Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-17

216 Í7. országos ülés Í901 november 26-án, kedden. jávai, sem azzal az állásponttal, melyet a t. szélsőbal már többször kifejtett. De véleményemmel igen kiváló közjogi férfiak társaságában vagyok, a kik közt van a t. miniszterelnök ur és ott van a horvát bán. (Halljuk ' Halljuk!) Én t. i. valahányszor Fiume kérdése a horvát országgyűlésen napirendre került, mindannyiszor kijelentettem, hogy Fiúménak közjogi állása az 1868 : XXX. t.-cz. 66. §-a értelmében véglegesen be van rendezve és be van fejezve. (Elénk helyeslés.) Ugyanezt fejezte ki a t. miniszterelnök ur a legutóbbi fiumei vita alkalmával, valamint kifejezte a horvát bán múlt évben is, a midőn a condominium kérdése újra szóba került a horvát-szlavon-dalmát országgyűlésen. De, t. ház, mindamellett provizórium van. Ez a provizórium azonban nem illeti Fiume közjogi helyzetét, hanem csak a közigazgatást, a mely 1883. óta Magyarországra van ruházva, de a melynek végleges rendezése csak Magyarország, HorvátSzlavonországok és Fiume kölcsönös egyetérté sével jöhet létre. Én is azt kívánom, hogy legyen már egyszer vége ennek a provizóriumnak, természetesen közös egyetértéssel. És hogy ez lehetséges, ezt mutatják az utóbbi fiumei választások, a midőn a horvátok a szabadelvű párttal szavaztak és nem az olasz autonomistákkal. A mi magát a condominium kérdését illeti, erre nézve van szerencsém kijelenteni, hogy azt a bizonyos felfogást nem oszthatom, nem is osztottam sohasem annál az álláspontnál fogva, a melyet az elébb kifejtettem. A condominium fogalma véleményem szerint inkább magánjogi jellegű, de alkalmazni lehet ezt talán a nemzetközi viszonyokra is, mert van példa reá. Pl. condominium volt Schleswig-Holstein, condominium Bosznia-Herczegovina. (Mozgás és felkiáltások a szélsőbaloldalion: Ez egészen más!) Bocsánatot kérek, csak példaképen hozom fel. Ez condominium Ausztria és Magyarország közt, természetesen nem Törökország közt. A mi Fiumét illeti, miután itt csak egy állam, egy korona van, condominiumról szó sem lehet, mert a condominium mindig csak kettőé. Hát a t. képviselőtársamnak, ha megengedi, még egy kis adomával szolgálhatok ebben az ügyben. (Halljuk! Halljuk!) Van annak talán nyolez vagy tiz éve, nem tudom, hogy megjelent egy német professzortól, a ki nagy jurísta volt, egy könyv, mely Bosznia és Herczegovina közjogi állásával foglalkozott, és ebben az a tanár azt igyekezett bizonyitani, hogy az ottani helyzet, a nemzetközi, államjogi és közjogi fogalmaknak olyan zűrzavara, a mely meg nem élhet, és hogy ennek az okkupácziónak már ennek következtében is meg kell szűnnie. És mi történt? Az, hogy a szegény professzor már meg is halt, könyvének a czimére nem is emlékezem már, és az okkupáczió még ma is fennáll és talán annexio is lesz belőle, ha az a szegény tanár akár meg is fordul a sírjában. Ebből látjuk, t. ház, azt, hogy a nagyszaszubtilis theoria, a vastag könyv, az éles ujságezikk nem ér sokat, ha ellentétben van a gyakorlati élettel, a helyzettel. Mert nem a theoriáktól függnek az állami teendők és állapotok, hanem az országok és nemzetek erejétől. T. képviselőtársam felhozta a pénzügyi egyezményt is és azt fejtette ki, hogy a horvát követelések tulmennek azon a határon, a melyet Magyarország megbír. Kern akarom ezt ma fejtegetni. Nincs is itt az ideje. De figyelmeztetem t, képviselőtársamat és a t. házat, hogy a múlt századokban, ha zavargás, félreértés vagy épen összeütközés is történt Horvátország és Magyarország között, legtöbbnyire anyagi kérdések, adóbeli és ujonczozásbeli kérdések voltak okai. De vannak^ Horvát-Szlavonországnak jpgos követelései is. És ha pl. veszszük, hogy Árva megyének van joga a megélhetésre, ha megél az alföldi jövedelmeken és ka, az Alföld soha sem panaszkodik, hogy ráfizet Árva megyére, ugy Horvát-Szlavonországnak is van joga, hogy autonóm életét és szükségeit fenn tudja tartani. Ne féljen a t. szélsőbal. Mi részünkről minden esetre tekintetbe fogjuk venni az ország nehéz helyzetét, de meg vagyok róla győződve, hogy a horvát ós sziavon kormány erélye, a magyar kormánynak jóakarata és a magyar regnikoláris bizottság bölcsesége szerencsésen meg fogják oldani ezt a kérdést. És még egyet. Ne gondoljunk csak a mostani nehéz krízisre, a nehéz helyzetre, a melyben élünk. Gondoljunk arra is, hogy talán történelmi események előtt állunk, a melyek esetleg az évek rövid során be fognak következni. Szemem előtt állnak a fekete felhők, melyek a Balkán csúcsairól nemsokára le fognak szállni Maczedonia völgyébe, vagy Stambul bájos partjaira. És lehetséges az az eset, a mikor Magyarországnak, mint a nagy Duna-államnak, le kell számolnia a maga nemzetközi és hatalmi állásával. És nem hiszem, hogy a mennyiben a pénzügyi kiegyezés nem sikerülne is ugy, a mint mindnyájan óhajtjuk, nem hiszem, hogy oly ideiglenes egyezmények képesek lennének a 800 évi köteléket ós barátságot megszakítani, a melyet eddig oly szerencsésen élveztünk. És t. ház, sem a horvátoknak Horvátországban, sem a szerbeknek másutt, mint ebben az országban, helyük nincs. Ebben az államban, a mely mindig a JJOlitikai önállóságnak, az egyéni szabadságnak és a kulturális haladásnak a bölcsője, ez a Dunaállam, a mely mindig a kis és megszorult nemzeteknek nemcsak a mentője, hanem a hazája volt is, marad is. (Elénk helyeslés.) Ebben a jövőben, t. ház, én bizom és azt mondom, hogy itt ebben az államban élnünk és, mint a magyar költő mondja, ha a keserves sors ugy kívánja, itt együtt halnunk kell. A szabadelvű párt felirati javaslatát elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés jobbfelöl.) Barta Ödön: Szavaim értelmének helyre-