Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-17

17. országos ülés 1901 november 26-án, kedden. 217 állítása czimén kérek szót. Meg méltóztatik engedni, t. ház, hogy Gyurkovics György t. képviselőtársam imént elhangzott beszédére néhány észrevételt tenni kénytelen vagyok, mert szükséges, hogy tegnapi beszédemnek a helyes értelme Horvátországra vonatkozó részében helyreállíttassák. Ha a t. ház szíves türelme megengedi, bár ez nem az én szavaim értelme helyreállításának a kérdése, örömömet fejezem ki a felett, hogy alkalmat nyújtottam egy horvát képviselőtársunknak arra, hogy itt ezen mai lendületes felszólalásával és ennek hazafias tónusával ilyen közhangulatot keltsen, mely alkalmas arra, hogy a távollevő horvát képviselő urakat meggyőzze arról, hogy tegnapi felszólalásom teljesen megfelelt az igazságnak, meggyőzze arról, hogy ha egy horvát képviselőtársunk itt a házban érzelmeit hangoztatja, ezzel hasznos szolgálatot tesz nemcsak az egységes magyar államnak, hanem az állam azon részének is, melynek külön képviselője gyanánt itt helyet foglal. Ismétlem tehát tegnajú kijelentésemet, hogy annyival sajnálatosabb, hogy azon negyven horvát képviselő közül — nincs szerencsém ismerni a többit — most is csak az az egy képviselő ur van jelen, a ki felszólalt. Popovics Vazul István: Még ketten vagyunk itt! Barta Ödön: A mi a rektifikácziót illeti, az csak a következőkre szorítkozik. Azt mondja Gyurkovics képviselő ur, hogy én túlbecsültem a horvát ellenzéket. Hát én sehogy sem becsültem, mert nem is, ismerem a horvát ellenzék működését külön. Én a horvát közszellem megnyilatkozásáról beszéltem, melyről nem tudom, vájjon az csak ellenzéki hang-e vagy a valódi horvát közszellemnek megnyilatkozása, Én a hivatalos közszellemet, melyet a bán képvisel, itt vita tárgyává nem teszem, mert az csak egyféle lehet, hiszen a bán a miniszterelnöktől függ, a bánt a miniszterelnök nevezteti ki ő Felsége által, a bán politikájáért felelős a miniszterelnök ós más politikát, mint a melyet a miniszterelnök követ, a bán nem követhet. Én tehát csak a közszellem megnyilatkozásáról beszéltem és nem különlegesen a horvát ellenzékről. Azt mondja t. képviselőtársam, hogy a horvát ellenzékben nincs politikai erő. Sajnálatos jelenség az, hogy van a Szent korona országainak egy része, a hol egy ellenzéknek nincs politikai ereje; mert ha politikai ereje nincs, akkor az ellenzékieskedésnek erkölcsi ereje sincs és ez annyival veszélyesebb, mert akkor valami más ereje kell, hogy legyen, a mely mégis talajt biztosit neki, akczióképessé teszi és még inkább megérdemli azt a figyelmet, a melyet a miniszterelnök úrtól kértem, hogy t. i. az állam önállósága szempontjából szükséges minden tünetnek a megfigyelése. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) A t. képviselő ur, mikor látszólag Plivericsnek védelmére kelt, szembeállította a tanárt és a politikust, azt mondva, hogy nagyon sajKÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. I. KÖTET. nálja, hogy Pliverics nincs itt, mert akkor az ő itteni fejtegetéseiből meggyőződtünk volna arról, hogy mi a különbség a tanár és a politikus közt. Az én t. képviselőtársam megérdemli, hogy megnyugtassam arra nézve, hogy én is kerestem, de nem találtam különbséget tanár és politikus közt. Tegnapi beszédemben bátor voltam arra is rámutatni, ho^y az az én álláspontom is, hogy ha ez csak ex kathedra hirdetett, abstract elmélet lenne, még szemet lehetne előtte hunyni, habár akkor is kérdés, vájjon 25 esztendőn át ex kathedra hirdethető-e egy tan. mely ,a magyar állam közjogi tanaival ellenkezik. Én kerestem Pliverics urat és megtaláltam őt két alakjában. 0 nemcsak tanár, sőt ezen kérdésnél tiltakozik az ellen, hogy ő csak tanár volna. Szó szerint felolvasom Pliverics urat (olvassa): »Ist Oroatien eine Provinz, ocler ist es ein Staat?« 0 veti fel ezt a kérdést és azt mondja: »Diese Frage ist keine Schulfrage, keine Frage von nur theoretischem Werthe. sondern eine Frage, durch derén Beantwortung alléin die meisíen der zwischen Ungarn und Groatien obwall enden Hifferenzen gelöst werden können.« Anna! konstatálása után, hogy ez nem »Schulfrage«, a következő konklúzióra jut (olvassa) : »Und la mir auch die "Wahrheit des Satzes: inter arma silent leges, bekannt ist, so würde ich in meiner bisherigen stillen Stellung verblieben sein, wenn der Kampf um eine Neugestaltimg des ungariscb-croatischen Verhältnisses sich drehen würde, da es aber gilt, die volle Klarheit des bestehenden Ausgleichsgesetzes herzustellen, so fühle ich mich moralisch verj}fäiehtet, in die politische Aréna herabzusteigen.« Rakovszky István: Ez szintén néppárti képviselő ? Barta Ödön: Én néppárti ügyekkel nem foglalkozom; sokkal aktuálisabb, komolyabb dologgal foglalkozom, {Tetszés a jobboldalon és a szélsőbalon.) Rakovszky István: Minő komoly! Barta Ödön: Azt hiszem, hogy ezzel sikerült kimutatnom, hogy én tegnapi felszólalásomban nem Pliverics tanárt láttam magam előtt, ki ex kathedra akadémikus jellegű tanokat hirdet, melyekkel szemben, más kathedrán esetleg ellentétes álláspontokat hirdetnek, hanem ő mint politikus állította azt, amit kifogásoltam, ki nemcsak tanári és tudósi súlyával, hanem egyúttal politikai agitaczionális erejével terjeszt oly tanokat, melyek a magyar állam egységének tanával ellenkeznek. (Igaz! Ugy van .' a szélsöbaloldalon.) T. képviselőtársam a condominium fogalmával foglalkozva konstatálja, a mit közöttünk senki kétségbe sem vonhat, hogy Fiume hovatartozandóságának kérdése a magyar közjog szerint befejezett dolog. Épen az a sérelem, hogy daczára annak, hogy ezt Plivericsnek is tudnia kell, Plivericsnek, mint képviselőnek, Plivericsnek, 2S