Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.
Ülésnapok - 1901-17
17. országos ülés 1901 november 26-án, kedden. 225 látjuk és meg is valósítjuk. Negyvenhét elhullott, magam maradtam. Ki ott ül közülök a túloldalon, ki meg csendes büróban görnyeszti a hátát és veszti szemének csillagát. Abban a korszakban történt, hogy egy országos mozgalom elnöke voltam az egyetemen. (Halljuk! Halljuk!) Ismeretlen sokak előtt, különösen a ház régi tagjai közül, hogy kérvényt nyújtottunk be a magyar országgyűlés képviselőházához, hogy törvényjavaslatot készítsen arra nézve, vagy eszközölje ki más módon, hogy a közös hadseregben a magyar ifjúság magyar nyelven tehesse le a tiszti vizsgálatot. Küldöttséget vezettem akkor a t. honvédelmi miniszter úrhoz és akkor ő többek közt ezeket mondotta: (Halljuk! Halljuk! Olvassa:) »Mi müveit tiszteket akarunk, müveit embernek pedig tudnia kell németül.« (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Nagyon szép!) Továbbá azt mondta ugyanakkor nekem — szószerint lejegyeztük. — (Olvassa:) »Azt pedig, hogy magyar nyelven történjék a vizsga, nem is merem indítványozni felsőbb helyen, ha pedig merném, meggyőződésem ellen cselekedném«. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Szép magyar miniszter!) Nagyon sajnálom, hogy az igen t. honvédelmi miniszter ur nincsen itt; igy én csak a t. ház felé fordulva mondom, hogy most nagyobb küldöttséget vezetek a parlament elé, Magyarország felsőtiszai részét. Azt üzeni a tiszalöki kerület, hogy méltóztassanak már egyszer a király tanácsosai merni is, mert a nemzet azt akarja, hogy merjenek. (Elénk helyeslés a szélsobalóläalon.) T. képviselőház! Megindokolom azt a megjegyzésemet és állításomat, hogy a magyar ifjúságot ez a politika elnyeli, azzal, hogy mikor visszajöttünk a honvédelmi miniszter úrtól, általában az volt a kívánsága az ifjúságnak, hogy menjünk el és verjük be a honvédelmi minisztérium ablakait. (Derültség.) Én voltam ki lecsendesítettem őket; megelégedtünk azzal, hogy Csávolszky Lajos képviselőtársam, az »Egyetértés« akkori szerkesztőjének lakása előtt elénekeltük a himnuszt. Rákosi Viktor: Az nagy különbség! (Élénk derültség.) Papp Zoltán: Az pedig, a ki azt indítványozta, hogy verjük be a honvédelmi minisztérium ablakait, most a honvédelmi minisztériumban szolgál, előkelő állásban. (Derültség a szélsobalóläalon.) De bocsásson meg neki a honvédelmi miniszter ur, mert ő már megbocsátott a miniszter urnak. (Derültség a szélsobalóläalon.) T. képviselőház! Hogy az önálló nemzeti hadsereg felállításának kérdése égető szükség, azt maga a trónbeszéd is elismeri, (Halljuk! Halljuk!) legalább én ezt máskép nem értelmezhetem, nem pedig azért, mert ahhoz, hogy önök a hadsereg számára milliókat megszavazzanak, hangzatos szavak nem kellenek; elég egy parancsszó, és mindjárt meg van szavazva, (ügy van! a szélsobalóläalon.) KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. I. KÖTET. Azt mondja a trónbeszéd (olvassa): »Az állam biztonságának és állásának legnagyobb biztosi téka saját erejében fekszik.« De nem kétlem, t. ház, hogy a ki ezt a szövegezést ide iktatta, az nemcsak anyagi erőről, hanem erkölcsi erőről is akart beszélni, mert az állam állásának biztonsága saját erkölcsi erejében fekszik. Ezt senki meg nem tagadhatja. Hogyan kívánhassunk a közös hadsereg osztrák tagjaitól erkölcsi erőt arra, hogy Magyarország jogait megvédelmezze ? Csak még két kérdéshez akarok szólani. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik az a kérdés, a melyet Rakovszky István t. képviselőtársam felhozott itt a házban, hogy van-e hát rendszerváltozás, igen vagy nem? Az igen t. miniszterelnök ur erre felállott és azt mondotta: igenis van rendszerváltozás és az az én saját egyéniségemben rejlik. Ezt igazolta Horánszky Nándor t. képviselőtársam, midőn a jog, törvény, igazság alappontjait saját jegyzeteiből felolvasta, és azt mondotta, hogy azért pártolja ezt a politikai irányzatot, jobban mondva ennek a politikának mostani képviselőjét, mert megígérte, hogy a törvények fognak uralkodni. Biz az nagyon szomorú dolog, hogy Magyarország immár második ezer esztendős alkotmányában, a második ezer esztendő küszöbén, azt mondja egy magyar politikus, hogy azért fogom pártolni ezt a politikát, mert a törvények fognak uralkodni. Beismerése ez annak, hogy a törvények eddig nem uralkodtak. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mindegy különben, nekem mellékes. Mert rendszerváltozást nem látok abban, hogy ha esetleg okosabb és tapintatosabb ember ül a miniszterelnöki székben; ez csak személyváltozás. Van-e hát rendszerváltozás csakugyan? Mert ennek a kérdésnek felvetése szükségessé válik, daczára annak, hogy ezen politikai irányzatnak sem czéljaival, sem eszközeivel egyet nem értek. A t. miniszterelnök ur a felsőházban, midőn őt gr. Desewffy Aurél üdvözölte, felkelt és azt mondta, hogy ne tessék engem az előbbi kormányokkal szemben üdvözölni, mert azonosítom magamat az előbbi kormányokkal. Széll Kálmán miniszterelnök: Azt nem ugy mondtam! Tessék felolvasni! Tessék czitálni! Papp Zoltán: Azt mondotta a miniszterelnök ur, hogy kéri az elismerést a többi kormányokra is kiterjeszteni. (Ellenmondás jobbról.) Széll Kálmán miniszterelnök: Azt sem mondtam! Papp Zoltán: Ha kérte az elismerést azok részére is, miért volt szükséges a változás? Széll Kálmán miniszterelnök: Nem ugy mondtam! Tessék czitálni! Nincs senkinek sem jogában nem czitálva refutálni mások szavait. (Helyeslés jobbról) Papp Zoltán: Ugy sem magyarázom másként, mint hogy elismerést kért a többi kormányok számára is. , 29
