Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.
Ülésnapok - 1901-17
17. országos ülés 1901 Kálmán kormányzata ellen, mely minden téren a közéleti tisztaság érvényesülését tűzte ki czélul. Keressük-e, hogy Hont vármegyében kik a vezetői a Bánffy-párt és a néppárt eddigi működésének ? Hiszen a dolog nyilvános. Az a báró Majthényi László, a ki a szabadságharez alatt megtagadva faját, nemzetét, osztrák elnyomóinknál vállalt hivatalt, magyarul mondva muszkavezető lett. Az a báró Majthényi László, a ki később javulást színlelve s főispán és val. bel. tit. tanácsos lett, az a báró Majthényi László, a kinek a főispánsága alatt Hontban a legnagyobb mértékben terjedt el a politikai ós közigazgatási korrupczió, a mely ellen az Ivánkák küzdöttek lankadatlan erélylyel, a kiknek e miatt a legádázabb ellenségévé vált. Az a báró Majthényi László, a ki kezdettől fogva tagja volt s tagja ma is az országos szabadelvű pártkörnek s ennek daczára személyes gyűlölettől indíttatva, ma odaállt az Ipolysági választókerület néppárti jelöltje, dr. Zlinszky János kortesének. Egyesültek tehát a hontvármegyei Ipolysági kerületben a régi Bánffysták és a néppárt, vájjon melyik szegyei te ezt a szövetséget.« Ivánka Oszkár: Csak tessék folytatni! (Derültség.) Csernoch János: »Mit szólnak ehhez a néppárt vezérei ?« Kérdem, mert benne van. Kegyed, ugylátszik, ismeri ezt a dolgot. (Derültség.) Ivánka Oszkár: Hogyne! Csernoch János: »Mit szólnak ehhez a néppárt vezérei, gróf Zichy Nándor, .Rakovszky István, Molnár János és a többiek? Vagy azokat a titulusokat, a melyekkel egymást a Bánffyánus és a néppárt Hontban illette, most lenyalják egymásról? Valóban gyönyörű nyalakodás lesz.« (Derültség.) Én nem kérdeztem sem Rakovszky István t. képviselőtársamtól, sem Molnár Jánostól, még kevésbbé Zichy Nándortól, hogy ők mit gondolnak, de azt hallottam, — nem tudom igaz-e, ha nem igaz, ne tessék mondottnak tekinteni — hogy Ivánka Oszkár t. kéj>viselő ur szintén kibékült Majthényi Lászlóval, és végre mégis Majthényi támogatta a választásnál. (Mozgás.) Ha nem igaz, nem mondom. (Derültség.) Ott volt ebédre és kérte támogatását a választásra, tehát akkor a szövetség nem volt olyan rossz. T. ház! A végén ismét van egy nagy bírálat a néppártnak működéséről a múltban. És mi van ebben a bírálatban? Ez van: »Amde a néppárt lovagjainak legnagyobb fegyver volt a kezükben, azzal korteskedtek, a néptől esküt vettek és a kárhozattál fenyegették, ha nem szavaz a néppárt jelöltjére. A templomban, az Isten igéjének terjesztése helyén kortesbeszédek hangzottak el, átkozódások a többi pártok ellen «. Hát, t. ház, tegnap, a mikor Ivánka t. képviselő ur beszélt, felolvasta itt az Alkotmány ovember 26-án, kedden. 2.'>1 egyik közleményét és az egyik sor után is, a másik sor után is azt mondta, hogy hazugság. Én ezt a szót nem akarom használni, de azt mondom, hogy a mit itt legutóbb felolvastam, ahból egy szó sem igaz. (Derültség.) T. ház! Áttérek most . . . (Ralijuk! Halljuk ! a baloldalon.) Lukáts Gyula: Felolvassák az egész tót literaturát! Buzáth Ferencz: Ők kezdték! (Nagy zaj halról. Az elnök csenget.) Molnár János: Bornemisza kezdte! (Nagy zaj és nyugtalanság.) Buzáth Ferencz: Bennünket lehet rágalmazni? (Folytonos zaj. Az elnök csenget.) Molnár János: Akkor lelkesítették, hogy olvasson! Ivánka Oszkár: Kérem, hallgassák meg nyugodtan ! Elnök: Méltóztassanak a szónokot meghallgatni. Rakovszky István: Akkor kellett volna tiltakozni ! Csernoch János: Áttérek most Ivánka Oszkár képviselő ur beszédének egyes részleteire. Az ő beszédén végigvonul két fővád. Az egyik az. hogy a néppárt kompromittál a nemzetiségekkel, vagy azt mondta: konspirál; a másik vád, hogy fanatizálta a népet. A mi az első vádat illeti, én ismerem a felvidéki embereket és mondhatom, a hol a felvidéken a nemzetiségek győztek és a hol a felvidéken győzött a néppárt, azok a kerületek nemzetiségiek, a többiek pedig néjDpártiak voltak, még mielőtt a néppárt megalakult volna. Lengyel Zoltán: Filius ante patrem! Csernoch János: Mondok egy példát, neveket nem idézek, nem szoktam denuncziálni, de a tényért, a melyet elmondok, jót állok, és ennek örülni fog a miniszterelnök ur is. Mikor felmentem egyszer a kerületembe, több ismerős úrral találkoztam a vasúti szakaszban. Ezek beszéltek a nyitramegyei választásokról s az egyik, igen tekintélyes és előkelő ügyvéd, azt mondotta: Nagy bűne Széll Kálmánnak a kúriai bíráskodásról szóló törvény, mert ezen törvény lehetővé fogja tenni azt, hogy a néppárt, de sőt még a nemzetiségiek is fognak győzni Nyitra vármegyében; mert ha minekünk nem szabad ugy választanunk, a mint választottunk eddig, ha nekünk nem szabad őket elnyomnunk, akkor feltétlenül győznek. Ez a helyzet tiszta képe. Nem a néppárt teremtette meg a nemzetiségi velleitásokat, nem a néppárt tette lehetővé, hogy egy-két nemzetiségi képviselő bejött a házba a felső vidékről, hanem levették azt a szellentyüt, mely rajta volt azon a gőzkazánon, a melybe elfojtva voltak azok a kerületek, melyek most fellélegezve választottak a jog, törvény és igazság idejében ugy, amint azt szivük kívánta.
