja mindenekelőtt a nemzet életének fundamentumát valláserkölcsi alapokra fektetni. Nos, mondják meg, ki az, a ki ellöki magától a vallás magasztos ideáját? Tegnap szintén nagy súlyt helyezett rá Ivánka képviselő ur és ezért dicsérem őt. (Olvassa) : »Hol van az a vallás, a vallásnak papja, a ki csalásra, lopásra, elvtagadásra, hazaárulásra tanította volna a népet? Ha követnék az emberek a vallás magasztos tanait, kevesebb törvényre, egyszerűbb zárakra, kevesebb bírákra s igy még kevesebb börtönökre lenne szükség. Ha eldobjuk a vallást, elvetjük az eskünek a szentségét, vele romokba dől az igazságszolgáltatás, mely az eskü szentségén állhat meg tartósan, s egyedül. Akarja az egyházi vonatkozású ténykedéseket az r állami hatalom zsarnoksága alól felmenteni.« Én az állami hatalomról sohasem beszéltem igy. »Ez szintén teljesen igazságos és jogos. Akarja velünk együtt, hogy a föld adóját leszállítsák, s a börzét megadóztassák. Hát nem móltányos, igazságos követelések ezek?« T. ház! Ez adatott ki akkor és midőn megtörtént a fúzió, szívesen elismerem, hogy Hontban azután jobbra fordultak az állapotok. Szerzője ennek a füzetnek Ivánka Zsigmond ur, a Hont vármegyei egyesült ellenzéknek a vezére; nem akarom mondani, bogy a t. képviselő urnak az édesatyja, ez nem tartozik ide; (Derültség) mindenesetre megvan köztük az a viszony, hogy amint az alma nem esik messze a fától, ugy a fa sem az almától. Következik, t. ház, a harmadik. Kénytelen vagyok felolvasni, mert mondtam, hogy ez fogja képezni beszédem hátterét. A harmadik füzet azt a czimet viseli, hogy a Bánffy-párt és a néppárt szövetsége Hontban. T. i. akkor már a néppárt egy helyen bátor volt Hont vármegyében önálló jelöltet állítani és ez erimen laesae majestatis volt azon egyesült ellenzékkel szemben, melyet a néjmárt oly sok esztendőn át támogatott. »Az általános választások küszöbén áll Magyarország, Hont vármegyében is kezdetét vette a küzdelem, csakhogy ott egészen más jellege van, mint máshol. Hont vármegyében t. i. nem veszett ki azoknak a fajtája, a kik a bukott Bánffy kormányzati rendszerét a maga korrupezionális mivoltában akarták visszaállítani. Ezek az emberek, ha nyíltan nem is, de alattomban a legelkeseredettebb ellenségei az uj, becsületes kormányzati rendszernek, a melynek megbuktatására készek szövetségre lépni még a legádázabb politikai ellenfeleikkel is. íme Hont vármegye ipolysági kerületében a Bánffyánusok a szabadelvű párti jelölt, Ivánka Oszkár ellenében szövetkeztek a néppárttal, kell-e ennél nagyobb politikai immoralitás? A kik a múlt választásoknál sárral dobálták egymást, azok most kezetfogva egyesülnek Széll