Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-16

202 16. országos ülés 1901 mástól, a ki előtt mély tisztelettel hajlik meg minden magyar ember — Olay Lajos: Ugy van! Ugy van! Ivánka Oszkár: és folytatva a többi főpapokon, alig találunk köztük egy-két néppártit, és ba nézzük a klérusnak túlnyomóan nagy részét, és a magyar arisztokrácziát, amely tradiczióinál fogva nagyon erősen katholikus és konzervatív, a középosztályt és a polgárságot, egyszóval ba nézzük az egész országban azokat, hogy kik vannak ezen magyar törvényhozás háta megett, kik tartoznak ennek nem néppárti elementumai közé, akkor ezekről azt halljuk mondani, hogy ezek mind haszontalan, semmirevaló emberek mert hiszen azt, a ki a vallást kiveti és megalázza igazán tisztesség nem illethet meg — s ilyet állitanak az egész magyar törvényhozás előtt a főpapságról, a főrendekről, a középosztályról és a polgárságról: nohát erre, t. néppárt, nagyon nehéz parlamentáris kifejezést találni. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Azt mondja a néppárt feliratában, hogy: ezért követelnünk kell, hogy Magyarországon a kereszt adja meg a fejlődés irányát: s később: állítsa helyre Felséged az egyház és az állam közti összhangot. Nagyon sajnálom, hogy nincsenek jelen a néppártnak azon tagjai, a kiket a politikában a legverzátusabbaknak tartok, pl. Rakovszky István, hogy megmondaná, hogy mit ért azalatt a néppárt, a midőn a királyhoz fordul és tőle kivánja, hogy állítsa helyre az állam és az egyház közötti összhangot. Hát mit csináljon a király? Küldje haza mindazokat, a kik a képviselőházban szabadelvűek, alakítson kormányt a néppártból, törülje el önhatalmúlag a szentesitett egyházpolitikai törvényeket és a többség hozzájárulása nélkül változtasson azokon valamit ? Ha ennek valami értelme van, ugy más értelmet nem tudok neki adni, mint hogy ez egy felhívás a Felséghez, hogy önhatalmúlag intézkedjék az ország többségének ellenére. (Ugy van! Ugy van! jobb felöl.) Azt mondja továbbá a felirat: »ne engedjen tért Felséged ama feltevésnek, hogy a keresztény nép egyházáról, hitéről megfeledkezvén, ezen állapotokba végre is bele fog törődni. Ezt feltételeznünk nem szabad, és soha sem is fog az bekövetkezhetni, bármekkorák legyenek is a közöny és tévedés áldozatai. A keresztény nép sem óhatja ezeket, ellenkezőleg ezen irányt megveti és elitéli.« Most ismét belejönnek a nagyzásba, és beszélnek a keresztény nép nevében, a mely nem ezt az irányt itéli el, a mint most a választásoknál is bebizonyította, hanem épen azt az irányt itéli el, a mely az ilyen helytelen és jogosulatlan követelésekkel a helyes irányt aláaknázni és megbuktatni törekszik. (Helyeslés a jobboldalon.) Midőn ők igy eltévednek az ilyen valótlanságok és képtelenségek labirintusaiban, minden erejüket a megtévesztésre fordítják. így van pl. még egy passzus a feliratban, minouember 2ö-én, hétfon. dőn azt mondják, hogy kénytelenek kifejezést adni azon meggyőződésüknek, hogy a kúriai bíráskodással sem sikerült a nép akaratának teljes kifejezést adni a választásoknál és ezt a passzust azzal végzi, hogy »a nép fél a megtorlástól. « T. ház! Mire vonatkozhatik ez? Másra nem vonatkozhatik a királyhoz intézett felirat keretében, mint arra, hogy oly eljárás tapasztaltatott a kormány részéről, a mely ilyen meg! torlást foglal magában azokkal szemben, a kik szavazatukat meggyőződésük szerint, és nem a kormány óhajtásának megfelelően adták le. Én, a ki e pártnak vagyok tagja és a kormány támogatói közé tartozom, azt hiszem, mindnyájunk nevében mondhatom, — de felesleges is, mert köztudomású — hogy bárhol, bárminemű inkorrektség történt, — mert hiszen azt, hogy inkorrekt, helytelen dolgok ne követtessenek el, mindenütt utóvégre megakadályozni nem lehet, s bárhol e tekintetben panasz merült fel: ott a miniszterelnök ur — az ilyenben nem lehet a szigort túlzottnak mondani, azért nem is mondom, hogy túlzott szigorral — de igenis a legnagyobb erélylyel járt el, s az ő ilyen eljárása, mióta ez a párt együtt van, helytelenítéssel vagy rosszalással a pártnak egy tagja részéről sem találkozott. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Midőn ez igy van, akkor én ezt az állítást, mint valótlan inszinuácziót az egész párt nevében viszszautasitom. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl. Helyeslés. Félkiáltások bal felöl: »Majd bebizonyít julc !«) Hát t. ház igy szól a néppárt a királyhoz. Most nézzük meg, hogyan szól a néphez. (Halljuk! Halljuk!) Itt van a kezemben egy füzet. A czime az, hogy »kire szavazzunk «. (Mozgás!) Nincsen rajta sem a felelős szerkesztő, sem a kiadótulajdonos neve, (Felkiáltások: Molnár!) de köztudomású, hogy ez a néppárt központja által szerkesztetett, mindenkinek rendelkezésére bocsáttatott ingyen, bármily számú példányban; szóval az egész országban elterjesztetett a néppárt vezetősége által, épen abból a czélból, hogy a néppárt mellett hangulatot csináljon. Hát t. ház, hogy mik vannak ebben a füzetben, arra nézve csak egy pár szemelvénynyel szolgálok. Azon kezdi, hogy az öreg János gazdához valamely kisértet jön be, a kit az öreg azután jószívűen kieresztett, és reggel, a mikor felébredt, azt vette észre, hogy minden sonkáját és kolbászát ellopták. Azt mondja erre a néppárti argumentáczió: »Hátlásd, te jó magyar nép, előtted is megjelenik minden öt évben egy ilyen kisértet; a liberális párti képviselőjelölt és midőn eltávozik, azon veszed észre magadat, hogy mindenedből kifosztott«. (Derültség.) Hát ilyenek vannak ebben a füzetben ; a gazember és a liberális ember egy fogalom. A ki liberális, az gazember, a ki gazember, az liberális ember. Molnár János: Hol van az megirva? (Zaj.) Ivánka Oszkár: A ki a sorok közt nem tud