Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-16

204 16. országos ülés 1901 november 25-én, hétfőn. telén irányt követ, bár elismerték, hogy pl. velem szemben bizalommal vannak ós a néppárti jelölt előttük teljesen ismeretlen, de ugy meg voltak kötve, hogy lehetetlen volt más jelöltre szavazni. (Felkiáltások: Mivel voltak megkötve ? Pénzzel?) A pénzt vissza lehet adni, az esküt nem. Néztük, hogyan dolgozott a néppárt a vidéken. Én nagyon sok helyről informálva vagyok, és miután látom, hogy a néppártnak vezetése a központból indult ki és miután nagyon konforinis elemek azok, melyek az agitácziót vezették és folytatták, mindenütt egyforma volt az eljárás; s azért arról fogok beszélni, a miről közvetlen tudomásom van, mert nem hiszem, hogy nagyban különböznék a többitől. Először is már márcziusban vagy még régebben megindult a központból az instrukczió a plébános urakhoz arra, hogy ők a néppárt részére a népnél szavazókat gyűjtsenek. Küldtek aláírási iveket, beszéltek a hívőkkel, néhol csoportonként, igen sok helyen házról-házra járva. Hogy ott mit mondhattak, azt nem tudom, de ezen füzet után és azok után ítélve, a mik köztudomásúak, aligha azt magyarázták, hogy mi az elvi különbség a szabadelvű, a függetlenségi és a néppárt közt, hanem ellenkezőleg azt hiszem, hogy az történt, hogy ezen füzet szellemének megfelelően mindenkit befeketítettek annál a tudatlan paraszt embernél, s a befeketitésre az vállalkozott, a ki vele mindennap érintkezett, a kit — nagyon helyesen — megszokott tisztelni, a plébános vagy a káplán. Ezek gyűjtötték a szavazatokat olyan időben, mikor másnak még eszeágában sem volt a választással törődni. Mikor aztán informácziót szereztek, hogy mennyi néppárti szavazat lesz, akkor megjelent Ipolyságon is és becsörömpölt a néppárt és pedig Zichy Nándor vezetése alatt, Major Ferencz és Kálmán Károly akkori képviselők. Tartottak nagyszerű beszédeket. Major az Adriáról beszélt. Nagyon hálás téma, a melyet egy paraszt nem érthet meg; elkezdett nekik kéket, zöldet mondani, hogy az csupa rablás és svindli, a mit a szabadelvüpárti képviselők saját érdekükben a közpénzek kárára elkövetnek. Ezt a paraszt ember beveszi, de a többit megnem érti. Azután jött a vallási fanatizálás. Kálmán Károly akkori képviselő ur — én nem voltam jelen, saját füleimmel nem hallottam — de nekem azonnal bejelentették; beszédében többek között azt mondotta, hogy a ki jó katholikus és jó keresztény, az a néppártra fog szavazni, ki pedig nem igy tesz, az tőrt döf a Mária szivébe, mint az orgyilkosok Erzsébet királyné szivébe döftek. (Mozgás és zaj.) Az ember elrémül, megbotránkozik, ha ezeket a dolgokat olvassa, hogy lehet valakinek, a ki a híveknek valóban javát akarja előmozdítani, ilyenekkel magát szolidárisnak vallani. Azután következik a házalás, hol a pap heteken keresztül, némely izben, ha agilis, napról-napra, reggeltől-estig házról-házra jár, korcsmázik és korteskedik. Hogy ottan miket beszéltek házról-házra járva, négyszem közt, arról is van több informáczióm, de e tekintetben nincsenek egészen authentikus bizonyítékaim, mert az emberek tartózkodók a pappal szemben. Ezeket nem akarom felhozni. (Nagy zaj. Elnök csenget.) Azután kifejtették a terrorizmus minden nemét. Egy kerületbon, hol a nép évtizedek óta legnagyobb rokonszenvvel van irántam, oly községek, hol valóban szeretnek és ragaszkodnak hozzám, volt egy-két község, hová be sem tettem a lábamat, mert inzultusokkal fogadtak volna; volt olyan község, hol, a mikor beszédet tartottam, a káplán ott sétált a nép között, a gyermekeket, asszonyokat fanatizálta teljes erővel, hogy engem lehurrogjanak, meg se hallgassanak és gyalázó szavakkal illessenek. Ez a szabadelvű párt részéről nem történt meg. Buzáth! Ferencz: Megtörtént a szabadelvű párton is! B. Feilítzsch Arthur: Ilyesmi sohasem ! (Zaj.) Ivánka Oszkár: Tessék egy esetet mondani! (Hulljuk! Halljuk!) Ha én valamit mondok, ha ugy van, abban nincs reservatio mentalis; ha megtörtént volna, hát konczedáljuk, megtörtént. de_ a szabadelvű párt ezt testületileg elitéli. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Tessék önöknek is igy nyilatkozni, de akkor nem tudom, hány hivük marad az országban. Azzal támadták meg a népet, hogy ha ők nem fognak a néppártra szavazni, akkor ők nem hivő katholikusok, hanem hitszegők. Helyesli ezt a t. kéjrviselő ur? Nemcsak a választások előtt, hanem a választás napján is annyira terrorizálták a népet, hogy pl. egy községben, a hol a néppárt túlnyomó többségben volt, be sem mertek menni a választók. (Zaj.) Mikor jelentés jött, hogy a néppárt igy fenyeget, három csendőr ment ki, nem hogy a választókat bekisérje, mert ez tilos, hanem azért, hogy megtámadtatásukat megakadályozza és személyes épségük veszélyeztetését kizárja. Még akkor sem mertek bejönni — kettő-három bejött — mert féltek azoktól a következményektől, melyek őket utólag érik. Ez az a megtorlás, melyet a néppárt feliratában rosszul alkalmazva emlit. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) T. ház! Ezek illusztrálására még többet olvashatnék fel, (Halljuk! Halljuk!) de nem akarom a t. ház türelmét igénybe venni, (Halljuk ! Halljuk!) egyet azonban még felemiitek. Egy helyen a kegyurat, ki régi ős katholikus család tagja, főuraink egyike, ki minden tekintetben jellemes ember, és képviselő volt a múlt cziklusban, néma kutyának nevezik, a kinek » kutya kötelessége« a kegyúri jogok gyakorlása. Ezek diszes, néjypárti zamatos kifejezések. (Zaj.) Alá van irva egy káplán maga, mint szerkesztő. T. ház! Helyes az, ha a néppárt ilyen irányban és ilyen módon izgat ós lázit? Hont megyében az egyik pap levelében egyenesen kijelenti, hogy arra ő, mint plébános, biztosan számit, hogy a