Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-16

16. országos ülés 1901 november 25-én, hétfőn. 193 minden párt feliratában, valamint a felirati vita folyamán is érdeme szerinti méltatásban részesült az a passzusa, melyben azt mondja a koronás király, hogy a magyar állam kiépítésének és megerősítésének munkája nem tür megszakítást. Készséggel elismerem a szerző érdemeit, a ki a koronás királynak ajkára adta ezeket a szavakat, de ezzel egyidejűleg nem oldhatok fel a felelőség alól senkit azok közül, a kik az ország, a nemzet sorsának intézésében részt vévén, az állam ügyeinek intézésében tevékeny és jelentékeny szerepet vivén, évtizedeken át elfogultan ragaszkodva a 67-diki, kishitüen elfogadott alaphoz, az ahhoz és e párt uralmához való makacs ragaszkodás közben elfeledkeztek arról a kötelességről, melyre mi erről az oldalról annyi felszólalásban figyelmeztettük önöket és melyre a nemzetet most a koronás király figyelmeztette. T. ház! Van a trónbeszédnek még egy további része, a mely súlyos vádat tartalmaz a nemzet ellen. A trónbeszéd ezen része igy hangzik (Olvassa:) ^Bizalmunkat helyezzük a nemzet józan felfogásába, a mely elismeri, hogy a törvény csak oltalmat nyújt és biztosítékot szerez és tudja, hogy még a legüdvösebb kormányzati és törvényhozási inté'zkedések is magukban csak előmozdíthatják, de meg nem teremthetik a néj>ek szellemi és gazdasági megerősödését ós jólétét.* Folytatólag azt mondja: »A nemzetnek magának kell ezeket a javakat kitartó egyéni munkával és hazafias egészséges közszellemmel megszerezni.« T. ház! A mint ezekből látni méltóztatnak, a kormány a király által vádat emeltet a nemzet ellen. Vádat emeltet a kormány, mondván, hogy a nemzet csak saját mulasztásának tudhatja be — a trónbeszéd szövege szerint, — hogy a gazdasági és szellemi fejlődést elő nem mozdíthatta és nem vezethette sikerre, holott a kormányzati és törvényhozási intézkedésekben minden megtörtént, mi ezen czélok elérésére vezethetett. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Még súlyosabban hangzik e vád, ha összekapcsoljuk azzal a kijelentéssel, melyet e tekintetben a miniszterelnök ur székfoglalója akaimával tett. Beszédének ide vonatkozó passzusa igy hangzik: »Köztünk és Ausztria között való viszonyt fentartó törvény biztosította a nemzet számára a szabadságot és önálló haladást és fejlődést minden téren. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Ha ezt a két nyilatkozatot szó és értelem szerint összefüggésbe hozzuk, ebből önként folyik az a vád, — és nem lehet mást következtetni, mint ezt a vádat — hogy bár a nemzet számára a 67-es törvényekben lefektetett rendelkezésben, az azóta arra vonatkozólag hozott törvényhozási és kormányzati intézkedésekben minden mód és eszköz megvolt arra nézve, hogy a nemzet a maga gazdasági életét fejleszsze és biztosítsa, azért maradt el az eredmény, mert e tekintetben^hiányzott a nemzetben KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. I. KÖTET. a kitartó egyéni munka és a hazafias közszellem. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Nem azt teszi! Bai'ta Ödön: Világos, hogy ebből az a konklúzió következik, hogy ugy a t. kormányelnök ur, mint a trónbeszéd ide vonatkozó nyilatkozatainak értelme szerint felelős, hibás egyedül a nemzet. Őszintén mondom, megdöbbentő jelentőségüeknek tartom ezeket a kijelentéseket; de megérdemli ez a nemzet, hogy igy bánjanak el vele. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Megérdemelte ezt a szemrehányást, de nem azért, mintha ezek a kijelentések teljesen megfelelnének a valóságnak, hanem azért, mert tűrte, nem volt kellő ereje és öntudata, hogy akkor, mikor a törvények neki jogot és módot adnak arra, lerázza kezéről azokat a bilincseket, melyek évtizedeken át akadályozták abban, hogy erejét saját javára, saját boldogulására használja föl. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Eltűrte, hogy a nemzet verejtékéből összegyűjtött milliók idegen érdekek istápolására, idegenbe szállíttassanak. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Méltóztassék megengedni, — de ez is egy oly tétele beszédének, melyben lehetetlen az expozéval való összefüggést elkerülnöm, — Lukács László t. miniszter ur ugyanis szombati nagy beszédében ott, a hol az ország gazdasági hanyatlásáról beszél és annak tüneteit, annak fejlődési okait néhol sötét, néhol derültebb színnel igyekezik festeni, állításának erősítése végett rámutatott egy ország példájára és azt mondta, hogy az az ország, a melynek nemrég nemcsak lakosságánál de államháztartásában is súlyos krizis uralkodott, az a nemzet — mondja tovább folytatva — nem esett kétségbe, hanem küzdött és munkával, takarékossággal és kitartással sikerült neki leküzdeni mindazon bajokat és ma azt látjuk, hogy ismét a prosperitás utján halad. Ennek a pártnak és mindazoknak nevében, t. ház" a kik a prosperitás előfeltételéül a gazdasági önállóságot és függetlenséget hirdetik és a kik velünk együtt érzik azt, hogy ezen ország elszegényedésének kutforrását másban mint a gazdasági lekötöttségből mathematikai biztossággal bekövetkezett elszegényedésben feltalálni nem lehet (Igaz! Ugy van a szélsöbaloldalon.) mindazoknak nevében köszönetet nyilvánítok a t. pénzügyminiszter urnak ezért a súlyos és remélem, önökre nézve is meggyőző argumentumért, a melyet nekünk szolgáltatott. Mert kétségtelen, hogy az az ország, t. i. Olaszország — a pénzügyminiszter ur nem nevezte meg, — hiába takarékoskodott, hiába számítgatott, hiába munkálkodott volna, ha erejének, munkájának és takarékosságának gyümölcseit idegenek szedték volna le. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Sikerült neki a prosperitás útjára lépni, mert az az ország önálló, annak az országnak gazdasági és kereskedelmi ügyeit nem befolyásolja semmi idegen hatalom, ügyeinek berendezésénél, kereskedelmi és gazdasági érdekeinek istápolásánál egyaránt csak 25