Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.
Ülésnapok - 1901-17
218 17. országos ülés 1901 november 26-án, kedden. mint tanárnak, Plivericsnek, mint tudósnak, Plivericsnek, mint magyar alattvalónak, mint magyar állampolgárnak, nem szabad ezen befejezett kérdéssel szemben a territoriális kérdés bolygatásával a condominium tanát előtérbe tolni, az állam érdekével ellentétbe helyezni a nélkül, hogy a nyilvánosság utján felelősségre vonatnék. Azt hiszem, ezt t. képviselőtársam is el fogja ismerni. Rakovszky István : A kormánypárt belenyugszik ebbe is! Barta Ödön: A példa, melyet t. képviselőtársam felhozott, frappáns ugyan, de gyenge. Ha hasonlat akart lenni, akkor csakugyan sántít. Gyurkovics György: Csak hasonlat volt! Barta Ödön: Mert azt, a mit idegen, külföldi állam jogásza vagy jjolitikusa mond, azt analógiába hozni és hasonló elbánás alá akarni helyezni azzal, a mit én kifogásoltam, nem lehet. Az idegen ilynemű kérdéssel csak mint a tudományt érdeklővel foglalkozik, mint csodabogárral, a milyent nagyon sokat találhat viszonyaink közt; (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) de a Pliverics tana a magyar állam területén a magyar állam egysége ellen van intézve, és ennek a megrovásától minket az a jjélda, azt hiszem, el nem riaszthat. Végre, t. képviselőház, még csak egyet. Az árvavármegyei és alföldi viszonyok és a Magyarország és Horvátország között Jevő viszony közt vont parallella nagyon gyönge. Megengedi nekem a t. ház, hogy egy kissé megmagyarázzam, hogy miért tartom ezt olyan nagyon gyöngének és hogy felvilágosítsam t. képviselőtársamat arról, hogy ő esett bele abba a hibába, a melynek elkövetéseért Plivericset vonta felelősségre. T. képviselőtársam t. i. elfelejtette ennél a példánál, hogy Árva vármegye és az Alföld teljesen egységes, az autonómia körében épen ugy, mint belügyeiben és teljesen egységes törvények és elvek szerint kormányzandók. Horvátországnál ellenben az a kellemes helyzet áll fenn Horvátországra nézve, hogy neki a pénzügyi egyezmény szerint ezideig is 44°/o a jövedelmekből autonómiai, beligazgatási czélokra át van engedve. Ennek megfelelő összeg pedig a magyar állam ezen területére, az anyaország területére nem jut. Méltán hangoztatjuk mi tehát azt, hogy Horvátország az anyaország többi területeivel szemben e tekintetben is előnyökben részesül, mig Árva vármegye az Alfölddel, vagy az Alföld Árva megyével hasonló álláspontra közjogunk, államjogunk értelmében nem helyezkedhetik. Egyébként mindazokat, a miket elmondottam, a t. képviselő ur egy szóval sem tudta megtámadni. Pennállanak tehát mindazok a tünetek, a melyekre a t. kormány figyelmét fel akartam hivni. Egyébiránt örvendek azon, hogy Gyurkovics t. képviselőtársamban a magyar együttérzésnek és az egységes magyar állam iránti lelkesedésnek ilyen lelkes szószólója akadt. (Tetszés és helyeslés a szélsőbaloldalon.) Illyés Bálint jegyző: Melzer Vilmos! Melzer Vilmos: Nekem sem volt szándékom résztvenni ebben a vitában, a mely e ház különböző pártjai részéről benyújtott válaszfelirati tervezetek körül forog, mivel pártonkívüli állásomnál fogva e tervezetek egyikéhez sem járulhatok hozzá és mivel én és politikai barátaim, a kik velem együtt az adott viszonyok közt helyesnek ítélik e ház pártjainak válaszfalai között foglalni helyet, a most folyó és tisztán pártnyilatkozatok alapján felépülő vitát nem tartottuk alkalmasnak politikai nézeteink és azon indokok előadására, a melyek politikai magatartásunkra mérvadók. Ettől a nemleges szándéktól ezúttal sem akarok eltérni és e felszólalásra, a mely egy rövid helyreigazításra és egy rövid kijelentésre fog szorítkozni, csakis az a támadás kényszerit, a melyet egynehány nappal ezelőtt Győrffy Gyula képviselő ur egyenesen ellenünk, szász képviselők ellen intézett. (Mozgás a szélsőbaloldalon. Élénk felkiáltások: Magyar képviselők!) 0 nevezett bennünket ugy és szász nemzetiségi képviselők vagyunk. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nincsenek olyanok!) Egyenesen ellenünk, a mint ő mondotta, szász képviselők ellen intézett támadást, azzal a valóban képtelen állítással, hogy a mint ő szószerint mondotta, a szász képviselők és a szász faj egyenesen az »Alldeutscher-Verband« illetéktelen izgatásainak járszalagján vezettetnek és mely támadás hozzákapcsolódik azon fejtegetésekhez, a melyeket kevés nap előtt Eakovszky István képviselő ur ugyanily szellemben ebben a házban előadott. Mielőtt erre rátérnék, egynéhány adattal kívánom megvilágositani, illetőleg helyreigazítani azt a képet, a melyet Rakovszky képviselő ur a protestáns Gusztáv Adolf-egylet magyarországi működéséről az általa idézett röpirat nyomán megrajzolt, amennyiben azzal vádolta azt az egyesületet, hogy a protestantizmus örve alatt német j)ropagandával hazaárulást terjeszt ez országban és többek között reá olvasta ama röpiratnak következő szavait (olvassa:) »Magyarország, a magyarok által vérrel szerzett ország csaknem 2 millió márkát kap ama germán Judás-pénzből. Talán azt hiszik, hogy nemzetiségre tekintet nélkül csupán a protestáns vallású szegéiryek támogatására ? Oh dehogy. Magyar protestáns község nem kap egy fillért se a mostani Gusztáv Aclolf-egylettől, de bizonynyal nem is találkoznék olyan magyar pap, ki nagy szegénységében is elfogadná a német propaganda titkos alamizsnáját.« Ezen állítással szemben (Halljuk! Halljuk!) én egynéhány száraz számbeli adat felsorolására szorítkozom azon jelentésből, melyet a Gusztáv Adolf-egylet az 1900. évben a magyarországi egyházközségeknek nyújtott segélyekről
