Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-17

22(> 17. országos ülés 1901 november 26-án, kedden. Széll Kálmán miniszterelnök: Hát nem ugy mondtam. Papp Zoltán: így olvastam. Vagy az igen t. miniszterelnök ur a magyar országgyűlés főrendiházát csak bankét-társaságnak nézi? Akkor azt mondta a nemes gróf: ezt ne kérjék tőlem; ezt a szívességet meg nem tehetem a miniszterelnök urnak! E szerint hát most sem tudjuk, van-e rendszerváltozás vagy sem. T. ház! Nem akarom türelmüket első felszólalásom alkalmával hosszabb időre igénybe venni és ezért csupán magunkról akarok még egy pár szót szólani. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) T. i. sokan szeretnék, ha a mi rideg állásunkból valamit engednénk és ezt a haza javára tudnák be. Mert ugy mondják, a 48-as eszközökkel Magyarország sorsát előbbre vinni nem lehet. Hát azt kérdem azoktól, a- kik ezt kivánják mitőlünk: milyenek voltak ezek a 48-as eszközök ? 48-ban Magyarország törvényeket hozott, melyeket ő Felsége szentesitett és igy kiépítette a. magyar államot. A mi azután történt, ahhoz ez eszközöknek semmi közük nem volt. Bécsből és Zágrábból csinálták a forradalmat. Hát, t. képviselőház, az egész ország előtt kimondom, hogy hallja meg mindenki: 48-as, és pedig ilyen 48-as eszközökkel akarjuk előbbre vinni Magyarország sorsát. Azok j>edig, a kik nem ezt értik ezen merev álláspont alatt, illetőleg ezen merev álláspontból való engedés alatt, valószínűleg azt kivánják, hogy közvetlen kormányképességre törekedjünk. Hát nem áll útjában a mi kormányképességűnknek semmi. Kormányképesek vagyunk akkor, a mikor ezt a nép akarja. Csakhogy ahhoz, hogy ezt a nép akarhassa, s hogy a nép egyáltalában akarhasson valamit, ahhoz olyan törvények kellenek, a melyek ezt e népnek megengedik. Akkor azután a mi kormányképességünket méltóztassék csak ránk bizni. (Ugy van! a szélsöbalóldalon.) De a kik ezt a merev álláspontot rossz néven veszik tőlünk, csak nem képzelik, hogy kevesebbet engedhessünk abból a merev álláspontból, mint a mennyi abból a volt nemzeti párt programmjába is bele fért. Az kormányképes akart lenni a 67-es alapon, előbbre akarta vinni az ország ügyét azon az alapon, a melyen önök előbbre vinni nem akarják. S akkor mit mondtak önök a népnek ? Azt mondták: ne pártoljátok ezeket, mert ezeknek önzők a czéljaik, nem akarnak mást, mint kormányra jutni. !S mivel Magyarországon a fejek nem arra valók, hogy velük gondolkozzanak az emberek, hanem arra, hogy legyen, a mi a hátgerinczet előrehajlitsa: ennek következtében nem tehettek többségre szert, mert a hatalmi eszközök nem voltak birtokukban. Már pedig, hogy a nép hatalma megnyilvánulhasson, ahhoz Magyarországon,, sajnos, hatalmi eszközök kellenek. Ha egy Apponyi, egy Szilágyi, Horánszky, Beöthy Ákos, egy Grünwald és a többi Egység nem tudták megértetni a néj>pel, hogy ezek a kormányok nem tettek semmit a nemzet előbbrevitelében, ha ezeknek nem hitték el ezt: akkor az a közvetlen kormányképesség Magyarországon diszkreditálva van. Diszkreditálták a bihari pontok és diszkreditálta ez a politikai múlt is. Nem volt tehát más tennivaló, mint az, hogy ez a közvetlen kormányképességre törekvő párt, a nélkül, hogy programmjából bármit megvalósíthatott volna, egyet fordult, és arra ment, a merre a szél fujt. Álljon elő akárki a túloldal tagjai közül és mondja meg, hogy a Kossuth Ferencz által beterjesztett felirati javaslat nem a nemzet aspiráczióival áll a király elé; álljon elő és czáfolja meg, hogy nem ezeréves alkotmányunkból folyik az. S minthogy ez fejezi ki legjobban a nemzet aspiráczíóit, minthogy ez a magyar nemzet önérzetével, egy szenvedő nemzet őszinteségével és egy beteg ember jajkiáltásával kéri magának az orvosságot és nem kér többet, mint a mennyit követelni jogosítva van, ezt a felirati javaslatot ajánlom elfogadásra és ezt fogadom el. (Élénk lielyeslés a szélsöbalóldalon.) Elnök: A miniszterelnök ur kivan szólani. Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuh!) Nem érzem annak szükségét, hogy azokra, a miket most hallottam, akár most, akár majd abban a felszólalásban, a melyben talán a vita bezárása előtt az előttem szólott képviselők egyikének-másikának beszédére megjegyzéseket fogok tenni, reflektáljak. De kénytelen vagyok egy megjegyzéssel igazolni és rektifíkálni valamit, a mi az előttem szólott t. képviselő urnak a beszédében az én egyéni és magánszemélyemre vonatkozott. (Halljuk! Halljuk!) Személyes ügyek érintését egyáltalában nem tartom helyesnek, akár magamról van szó, akár másról. Személyes ügyeket a parlamenti diskussziónak a keretébe belevonni mindig helytelen; ha valaki teszi, az mindig az illető felfogásának és ízlésének dolga. A t. képviselő ur jónak látta annak bizonyítására, hogy ez a kormány mikép fogja fel az iparpártolást, azt mondani, hogy ime a miniszterelnök, mert közel lakik Grráczhoz, gazdaságának szükségleteit és gazdasági eszközeit Gráczban szerzi be. Papp Zoltán: Nem ugy mondtam! Széll Kálmán miniszterelnök: Hát hogy mondta? Papp Zoltán: Kérdeztem, hogy igaz-e? Széll Kálmán miniszterelnök: Nahát kérdezte ! Mikor az ember ilyen dolgokat nyilvánosan kérdez, akkor abban több van a kérdésnél, abban van egy bizonyos szándék és ez a szándék késztet engem felszólalásra. (Halljuk! Halljuk.') Hát a t. képviselő ur valahol olvashatott ilyet, valamely olyan lapban, a mely nem valami barátságos érzelmekkel viseltetik irántam. Én is olvastam, de nem reagáltam reá, mert nem tartottam érdemesnek az ilyenre reagálni,